Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Vissza az ígéret földjére!

A január 28-án megjelent Az ígéret földje című riportunkat több oldalról is meghányták-vetették az olvasók, nem kevésbé az érintettek. A cikk megjelenését követően többen is véleményt formáltak az elmondottakról, sőt, akik már megjárták Szlovákiát, sőt vissza is tértek oda dolgozni, azt állítják, a riportalany kicsit eltúlozta mondandóját, amit leginkább a felvidéki cég nehezményezett. Néhányan a hazai viszonyokhoz mérve, nagy fogásnak ítélték az 500 eurós bért. Ilyen szemszögből valóban nagy fogás lehet.

Csakhogy a cikkben végig nyugat-európai viszonylatról beszélünk, mivel nálunk az árak is a nyugat-európaiakhoz vannak igazítva. A jövedelem pedig csak a töredéke annak, amit a jó öreg kontinens nyugati részén élők kapnak munkájukért.

A felvidéki bedolgoztató cég

A felvidéki bedolgoztató cég

Nos, egy nyugat-európai országban, ha 500 eurót fizetnének napi 10–12 órás munkáért, a munkavállalók szóba se állnának a közvetítőkkel. Az a legfájóbb, hogy mi csak a hazai viszonyokhoz mérhetünk, hazai viszonyokban gondolkodhatunk, ezzel teremtve táptalajt egy rakás olyan rabszolgahajcsár cégnek, akiknek az emberélet sem számít, ha a profit úgy kívánja. Mert ugye „itthon még annyi sincs”. Ez a jelszó, és örül mindenki, hogy ennyit is kap. Sajnos az ilyen felfogás a kelet- és közép-európai társadalom rákfenéje, amelyre még a mindenkori kormányok is rájátszanak. Ugyanis nincsenek olyan törvények, olyan protokollumok, amelyek protezsálnák polgáraikat az effajta kizsigereléstől. Sem itthon, sem külföldön. Hogy is lennének, ha a törvényhozás maga szabja meg azt a csúfos minimálbért, amelyhez a betelepedett külföldi cégek „lelkiismeretesen” igazodnak. Legyen az Románia, Magyarország vagy Szlovákia.

 

Mit mond a felvidéki munkaközvetítő?

A cikk kapcsán megkeresett bennünket Szőcs Marián, a Largo nevű bedolgozócég tulajdonosa, aki elmondta, mi is az „az enyhe túlzás” a riportalany által elmondottakban, a cikk végi konzekvenciában, illetve a Hírek.sk szlovák hírportál által közzé tettekben.

Szőcs úr cáfolja, hogy cége szerződés nélkül alkalmazott vagy dolgoztatott volna bárkit is. Bizonyíték gyanánt el is küldött egy névre szóló, szlovák nyelven szövegezett szerződést, illetve egy egészségügyi kártyát is, amely a szerződött fél orvosi ellátásra való jogosultságát hivatott bizonyítani, ám az egész enyhén szólva keveset nyom a latban. Ha valóban van ilyen szerződés, az erdélyiek akkor se igen tudják, mit írnak alá.

Azt is megerősíti, hogy valóban 500 eurós (néha akár 700-ig is felmehet) bérért dolgoztatnak, de mint mondta, a szlovákok sem kapnak többet.

Nem is állítottunk ilyet. A cikk arról szól, hogy a korai cég, akiknek bedolgoztat a Largo, a nyugati alkalmazottakhoz képest nevetséges pénzt fizet a közép- és kelet-európai fiataloknak, mely pénzeket még mások is lefölöznek.

A cégről és a szállásról is kaptunk fotókat Szőcs úrtól, amelyek megítéléseink alapján dicséretesek és valóban emberhez méltóak.

Azonban a májusban elhunyt nagyváradi fiatalemberről már nem annyira egyértelmű Szőcs úr magyarázata. Ugyanis, mint mondta, a fiatalember halálát a Largo galántai (Nagyszombat vidéke) szállóján kábítószeres túladagolás okozta. A költségeket, a holttest hazaszállításán keresztül a hivatalos eljárásokig a Largo cég állta. Szőcs úr azt is elmondja, ők el is akarták hamvasztani, de a fiatalember vallása ezt nem tette lehetővé, azaz az elhunyt ügyintézője erre hivatkozva nem egyezett bele.

Az elszállásolási körülmények

Az elszállásolási körülmények

 

Az elhunyt ügyintézője szerinti változat

„Fedi az igazságot az a tény, miszerint a Largo nagy segítséget nyújtott azon eljárásban, melynek nyomán a szlovák hatóságok kibocsátották a kellő dokumentumokat a hazaszállításhoz. Tisztában vagyok azzal is, hogy segítségük nélkül a dokumentumok megszerzése sokkal több ideig tartott volna, meghosszabbítva ott tartózkodásom idejét.

