Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Válasz Ilie Bolojannak, Nagyváradi polgármesterének

Mindenekelőtt szeretném kijavítani azt a tévedést, ami az Ilie Bolojan váradi polgármesterrel készített interjú (Reggeli Újság, május 28., kedd, 4-5. oldal – szerk. megj.) bevezetőjében állításként szerepel: nemcsak a polgármester véleménye nem volt tisztázva a magyar közösséghez való viszonyulására vonatkozóan, hanem a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ-é sem. Az én véleményemet sem kérdezte meg senki egész mostanáig – és most köszönet érte a Reggeli Újság szerkesztőségének –, pedig négy éven keresztül együtt dolgoztunk Bolojan polgármesterrel, és bizony akár hetente több alkalommal is előfordult, hogy összeülve egy-két órát vagy akár több időt is vitatkoztunk olyan kérdésekben, amelyekben nem tudtunk egyezségre jutni.

Eszembe jutott az a szlogen, amellyel a polgármester úr a 2012-es választáson kampányolt: „A tettek beszélnek”, vagyis nem az, amit mond, hanem az, amit tesz. És ez igen érvényes az említett interjújára is.

Beszéljünk konkrétumokról – mondja, és én is ezt gondolom helyénvalónak.

 Az utcanevekről

Az utcanevekkel kapcsolatosan: gondolom, hogy nagyon sok nagyváradi magyar lakos még egészen jól emlékszik arra a hihetetlenül „korrekt” hozzáállásra, amikor 2011-ben a városi tanács akkori PNL (Nemzeti Liberális Párt – szerk. megj.) frakciója a polgármesterrel együtt megígérte az RMDSZ nyomatékos kérésére, hogy megszavazza a váradi utcanevek magyar változatát, majd nem tartotta be az ígéretét. De azt csak nagyon kevesen tudják, hogy a polgármesteri hivatal urbanisztikai részlegéről érkezett utcanév-javaslatokat, amelyeket megkérdezésem nélkül küldtek át jóváhagyásra a prefektúra elnevezéseket jóváhagyó bizottsághoz, nem egy esetben az ottani bizottság RMDSZ-es tagjainak javaslatára visszaküldték a polgármesteri hivatalhoz, pontosan azért, mert egyetlen magyar személyiség neve sem volt benne mint javaslat. Sajnos, a polgármester úr az interjújában, mikor elmondja, hogy előtte van éppen egy utcanév-javaslat lista, melyen minden negyedik név magyar, elfelejti megemlíteni, hogy hosszas egyeztetés után az RMDSZ frakció jelenlegi vezetőjével, Pásztor Sándorral fogadta el a magyar utcanévjavaslatokat.

Az Ady-líceumról

Ami az Ady Endre Líceum bérleti szerződésére vonatkozik, el kell mondanom, hogy majdnem egy éves huzavona eredménye volt a szerződés meghosszabbítása. És ez alatt az idő alatt Bolojan polgármester egy hajszálnyit sem mozdított eredeti álláspontján, mármint azon, hogy nem hajlandó meghosszabbítani a bérleti szerződést, csakis kizárólag akkor, ha a tulajdonos, a római katolikus püspökség elengedi a bérleti díj felét. Igenis volt írásos kérése mind a tulajdonosnak, mind az iskola vezetőségének, amelyben kérték a

szerződés meghosszabbítását, sőt személyesen is megkeresték a polgármestert e célból, de ő mindvégig azt mondta, hogy ha nem engedi el a tulajdonos a bérleti díj 50%-át akkor az Ady-líceum kiköltözhet a város szélére, ahol az önkormányzatnak épülete van. Végül a tulajdonos elfogadta az igazságtalan helyzetet, hiszen bár szerződés szerint addig is az önkormányzat által fizetett bérleti díjat az iskola épületének felújítására használhatta, a meghosszabbított szerződés alapján most már csak fele annyi összeget tud fordítani a javítási munkálatokra, melyekre a továbbiakban is szükség van.

Teljesen értetlenül olvasom a polgármester véleményét Budapest volt főpolgármesterének nagyváradi látogatásával kapcsolatosan, hiszen én magam vittem be Demszky főpolgármestert Bolojan irodájába, ahol több mint egy órát beszélgettünk, én fordítottam is. Nem értem mindezek után, hogy a polgármester úr mit ért azalatt „hogy nekem nem is szóltak erről az egészről…”. Ezen a találkozón a város fejlesztési lehetőségei mellett beszéltünk a Rhédey-kápolna belső felújításához szükséges összegekről, és ott ajánlotta fel Demszky Gábor azt a pályázati kiírást, amelyet Budapest évenként meghirdet, és ezt megpályázva nyertük el a szükséges összeg szinte teljes egészét.

