Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Ünnepi morgolódás?

Ünnepi beszéd írására kéri, hívja fiatal híveit a marosvásárhelyi RMDSZ, a közelgő október 6-i megemlékezések kapcsán! Bértollnokokat keresnek vagy csak kifogytak az önméltató, önigazoló szavakból? Ismerve viselkedésük mibenlétét, gyökereiket, könnyen rájön az ember, hogy csak kommunista elődeiket másolják, majmolják. Semmi több! Az ifjú kommunisták a megemlékezés, a nemzet hőseinek kijáró tisztelet örve alatt, dicshimnuszokat zengnek pártunkról és annak vezetőiről! Nem hinném, hogy azért adnák át az „ünnepi beszéd” szerepkörét, mert rájöttek, hogy őket már nem szívesen hallgatják az emberek. Nem hiszem, hogy ők szégyellik szájukra venni az emlék szavait, az október 6-i hősök neveit. Sokkal dörzsöltebb fickók ők annál, hogy ne használnának ki minden alkalmat, hogy eljátsszák a nemzet nagy képviselőit, érdekvédőit a brancsbeliek és szájtátiak előtt.

Lesz majd megemlékezés bizonyára Váradon is, ahol Szabó Ödön és társai megidézik majd a forradalmár tábornokok emlékét. Azokét, akikkel egy napon sem lehetne emlegetni őket. Mert amíg azok életüket adták a magyar szabadságért, eladdig az RMDSZ Bihar megyei emberei tragikomédiába illően játsszák el a nagy hadfit. Azért megérdemelnének egy szép „ünnepi beszédet” annak okán is, hogy áldozatot hoznak övéikért, a templomi oltárok előtt, a bukaresti parlament pulpitusainál, kiskapuinál. Úgy küzdenek, mint az oroszlánok, csoda, hogy még bírják. Eredménnyel, hiszen egyre csak gyarapodnak, tele a zseb, már a zsákba is alig fér. Jól harcolnak, hadakoznak, a harctér terítve elesettekkel, magatehetetlen szerencsétlenekkel. Fut az ellen, vagy kitántorog, elcsángál. Jó munka volt elvtársurak! Szobrot nekik, mint megannyi hősnek, de legalább egy emléktáblát, ha nem máshova, hát templomok falára: „itt járt az RMDSZ, és Szabó Ödön”, amivel nem bírtak a századok, ők elintézték röpke 17 év alatt! Megérdemlik, nagyon rádolgoztak, méltóak választóikhoz! Azok is megérdemelnének legalább egy emléklapot, ha mást nem. A párthűségért, a kitartó szavazásért, a hősök eltökélt követéséért! Beszéd vége!  Minden nép megérdemli a vezetőit, mondja a szólás. Itt mindenkit fel kell menteni, mert ki lát itt már népet és vezetőt?! Ha az aradi vértanúkhoz mérjük a hősiességet, az elkötelezettséget, bizony írhatjuk a nagy nullákat. Nincsenek se tábornokaink, sem pedig hadtápot adó nép. Csak csendes várakozás. A boldog feltámadás reménye alatt! (ABFRA)

Gábor Ferenc