Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Váradi utcák

Ha egy ország szíve a fővárosa, akkor természetesen egy város lüktető szíve: a főtere és a főutcája.

Így volt ez Váradon is, a patinás főutca a társadalmi érintkezés, az emberi kapcsolatok ápolásának színhelye volt. Délutánonként, esténként hullámzó embertömeg lepte el a korzót. Csinos hölgyek mutatták itt be ruhakölteményeiket, elegáns ifjak tették nekik a szépet.

A szerelmes párokat még a csilingelő villamos sem zavarta különösebben ,ha jött a jármű, úgy rebbentek szét mint csókolózni akaró fecskék.

A futball drukkerek a Szedosz, később Oradea nevű vendéglő sarkánál gyülekeztek, s beszélték meg a meccsek eseményeit, az is előfordult, hogy egy-egy pofon is elcsattant a vita hevében.

Ma már az élő, lüktető főutca csak nosztalgia, a múlté, hogy ilyen lett ez az utóbbi építészeti, útburkolati munkáknak is tulajdonítható, hiszen a szürke lélektelen burkolat sivatagra emlékeztet.

Kíváncsian várjuk milyen lesz a felújított Szent László tér?

Milyen lehet az a történelmi, építészeti, objektum, aminek éppen a jó ezer évvel ezelőtti megalapítójának szobrát nem állítják fel, jelen esetben Szent Lászlóét?

Ez történelemhamisítás.

A felújítás mindig gyanús, mert eltakarhatja a múltat, a múlt egy darabkáját.

A régi értékes művészi, építészeti alkotásokat restaurálni, kijavítani kell.

Mi lenne, ha úgy javítanák ki a Colosseumot, a Pizzai ferde tornyot vagy az egyiptomi piramisokat, hogy közben átformálnák egykori arculatát? Azt hiszem, elvesztenék varázsukat.

Az ókori Egyiptomban az egyik városban az uralkodók nem rombolták le azokat a építészeti remekműveket, templomokat, amit a másik uralkodó épített, hanem szebbet , jobbat próbáltak építeni.

Úgy látszik a rombolás a múlt megtagadása modernkori jelenség.

A váradi utcák esetében igaza van a néppártos Csomortányi Istvánnak, hogy kell emlékezni a város múltjára akár egy utcai névtábla erejéig is, hiszen a jelenlegi név mellé könnyű odabiggyeszteni a régi magyar megfelelőjét. Hiszen a város lakosságának jelentős része így ismeri: Zöldfa utca, Kert utca, Golgota utca. Teleki utcára még lehet következtetni a Primăriei elnevezésből, de a többi névből aligha.

Az utcák elnevezése számarányában kellene, tükrözze a lakosság etnikai összetételét.

Muszáj együtt éljünk, múltunkkal, történelmünkkel, utcáinkkal.

Kolozsváron, pénteken, Muszáj, musai, muss sein pikniket rendeztek, magyar, román, német szimbólumokkal, emlékezetve arra, hogy  a városban többnyelvűség létezik, s azt  szeretnék, hogy a város névtáblája is háromnyelvű legyen.

A békés együttélés gondolata nem újkeletű, s ezeket már Ady és József Attila is megfogalmazta.

V. Szilágyi István