Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Vízkereszt, háromkirályok

Európában keresztényüldözésről ugyan még nem beszélhetünk, keresztényellenességről viszont annál inkább, elsősorban a nyugat-európai „karácsonyellenes hadjáratok” kapcsán. A lényeg a karácsony, mint keresztény ünnep kiüresítése – Jézus Krisztus születésének háttérbe szorítása, elbagatellizálása. Az elmúlt években olyan intézkedéseket foganatosítottak a kontinensen, amelyek egyenesen szembe mennek a keresztény világ értékrendjével, szokásaival. Az Európai Unió központjában, Brüsszelben újabban nem engedélyezik a főtéri karácsonyfa felállítását, arra hivatkozva, hogy az sérti az ott élő muszlimok érzékenységét. Olaszországban több közösségi helyen – még az iskolákban is – betiltották a falra akasztott keresztet. Angliában a keresztény jelképek viseléséért többeket meghurcoltak, anyakönyvvezetőket bocsátottak el, akik nem voltak hajlandók meleg párokat összeadni, orvosokat rúgtak ki, mert nemet mondtak az abortusz elvégzésére.

Az új „európaiság” közepette tehát ajánlatos minél elevenebben tartani hagyományainkat, istenes ünnepeinket, lélekszigeteinket, amelyeken ha Krisztus nevében összegyűlünk, a Megváltó ott legyen közöttünk a multinacionális kasszabonok vagy akár az egyházi nyugták ellenére is.

Jézus megkeresztelése (Paolo Veronese (1528–1588)

Jézus megkeresztelése (Paolo Veronese (1528–1588)

 

 

Vízkereszt

Ilyen ünnepünk a héten a vízkereszt vagy az Úr megjelenése (Epiphania Domini) is, amely a karácsonyi ünnepkör végét, illetve a farsangi időszak kezdetét jelenteti. A kereszténység egyik legrégibb egyházi ünnepe, amely a 4-ik századig Jézus születésének napja is volt. Az ünnephez számtalan népszokás is kapcsolódik, ugyanakkor a hajlékok megszentelése is ekkor vette kezdetét a római katolikus és a keleti egyházaknál.

A keleti egyházban vízkereszt ünnepe először a 3. században tűnt fel, mint Krisztus születésének napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a népszerű Mithras napisten születésnapjával (december 25.) hangolja össze, ezért a vízkereszt hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok tiszteletének, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett.

Vízkereszt napja tehát a mai Európában a napkeleti bölcsekről – Gáspárról, Menyhértről, Boldizsárról –, valamint a Keresztelő Szent János által megkeresztelt harmincesztendős Jézusról szól. A keleti egyház e naptól kezdve szenteli a vizet, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A keleti egyházban a Jézus érintésétől megszenteltetett Jordán emlékezetére a folyókat is megáldják.

Pinturicchio és Perugino: Krisztus megkeresztelése (Sixtus-kápolna)

Pinturicchio és Perugino: Krisztus megkeresztelése (Sixtus-kápolna)

 

Víz és tömjén

A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszenteléséből ered.

A szenteltvíz hatásosságában vetett bizalom alapja a víz tisztító erejéből származó hitben gyökeredzik. Ezen az ünnepen a családfő hazavitte a megszentelt vizet a templomból, a ház apraja-nagyja pedig ivott egy-egy kortyot belőle, hogy megóvja őket a torokfájástól. Meghintették vele a házat sőt, az állatok szálláshelyeit is. Még az ásott kútba is öntöttek belőle, hogy a víz meg ne zavarosodjon. Úgy tartották, hogy a szenteltvíz az embert születéstől haláláig kíséri. Születése után általa nyeri a keresztséget, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszonyi koszorúra, majd legvégül a koporsóra is. A házszentelés a szentelmények (sacramentalia) egyik neme. Az 1858-as Esztergomi Szertartáskönyv szerint, évente akár többször és különféle körülmények között is alkalmazható. Régi szokás az újonnan épült házakat, különösen a testületi célokra szolgáló épületeket megáldani-megszentelni, „mely szertartás egyházi nyelven felavatásnak neveztetik.” Szokás továbbá megáldani a házakat a vízszentelési napokon: nagyszombaton, pünkösd virrasztóján és vízkereszt ünnepén. A keresztény egyház csak ezt az utóbbit tette hagyományossá.

