Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Volt képe egy lejt adni…

Hozzászoktattak bennünket, hogy az egyházi ünnepeket a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb üzletévé silányítsuk, hisz nem a születésé, a feltámadásé vagy a szentléleké a főszerep, hanem a költekezésé, a traktáé vagy a drágábbnál drágább ajándékoké. A „több legyen az asztalomon, mint a szomszédén” motiváció szinte már kóros kényszerré nőtte ki magát. Az emberfia pedig úgy bele tud feledkezni ebbe az őrületbe, hogy nem is számol a következményekkel.

Manapság azonban egy modernebb, sajátosabb biznisz is terjedőben van az Érmelléken.

A kelletlen locsolókat már megszoktuk, akik a potyaital reményében keresik fel női ismerőseiket. A húsvéti biznisznek azonban van egy újabb vadhajtása is. A gyermekek körében már régen nem a piros tojás vagy a sütemény a tét, hanem a locsolópénz. És nem is akármennyi!

Az egyik kispadon ülve négy tízévesforma fiúcska számolja a húsvéthétfői „bevételt”, elmarasztalva azokat, akik várakozásaikon alul nyúltak a pénztárcáikba. A műanyagzacskókból és a zsebekből főleg ötlejesek és tízlejesek kerülnek elő. „Néhány zsugorinak volt képe egy lejt adni” – hangzik az elmarasztaló megállapítás.

Karácsonyeste is dívik a haszonszerző körút. Egyik alkalommal betlehemes gyermekcsapat demizsont tett az asztalra, verses rigmusban utasítva a családfőt, töltené meg nekik borral. Odébb az utca túloldalán felnőtt családtagok ürítették ki az üveget és bocsátották újabb borbegyűjtő útra a gyermekhadat.

Élelmesek – mondanám némi jóindulattal, de inkább megkeseredik a szám íze. A fonákjára fordult világ hozadéka ez is – gondolom, és kulcsra zárom a kaput.

Sütő Éva