Ami a tragikus esemény költségeit illeti, elmondhatom, hogy a cég azoknak csak egy részét fedezte, semmiképp a teljes összeget.

Nem tudom megerősíteni, hogy Eugen Covaci (az elhunyt fiatalember – szerk. megj.) és a Largo cég között létezett-e bármiféle munkaszerződés, én ilyet nem láttam. Mások elmondása szerint nem létezett, de várományosa volt egy ilyennek.

Nem tudom, milyen bizonyítékok vannak azon kijelentés hátterében, melynek alapján azt állítják, hogy a fiatalember túladagolta magát kábítószerrel. Három héttel a haláleset után, amikor ott voltam, az ottani törvényszéki orvosok még nem tudták megmondani a halál okát. Számomra mai napig tisztázatlan, ahogy azt sem értem, hogy a szlovák hatóságok miért nem indítottak kivizsgálást, ahogyan az normális esetekben szokás. Erre a kérdésre a fent említett intézmény hivatott volna választ adni.

Véletlenül tudtam meg, hogy egy, a fiatalember társaságához tartozó román állampolgárságú egyén (ha az emlékezetem nem csal, éppen a szobatársa), a haláleset utáni reggelen gyanús gyorsasággal haza utazott, és már nem tért vissza Szlovákiába” – közli velünk a fiatalember legközelebbije. (Címe és neve a szerkesztőnél.)

Az elszállásolási körülmények

Az elszállásolási körülmények

 

Túl sok az egybeesés

Tavaly arról számoltak be a hazai lapok, hogy csak a román nagykövetség közbenjárásának köszönhetően hozhatták haza a hozzátartozók a felvidéki Deákiban (Nyitra vidéke) elhunyt csíkszentimrei fiatal jegyespár, a húszesztendős Erika és a huszonhat éves Attila holttestét. A haláluk pontos körülményei továbbra sem ismertek.

A szlovák hatóságok egy ismeretlen vegyi anyag okozta halál miatti nyomozásra hivatkozva majd egy hónapig nem adták ki a holttesteket, csak ügyvédi közbenjárásra, akit a szülők fogadtak fel. A fiatalok 2013 decemberében jegyezték el egymást, azt követően mentek Szlovákiába, hogy egy koreai elektronikai cégnél, a Samsungnál dolgozzanak – írja többek között a Székelyhon.

Annak kapcsán említjük ismételten a tragédiát, mert a három fiatal halálának és kiadatásának körülményei körül túl sok a huzavona és az egybeesés.

Azonban nem a mi feladatunk feltárni az igazságot, az inkább a szlovák hatóságra tartozna.

A Reggeli Újságban megjelentek inkább azt hivatottak tudatosítani, mennyiért és mit kockáztatnak az erdélyi fiatalok, ha nem elég körültekintőek.

Még akkor is, ha luxusszállóban szállásolják el őket.

Illusztráció

Illusztráció

 

A hazai és a nemzetközi sajtó tükrében

Egyébként a Samsung cégen belüli mérgezésekről maga a koreai sajtó is sokat cikkezett már. Ezekből idéz a hazai Mediafax hírportál is. Mint írja, a The Huffington Post Korea és a The Hankyoreh nem egyszer megszellőztette már a Samsung Corporation (az ázsiai ország legnagyobb ipari konglomerátuma, melynek bevétele a dél-koreai GDP 22 százalékát teszi ki. A cégcsoport az ország exportjának egyötödéért felelős.) vállalat ellen felmerült vádakat, amelyek szerint mérgező kémiai vegyületeket és toxikus anyagokat használnak a gyártási technológiában. Ezek a toxikus vegyületek nem egy munkásuk halálát, ugyanakkor vetéléseket, világra hozott beteg, gyógyíthatatlan csecsemőket eredményeztek.

Ezek tükrében tehát a deáki és a galántai haláleseteken is el kell gondolkodni.

Annál is inkább, mivel az ismeretlen vegyi anyagok Szöulban nem is annyira ismeretlenek. Hogy ezek eltussolása mennyibe kerül Európában, talány.

Romániai viszonylatban valóban jó az a havi 500 euró. A kockázatvállalás pedig mindenkinek a magányügye, de jó tudni, mit vállal az ember, ha az említett koreai céghez „szerződik”, mely cég még a maga embereire sincs tekintettel.

Hogyan lenne akkor a románra, magyarra vagy a szlovákra?

Sütő Éva