Azzal kapcsolatosan pedig, hogy mennyire nem tartottuk szívügyünknek a Rhédey-kápolna felújítását – mondja a polgármester –, csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy mi, én mint alpolgármester és az RMDSZ-frakció érte el, hogy ne az állatkerti őzek, tyúkok és galambok lakják be a kápolnát, hiszen még 2007–2008 elején felújítottuk kívülről, és felkértük S. Németh Katalin tanárnőt, hogy írja meg a történetét, pályázati pénzből finanszíroztuk a könyv kiadását, melyet a kívülről rendbetett kápolna előtt be is mutatott a szerző. Valószínűleg ezt azért nem tudja a polgármester úr, mert akkor még nem volt Váradon. És aztán sajnos nem volt a város költségvetése elég ahhoz, hogy közpénzből finanszírozzuk azon család kápolnájának a felújítását, mely hatalmas területet ajándékozott a városnak, és nem csak azt. Sajnálom, hogy ezt a történést Bolojan úr már elfelejtette, pont úgy, mint azt is, hogy minekutána lefordítattam a Rhédey-kápolnáról szóló könyvet román nyelvre abból a célból, hogy a román közösség is megismerhesse a család életének egy részét, Bolojan polgármester nem egyezett bele a könyv kinyomtatásába, mondván, hogy nem megfelelőek az adatok benne (sic!).

A politikai korrektségről

A tavalyi helyhatósági kampánnyal kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy nem volt semmilyen megegyezés az RMDSZ és a PNL között egy közös választási kampányról. Nem is lehetett, hiszen saját polgármesterjelöltünk volt Cseke Attila személyében. És mivel az RMDSZ 2012-es helyhatósági kampányának minden mozzanatát ismerem, elmondhatom, hogy egyetlen eset sem volt, amikor nem elfogadható, nem korrekt módon kampányoltunk. Hiszen nem szórtunk gúnyfényképet a polgármesterről, nem tettük közzé több ezer példányban a vagyonnyilatkozatát, nem tüntettünk „mondjon le” transzparenssel valamilyen nyilvános beszéde alatt, és még folytathatnám a felsorolást. Az a tény, hogy a mi polgármesterjelöltünk negatívumot is mondott Bolojan úr polgármesteri ténykedéséről, anélkül hogy bármilyen módon a személyét érintette volna, minden szempontból megfelel a korrekt, egyenes, fair play kampánynak.

Mi, az RMDSZ tagjai tisztességesen játszottunk!

Mit tettünk mi?

Bolojan úr azon kérdésére, hogy „mit tettek konkrétan ezért a varosért, az itteni magyarokért?”, szeretnék válaszolni a teljesség igénye nélkül.

A 2000–2008-as időszak fontosabb megvalósításai az RMDSZ kezdeményezésére:

* 2002-ben létrejön a Hajdú-Bihar–Bihar Eurorégió, mely évente mind a magyar, mind a román oldalon 29-30 pályázatot finanszíroz a határon átnyúló együttműködés erősítéséért;

* 2004-ben megalapítottuk a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületét, amely azóta is működik és fejlődik;

* 2003-tól javaslatunkra született a városi tanács határozata, mely szerint a nyugdíjasok ingyen közlekedhetnek a közszállítási vállalat járatain;

* 2004-től javaslatunkra ünneplik az idősek napját az önkormányzat finanszírozásából;

* 2004-től létrehozzuk az öt nyugdíjas multifunkcionális központot;

* a volt hadifoglyokat és munkatáborban dolgozókat mentesítjük tanácsi határozattal az ingatlanadójuk fizetése alól;

* 2004-től finanszírozzuk egyházainkat pályázatok útján, melynek keretösszege a 2004-es 179 000 lejről 2008-ra 450 000 lejre emelkedett, majd 2008-tól a felére csökkent;

* 2004-től civil szervezetek kulturális pályázatait finanszíroztuk, mely összeg 2004-ben 105 000 lejről 2008-ra 196 000 lejre emelkedett, 2008-tól pedig ez is igen jelentősen csökkent;

* 2004-től ifjúsági szervezetek tevékenységet finanszíroztuk, mely összeg 2004-ben 40 000 lejről 2008-ra 135 000 lejre emelkedett, 2008-tól pedig a felére csökkent;

* rohamkocsit (SMURD mentőautót) és sérültek szállítására alkalmas mikrobuszt vásárolt a város;

