Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Vasúti sztrájk és mentalitás

Romániában bevett szokás, hogy a sztrájkoló gazdasági szektorokat, intézményeket, szolgáltatásokat a hatalomhoz közel álló médiaorgánumok folyton megpróbálják lejáratni, illetve más szférákat ellenük uszítani. Így van ez az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok munkabeszüntetése esetén is, ha az éhbéren túl kicsit többet szeretnének kapni a munkájukért.
A vasutasok szerda reggeli spontán sztrájkja körül is elég nagy volt a felhajtás. Tény és való, a munkabeszüntetés mintegy négyszáz személy- és kétszáz tehervonatot érintett. Ennek előzményeként a munkáltató és a szakszervezet között nem jött létre megállapodás sem a követelt béremelést, sem a kollektív munkaszerződés megkötését illetően, mely szerződés a teherszállítási szektorban lett volna esedékes. A vasút eme ágazatában a privatizációs huzavona 2500 vasutas elbocsátásához vezethet.
A személyszállítás berkeiben fennálló tarthatatlan állapotok miatt is tiltakoztak, emberibb körülményeket követelve mind az utasok, mind az alkalmazottak számára. Ezzel nem is lett volna gond. Ugyanis minden szektornak, minden ágazatnak szíve-joga európai szintű bérezést, jobb munkakörülményeket kiverekedni magának. A vasúti alkalmazottak, hasonlatosan másokhoz, igencsak messze állnak még az európai szintű bérezéstől.
Ám egy sztrájk, legyen az akár spontán, csak akkor élvez együttérzést, szimpátiát, ha csupán minimális kárt okoznak vele a társadalom egy bizonyos szegmensének, ebben az esetben az utasoknak. Mert az állomásokon veszteglő emberek zöme képes megérteni az alkalmazottak törekvéseit, illetve a menetrendben kialakult káoszt, még akkor is, ha azt csak a jegyváltáskor tudatják vele. De azt már bajosan emészti meg, hogy ott vesztegel két óra hosszat egy idegen állomáson – mindennemű magyarázat nélkül –, lekésve ezzel minden csatlakozást. Azt meg főleg nem fogja jó néven venni az utas, hogy a vasúti társaság nem téríti meg az elveszett útiköltségét. A nemzetközi járatokra váltott jegyekről nem is szólva, amelyekhez külön kérvényt kellett csatolni bárminemű kártalanítás érdekében. Magyarán, könyörögje vissza a kárvallott a pénzét, amiért nem kapott semmit.
Ilyen esetekben nehéz bárkit is az ügy mellé állítani. Vagyis európai szintű álmaink vannak, de a harmadik világ szintjének megfelelő mentalitással.
Vannak helyzetek, amikor a sorrendet illik betartani.
Sütő Éva