Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Zenei kalandozás a mozi világába, repetával

Mint azt megszokhattuk, a nagyváradi filharmónia minden évben rendez legalább egy filmzenei hangversenyt is, számtalan, klasszikus zenei tekintetben kívülálló nagy örömére, illetve sok klasszikus zenén „belülálló” bosszúságára.

Ezúttal Werner Gábor (sz. 1969, Budapest) volt a csütörtöki hangverseny dirigense, aki a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar karmestere, és akit, ha jobban figyeljük a Virtuózok című televíziós tehetségkutató versenyt, a hátterében vezényelni is láthatunk, merthogy Werner nemcsak karmester, valamint kamarazenész, de egyben zenei producer is, és amint az a filmzenei koncerten most kiderült bizony sok egyveleget ő maga hangszerel, és ír újra kompozíciós formájában is. Werner Gábor csíki édesanyja és korábbi székelyföldi kamarazenekari, dirigensi munkája által is kötődik Erdélyhez, karmesteri tanulmányai során pedig a marosvásárhelyi származású Orbán Györgynél is tanulta a zeneszerzést.

Zenei

A precízkezű fiatalember, amit csak lehetett kihozott egy négynapos próbafolyamat során a nagyváradi zenekarból, tegyük hozzá egy vérprofi hollywoodi stúdiózenekarnak is sok idő szükségeltetik, amíg egy mozifilm alá óraműpontossággal fektet aláfestő zenét. S hogy ez miért is volt fontos jelen esetben? Hát azért, mert Werner nem szokványos zenekarbámulós koncertre invitálta be a váradi közönséget, hanem a budapesti csapatával közösen készített filmösszeállítások kivetítése közben szólaltak meg az odavágó filmzenei egyvelegek. Így aztán valódi moziélmény keletkezett, élő kísérőzenekarral, még ha az élőzene el is csúszott néha a kiszámolt képkockától – na de még egyszer hangsúlyozzuk, ez a precíziós munka nem egyszemélyes karmesteri feladat, hanem normál esetben stúdiót és külön zenei rendezőt is kíván.

A karmester bevonulója stílusos volt, a 20th Century Fox John Williams-indulójára érkezett meg a színpadra, majd a zenekarral belevágtak a legjavába. Sorra következtek nagy filmek jelenetei és zenei anyagai: Die Hard 2 (Sibelius Finlandiájával), Ausztrália (Elgar ún. Nimród-variációjával), Amadeus (a vitatható történethűségű életrajzi sikerdarab, természetesen Mozart sokarcú zenéjével). Majd, a klasszikus blokk után még nagyobb „klasszikusok” jöttek: Robin Hood (1991), Batman (1989), Végső visszaszámlálás (1980), Vissza a jövőbe, Star Wars, A misszió (1986), Volt egyszer egy Amerika, Cinema Paradiso, A profi, Zorro álarca, Pókember 3 (2007), Indiana Jones, A karib tenger kalózai. Természetesen olyan nagyságok zenéivel, mint Ennio Morricone, John Williams vagy Alan Silvestri. Láthattuk persze olyan kedvenceinket, mint Bruce Willis, Nicole Kidman, Jack Nicholson (alias Joker), Jeremy Irons, Johnny Depp (Jack Sparrow kapitány), Harrison Ford (Indiana Jones), Jean-Paul Belmondo, Antonio Banderas, Catherine Zeta-Jones és még sorolhatnánk. Hollywoodi álom-sztárpárok csókjai csattantak, fergeteges akciójelenetek pörögtek a háttérben vetített sűrített mozitörténetekben, ami szerencsére el is vonta a figyelmet a zenekar néhol nehezebben sikeredett futamairól. Bő másfél órát kalandozhattunk egyet a való életből az idealizált mozivilágba, ahol a szerelem a síron túlig tart, és a sebezhetetlen szuperhősök mindig megmentik a világot.

A csütörtöki hangversenyre szokás szerint akkora volt az érdeklődés, hogy pénteken ismétlésre került sor.

Tóth Gábor