Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Yuppi – egy tábor korlátok nélkül

Véget ért a cukorbeteg gyermekek számára rendezett Yuppi élményterápiás tábor kamasz-turnusa a Maros megyei Mezősályiban, ahol negyven fiatalnak nyílt alkalma (ugyanannyi önkéntes felügyeletében) kipróbálni a fotózást, zenélést, színjátszást, evezést, lovaglást, célbalövést. A résztvevők emellett kézműves-foglalkozásokon és egyéb tematikus programokon is kibontakoztathatták kreativitásukat, bátorságukat pedig egy magaskötél-pályán tehették próbára.

A Yuppi Tábort az idén két külön korcsoport számára szervezték meg, első körben, július utolsó hetében cukorbeteg kamaszok lepték el a tábor területét, tegnaptól pedig a kisebbek élvezhetik a tábor kínálta lehetőségeket. Mint ismeretes, a tábor a terápiás rekreáció módszerén alapszik, akárcsak magyarországi partnere, a Bátor Tábor Alapítvány, illetve a Serious Fun táborszövetség többi tagja. Ennek köszönhetően a résztvevő gyerekek pozitív élményekkel tértek haza az egyhetes táborból.

Yuppi (6)

A lapunknak nyilatkozó 16 éves Teó, kézműves foglalkozás közben

 

Élményterápia két nyelven

„A tábor egyik legnagyobb eredménye és bevallott célja, hogy a gyerekek úgy érezzék, hogy a cukorbetegség nem egy teher. A visszajelzések között erre is találunk példát: volt olyan gyerek, aki azt mondta, hogy nem fog többé kiborulni, ha valaki furán fogadja a cukorbetegségét. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ez a tábor nemcsak magyar anyanyelvű gyerekeknek szól, hanem két nyelven zajlik, így a táborban vannak ugyanúgy magyar, mint román nyelvet beszélők elsősorban Szatmár, Bihar, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna megyékből, de nem csak” – nyilatkozták a szervezők.

Yuppi (7)

Az alábbiakban a táborban résztvevő egyik kamasz, a tizenhat éves Teodora élménybeszámolóját közöljük, aki zsinórban a harmadik évben élvezhette a Yuppi vendégszeretetét, s a Reggeli Újság megkeresésére arról nyilatkozott, mit is jelent cukorbeteg gyermek számára ez az Erdély-szinten egyedülálló kezdeményezés.

Yuppi (8)

„A Yuppi sokkal több, mint egy egyszerű tábor. Ez az a hely, ahol önmagam lehetek, ahol mindenki mosolyog rám és segít, ahol új kihívásokkal találkozok, és rengeteg élményben van részem. Ugyancsak itt köthetek barátságokat a legkülönbözőbb emberekkel: egyesek visszahúzódóbbak, mások mókamesterek, megint mások pedig kizárólag csak magyarul tudnak beszélni. De az ilyen korlátok egyáltalán nem számítanak, mert egy hét alatt egységes családdá kovácsolódunk és olyan gyönyörű, közös emlékeink lesznek, amelyeket sohasem feledünk el.”

Yuppi (4)

Egy hét Facebook nélkül

„A Yuppi egy mese, amelyik a lelkemnek oly kedves személyek, a Manók révén (a tábor önkéntesei – szerk. megj.) valóra válik. Egy olyan mese, amelybe mi, kalandvágyó kamaszok, elmenekülhetünk a mindennapi gondok és a világ elől, egy rövid időre félretehetjük otthoni barátainkat, családjainkat, az aranyhalunkat az akváriumban és a Facebookot. Egy hét a Yuppi táborban nekünk, diabéteszes kamaszoknak olyan, mint a földi paradicsom,. Egy olyan élmény volt, amelyet immár a harmadik egymást követő évben megtapasztalhattam. Már nagyon vártam, mert hiányoztak az ott megismert emberek, és vágytam rá, hogy újakat is megismerjek. Semmi sem fogható ahhoz a tábori légkörhöz, ahol lépten-nyomon biztatnak, és segítségedre vannak olyan jólelkű és hatalmas szívű emberek, mint a Házi Manók (kísérők), Menő Manók (programtartók), Doki Manók (orvosi személyzet), és nem utolsó sorban a tábor vezetői” – hangsúlyozta Teo.

Yuppi (2)

A Yuppi mindennapjai

„Nap mint nap a tábori zenék már jól ismert ritmusára felfedezhettük az apró dolgokban rejlő örömöket, és félelem nélkül, nagy bátorsággal bármilyen akadályt képesek voltunk legyőzni. Csapatban dolgoztunk, és megmutattuk, hogy semmi sem lehetetlen! A táborban olyan hihetetlen erőket fedezhettünk fel, melyek ezidáig egy-egy szerény mosoly vagy szelíd szempár mögött rejtőztek, vagy épp az újonnan megismert barátunk ölelésében.

A reggeleket mindig játékosan kezdtük, még akkor is, ha kicsit álmosak voltunk. Reggeli után pedig jöhettek a napi aktivitások: evezés, lovaglás, íjazás, fényképezés és kézimunka – csak néhány a nagyszerű programok közül. A szünetek idején összeszedhettük magunkat, uzsonnázhattunk és felkészülhettünk a következő programokra. Ebéd után pedig volt időnk egy kis délutáni szunyókálásra, vagy arra, hogy levelet írjunk tábortársainknak. A nap leginkább várt fénypontjai közé tartozott, amikor a déli étkezés során kiosztották a leveleket. A vacsora utáni aktivitásokon pedig már nem voltunk kötve a saját házunkhoz vagy színcsoportunkhoz, hanem felhőtlenül szórakozhattunk a többiekkel a Manók által kieszelt játékok során. Mikor az éj leszállt, nyolcasával-tízesével összegyűltünk a házainkban, és kibeszéltük egymás közt az aznapi élményeinket mielőtt elaludtunk volna” – emlékezett vissza a kamaszlány.

Yuppi (1)

„Megfeledkezhetünk a betegségünkről”

„Hét napon át szinte teljesen megfeledkezhettünk a cukorbetegségünkről. S csak az étkezések alkalmával jutott eszünkbe picit, vagy olyankor, amikor valemelyikünk hipózott (leesett a vércukor-szintje), de ilyenkor is segítségünkre voltak a Doki Manók. Egyébként teljesen lekötöttek minket a tábori foglalkozások, nem volt időnk unatkozni, sőt, gyakran szerettem volna megállítani az időt, hogy örökké élvezhessem az ott töltött pillanatokat. A Yuppi csodálatos világában mindenkinek megvan a saját helye. Mindenkinek van valamihez tehetsége, és ezt megosztja a többiekkel. Tanulunk másoktól és örülünk egymás sikereinek. Szeretném megköszönni a Manóknak és a táborvezetőknek az együtt töltött csodálatos hetet, az igyekezetüket és nagy szeretettel végzett munkájukat, amit azért a negyven táborozó kamaszért végeztek, akik közé én is tartozom. Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy részt vehettem ezen az esményen! Emlékeztettek rá, hogy az élet szép, és örülnünk kell neki, valamint arra, hogy mi magunk vagyunk azok, akik megalkotjuk korlátainkat, és bármilyen tágak vagy szűkösek legyenek ezek, mindenképp átléphetők. A Yuppi tábornak és az ottani embereknek különleges helye van a szívemben. Mindannyiukat szeretem! – Teo (a tábor egyik elvarázsolt résztvevője)”.

Szombati-Gille Tamás