Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Zenehét Nagyszalontán – ünnepi szolgálattal

Nagyszalonta református gyülekezete ismét rendkívüli istentiszteleten vehetett részt augusztus 23-án, vasárnap délelőtt, amikor is az egy hétig tartó zenehéten résztvevő gyermekek, fiatalok ünnepi műsorát hallgathatták meg.

Mikló Ferenc esperes-lelkipásztor a 137-es 57-es zsoltárok 4. és 8. igeversei alapján prédikált. Különös kérdést tett fel a bibliai textus alapján: „Hogyan énekelnénk az Úrnak idegen földön?!” (137,4) – „Kész az én szívem, oh Isten; hadd énekeljek és zengedezzek!” (57,8) – válaszolt rá az ige alapján, azaz, a keresztyén embernek is lehet szomorúsága, amit képmutatás nélkül kell felvállaljon Isten előtt. A bánat idején nem szabad képmutatóan elfedni a sírást, hiszen maga Isten Fia is sírt Jeruzsálem fölött (Lk 19,41). A 137. zsoltár vallomása szerint Babilonban is sírt a nép a fogság idején, mert elszakítatták az igaz Isten istentiszteletétől, templomtól, sőt megtudták, hogy templomukat lerombolták. De sírásuk igazi oka saját bűneik beismerése volt, mert Isten hosszú időn át hiába figyelmeztetett prófétáin keresztül: hagyják abba a bálványimádást, nem akartak rájuk hallgatni, sőt haragudtak az igazmondókra. Fogságukban azt siratják, hogy ellenségeik énekeltetni akarják őket népük, a Sion dalaiból, istentiszteleti szertartásukból, de csupán kíváncsiságból, anélkül, hogy Isten felé fordulnának. Isten népének az ének szent volt, része az élő istentiszteletnek, ahogyan ma is történik a liturgia alkalmával. Ám a mai társadalom sem igényli az őszinte szentséget, az istentiszteletet. Főként a tőlünk nyugatra élők felszínes vallásosságát bírálta, akik meghallgatnak egy műemléktemplomban elhangzó orgonakoncertet, de igehirdetésre nincs szükségük.

zenehet 1

Ugyanilyen párhuzamot lehetne vonni a mai iskolával is, ahol szükségesnek látszik a hagyományok őrzése, de már a fegyelem, a rend értéke nem kell. Ennek ellenére az egyháznak meg kell őriznie az értéket jelentő fegyelmet, rendet, nevelést, mert nélkülük csak pusztulás lesz. Éppen ezért énekelni minden körülmények között lehet. Nem szabad „fűzfára függeszteni a hárfákat” (Zsolt 137,2), énekelni kell a nyomorúság idején is, ahogyan Jézus is tanítványaival dicséreteket énekelt, amikor az Olajfák szenvedésének helye felé ment, értünk meghalni.

Életterünk őseinktől örökölt szülőföldünk, szülők, nagy- és dédszülők öröksége, ezért kell dicsőíteni az Istent – „hadd énekeljek és zengedezzek” (Zsolt 57,8) –, aki a mélységekben is „késszé” tesz erre. Tompa Mihály is erre biztat A madár fiaihoz című versében: „Legyen a dal fájdalmas, merengő/Fiaim, csak énekeljetek!”

zenehet 2

Modern korunk földjén sem szabad megszűnnie az Istent dicsőítő éneknek. A furulyák, gitárok, hegedűk, zongorák „nem függhetnek csüggedten a fűzfákon”. Zengenie kell az éneknek a gyermek, a fiatalok ajkán – „Mindenkoron áldom az én Uramat” (369. ének).

Igehirdetés után következett a „zenészek” műsora. Már a közének alkalmával hallhatta a gyülekezet a hegedűsök játékát Micula Csilla tanárnő vezetésével, s majd zárásként is a hegedűsök fegyelmezett összjátéka foglalta keretbe a könnyebb műfajt.

zenehet 3

A furulyások közül a kezdősök gyermekénekeket dalolva és játszva vezették be a több hangszerből álló zenekar műsorát. Gitár, furulya, dob és szintetizátor hangszereken játszó fiatalok hangulatos énekszámai emelték magasba a lelkeket. A Kyrie Eleison könyörgésének furulyaszáma után, a Hej tulipán, tulipán népdalt ifjúsági énekek követték. Nekem nincs más rajtad kívül, Jézus – hangzott el elsőként. A halkan felhangzó Isten-magasztalás után az egyre hangosabb Isten-dicséretig, dicsőítésig énekelték a Te vagy váltságom éneket. Vidám gyermekhangok harsogták, csodás dallammal, hogy Törődik velem a Megváltó. Két szólóénekes vezetésével lágyabb hangvételben énekelték: Gyenge vagyok, de Isten megtanít szeretni, megbocsátani. Az Énekeljük, mily nagy vagy Urunk énekszáma az örökké létező, kezében az időt tartó Úristen hatalmáról szólt.

Végül a kisebb gyermekek csengő-csilingelő hangjának énekével, majd a refrént együtt zengve énekelték? Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. A műsor végeztével a lelkipásztor megköszönte a gyermekek, fiatalok felkészítését Fazakas Eszter mezőtelki lelkésznőnek, illetve Micula Csilla hegedűtanárnőnek. Az egyházközség keretében működő zeneoktatás, reményeink szerint, szeptemberben tovább folytatódik majd, zongora, hegedű, gitár, furulya hangszereken.

Ismét gazdagodva egy nagyon szép lélekemelő zenei élménnyel, Isten áldásával térhettek meg otthonaikba e vasárnap délelőtt is az igehallgatók. Istené legyen a dicsőség mindenkor!

A Nagyszalontai Református Gyülekezet