A szentelt víz még a bűbájosságra is írként szolgált. Védte a házat a gonosz szellemek ellen, de gyógyító hatásában is hittek, ugyanis mindenféle betegségre alkalmazták.
A víz és a tömjén áldásából adódott a házszentelés szertartása is, amely viszont már a háromkirályok tiszteletéhez fűződik.

Sandro Botticelli: Háromkirályok imádása

Sandro Botticelli: Háromkirályok imádása

 

Háromkirályok és a lelkek számbavétele

A házszentelés hagyománya még napjainkban is élő szertartás. Erre az alkalomra a pap nemcsak a tömjént, a vizet, de még a krétát is megáldotta, amellyel a napkeleti bölcsek neveinek kezdőbetűit rótta fel a házak szemöldökgerendájára: G+M+B (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Ha a hajlék lakói nem voltak otthon, a deszkakerítésre írta a kezdőbetűket. Hitték, hogy ez a felirat megvédi a házat az ártó szellemek ellen. A Kárpát-medence magyarlakta vidékein – az Érmelléken is – a néphagyomány szerint ilyenkor szokás volt a papot pár percre leültetni, hogy áldott legyen a ház, és jól tojjanak a tyúkok. A fehér abrosszal letakart asztalnál és a Gyertyaszentelőről maradt fehér gyertya fényénél mondták el közösen az imát. A szertartás a ház helységeinek szenteltvízzel való meghintésével, valamint a család megáldásával zárult. A szentelő pap ilyenkor vette számba a nyájon belüli házasulandókat, elsőáldozókat, a gyengélkedőket, hogy alkalomadtán ismét látogatást tegyen a családnál, hogy vigasztalást vagy olajkenetet vigyen a ház betegének.

Háromkirályok ereklyetartója a kölni dómban (Egy legenda szerint a három szent király csontvázait először Konstantinápolyban őrizték, 1164 óta Kölnben találhatóak)

Háromkirályok ereklyetartója a kölni dómban (Egy legenda szerint a három szent király csontvázait először Konstantinápolyban őrizték, 1164 óta Kölnben találhatóak)

 

Hagyományok

Ilyenkor sok helyen már farsangnyitó mulatságokat tartottak. Egyes helyeken a legények nem leányokkal, hanem menyecskékkel perdültek táncra, mert úgy tartották, minél hosszabb ideig bírják szusszal táncoltatni a menyecskét, annál jobb lesz a kendertermés, annál hosszabb lesz a szára.

Ha ezen a napon hideg idő volt, akkor korai tavaszban reménykedtek az emberek. Néhol úgy vélték, hogy napsütéses idő esetén még hosszú lesz a tél, vagy ha ezen a napon esik, férges lesz a mák. Ha nagyon hideg volt, rossz termésre számítottak, ha fújt a szél, szerencsés

évet jelentett. A népi megfigyeléseknek betudhatóan, ezen a napon még a szekérkerék nyomában megjelenő víznek is jelentősége volt. Ha feljött abban a víz, jó termés ígérkezett az újesztendőben. Az Érmellék egyes településein a kéményseprőknek is nagy volt az ázsiójuk vízkeresztkor. Ha feltűnt valahol az egyébként is szerencsét hozó tisztes mesterember, szerencsésnek vélték az évet. Talán abból eredendően, hogy a kémények eme szakértője is krétával hagyott jelet maga után a fehérre meszelt kerítéseken.

Az Érmelléken és talán másutt is, addig nem volt szabad enni szaloncukorból, mézesből, míg meg nem szentelték a karácsonyfát.

Faluhelyen, vízkereszt után még ma is elégetik a fákat. Gyantás illatuk még belengi utoljára a hajlékot, nyomatékosítva a szenteltvíz és a tömjén békehozó erejét.

Sütő Éva