* bővítettük a magyar szakoktatást cukrász, szakács, autóbádogos, építész szakkal a Traian Vuia, a Mihai Viteazul és C. Brâncuşi iskolákban;

* magyar tanító- és óvóképző főiskola létrehozását kezdeményeztük a Nagyváradi Állami Egyetemen;

* az egyházi óvodákban az óvónők és a kisegítő személyzet fizetését nagyrészt közpénzből fizetjük;

* kezdeményeztük nyári színház megépítését a váradi várban;

* pályázatot írattunk a Lorántffy Zsuzsanna- és a Szent László-iskolák egyházi tulajdonban levő épületeinek felújítására;

* kulturális programjaink: Ki mit tud?, Nyitott ablak Európára – Virágkarnevál, Holnaposok Irodalmi Fesztivál, Nyuszi ül a fűben húsvétkor, vársánci majális, a magyar kultúra ünnepének intézményesítése, Festum Varadinum.

A 2008-2012 időszakban az RMDSZ politikusai és szervezete kezdeményezéseit, eredményeit területenként említeném meg, válaszolva a továbbiakban Bolojan úr kérdésére.

 Egészségügy

Húsz év lemaradását szüntette meg az a finanszírozás, amelyet Cseke Attila és Dr. Ritli László miniszterek biztosítottak Nagyvárad számára a 2010–2012-es időszakban, ily módon:

* a megyei sürgősségi kórházban a beruházások értéke 19,4 millió lej volt, melyből felújították az A1, A2-es épületet, a II, IV, V emeletet, a szülészetet, ahol kiépült a járóbeteg-kezelő részleg, orvosi gépeket, felszereléseket vásároltak;

* a Gavril Curteanu városi kórházban az említett időszakban a beruházások értéke 17,5 millió lej volt, amelyből felújították a kórház teljes épületét, az intenzív osztályt, felszereléseket, gyógyászati gépeket vásároltak;

* a regionális Onkológiai Központ építésére 24,5 millió lej finanszírozást kapott a város;

* Viva Anima néven invazív kardiológiai részleg létrehozását és húsz szakorvos képzését kezdhették el pályázati forrásokból 1,8 millió euró értekben.

Oktatás

Az országban egyedülálló kezdeményezés, az általam, illetve az RMDSZ által kezdeményezett, diákokat támogató rendszer, melynek eredményeként évente kb. 4000 nagyváradi diák részesül a város költségvetéséből egészségügyi szűrésben (minden elsős és ötödikes), úszásoktatásban (minden másodikos számára), továbbá:

* országos olimpián, illetve nemzetközi tantárgyversenyeken kimagasló eredményeket elért diákokat jutalmazunk évente (kb. 40 diák tanévenként);

* Az én városom Nagyvárad című helytörténeti kiadvány alapján, melyet nagyváradi pedagógusok állítottak össze, elsősök és ötödikesek tanulják városunk történelmét, a kiadványokat pályázati pénzből finanszíroztuk, a diákok ingyen kapták meg;

* javaslatunkra született az a tanácsosi határozat, mely szerint kiemelkedő eredményeket elért sportolóit jutalmazza a város;

* megközelítőleg 100 bölcsődei helyet biztosítottunk magyar gyerekek számára, magyar alkalmazottakkal a velencei Agnulli Dei, a rogériuszi Szent József-telepi és a Szacsvay Imre (Cuza Vodă) utcában működő bölcsődékben;

* vegyes tannyelvű iskolából, mely George Coşbuc nevét viselte, három évi munka nyomán magyar tannyelvű oktatási intézményt alakítottunk, mely felvette Szacsvay Imre nevét;

* több mint tíz magyar tagozatos osztály létrehozását értük el szakközépiskolákban, biztosítva a diákok választási lehetőségét az anyanyelvi szakképzésben.

Infrastrukturális fejlesztések

Nagyvárad legnagyobb fejlesztései indultak el abból a Környezetvédelmi Minisztériumból, amelyet az RMDSZ-es Borbély László vezetett:

* Nagyvárad víz- és szennyvízhálózatának felújítására 56,5 millió lej pályázati pénzt kaptunk;

* a Körös-part felújítási munkálatait 18 millió lej értekben szintén az említett minisztérium finanszírozta;

* felújításra került az Adona patak, a Párizs patak, kiépült a Kiskörös 5 millió lej értekben a környezetvédelmi tárca finanszírozása által;

* elnyerve a kezdeményezésünkre megírt pályázatot, az egyházi tulajdonban levő Lorántffy Zsuzsanna-iskola épületét 4600 négyzetméteren felújíthatott a váradi önkormányzat 7,64 millió lej értekben;

* hasonló összeget pályáztunk meg a Szent László oktatási intézmény számára is, melynek folyósítása még mindig függőben van;

* az állatkert felújítási munkálatainak értéke 14,4 millió lej, melynek75%-át folyósította a Borbély László által vezetett minisztérium;

* 35,2 km bicikliút kiépítése vált lehetővé Berettyóújfalu és Nagyvárad között, mely pályázatnak az összértéke 5,8 millió euró.

Kultúránk ápolása

Magyar közösségünk erősödését, hagyományőrzést, öntudatunk megőrzését célzó kezdeményezéseink:

* 2004-től az országban elsőként, az RMDSZ kezdeményezésére történelmi egyházainkat, civil szervezeteinket tudtuk támogatni pályázati pénzekkel a város költségvetéséből, mely támogatások 2013-ban a polgármester döntésére teljesen megszűntek a civil szervezetek számára;

* felújítottuk a vár Bethlen bástyáján tálalható, a mintegy 400 évvel ezelőtt felállított emléktáblát, amely Erdély nagy fejedelmét, Bethlen Gábort dicsőíti;

* emléktáblát állítottunk Széchenyi Zsigmondnak, Ráduly Bélának, a Metropol együttes volt tagjának, dr. Grósz Frigyesnek, az első nagyváradi szemklinika létrehozójának, dr. Károly Irenaeus József polihisztor emlékének őrzése céljából;

* emlékművet állítottunk a nagyváradi bajnok labdarúgó csapatnak, a NAC-nak a Bunyitay-ligetben;

* emléktáblát helyeztünk ki a Garasos hídra;

* újra felállítottuk a nagyváradi magyar színjátszás kezdetét jelző emléktáblát a Sas-palota erkélyére;

* utcákat neveztünk el olyan nagyváradi személyiségekről, mint: Schlauch Lőrincz püspök, Thurzó Sándor zenetudós, Bethlen Gábor fejedelem, Hack Halasi Gyula és Gábor József színművészek, Macalik Alfréd és Balogh István festőművészek, Fabián Imre költő, Hosszú László vikárius, Fényes Szabolcs zeneszerző;

* a Bihar megyei műemlékvédő egyesület RMDSZ-es elnöklettel másfél év alatt jóval többet valósított meg, mint az azelőtti 5 évben összesen. Például: a nagyváradi emléktáblák felleltározása, a Rulikovszki temető síremlékeinek felleltározása, a város köztéri szobrainak felleltározása, több mint húsz háromnyelvű műemléktábla kihelyezése, a városháza tornya látogatásának a megszervezése, a Várszövetség létrehozása;

* kiemelkedő fontosságú az a beruházás, ami a nagyváradi várban zajlik, 8 millió euró értekben hat épület felújítását eredményezve;

* a Bethlen bástyában a nyári színház megépítése.

A felsorolást még hosszan folytathatnám, de úgy gondolom, hogy az említettek elégségesek ahhoz, hogy a kedves olvasók eldönthessék, volt-e értelme, hogy városunk önkormányzatában alpolgármesterünk és erős frakciónk legyen és e mellett erős Bihar megyei RMDSZ működjön, hogy volt-e értelme a nagyváradi magyarok számára és nemcsak az ők részére annak, hogy az RMDSZ kormányon legyen, és magyar miniszterek vezethessenek egy-egy szaktárcát.

Remélem, megválaszoltam Bolojan úr azon kérdését, bár csupán dióhéjban, hogy mit tett e város magyarjaiért az RMDSZ. A felsorolt eredmények nem egy ember, hanem a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ munkájának eredményei, melynek tudatában önöknek kell megítélni, hogy mit tett az RMDSZ csapata Nagyvárad és Bihar megye magyar és nem csak magyar lakosságáért.

Hiszem azt, hogy a továbbiakban is hatékony képviseletre van szükségünk, és biztos vagyok abban, hogy majd az USL (Szociálliberális Szövetség – szerk. megj.) kormányzása végeztével, ha feltesszük ugyanazt a kérdést, hogy ők mit tettek a város lakóiért, nyugodtan megmérettethetünk.

Biztatok minden nagyváradi magyart arra, hogy bátran használja anyanyelvét mind a közigazgatásban, az intézményekben, mind a mindennapi életben. Nagyvárad magyar jelenét nem veheti el tőlünk senki, még akkor sem, ha egyesek számára csupán a múltja létezik.

Volt vitathatatlan dicső múltunk, van értékes jelenünk, és lesz szilárd, erős közösségű jövőnk itt, Nagyváradon.

 

Biró Rozália

szenátor, Nagyvárad volt alpolgármestere