Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Ünnepeltek Hegyközcsatárban – nyolcszáz éves a település

Ökumenikus istentiszteletre hívta az embereket Hegyközcsatár református temploma a múlt hétvégén. Szépen öltözött fiatalok és idősek foglalták el az istenháza padjait. Így kezdődött el az ünnepség, amelyet a hegyközi település nyolcszázéves fennállásának alkalmából tartottak a helybeliek. A templomban már érezni lehetett a meghitt, családias légkört. Megannyi szép szó, gondolat és lélekemelő ének hangzott el, csendült fel az istenháza falai között. A szertartás, a köszöntők és az énekszó után a templomkertben folytatódott az ünnep, ahol leleplezték a két világháborúban elesett hegyközcsatári hősök tiszteletére emelt emlékművet. Alkalomhoz illő beszédeket hallhattak a jelenlévők, szép momentumoknak lehettek a tanúi. Ezután elkezdődtek a sport- és szórakoztató rendezvények a Kismezőn, ahol csupa finomság, étel és ital várta az odaérkezőket, valamint tánc és mulatság, illetve koncertek hazai és magyarországi előadókkal.

A képriportot Ladányi Norbert készítette.

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét az aznapi ünnepi istentiszteleten. „Nehéz nyolcszáz esztendőt összefoglalni. Megijedhetünk, de nem szabad azt hinnünk, hogy Isten elengedte, illetve elengedi a kezünket, még ha olykor annak is tűnik, így is érzünk. Ez az ünnep azért jöhetett el, mert az Úr nem hagyta el az embereket” – fogalmazott. Isten a történelem meghatározó Ura. A nyolcszáz év alatt volt sok bánat, de sok boldogság is. „Miért nem lehet meghosszabbítani az örömöt?” – tette fel a kérdést. Válaszképpen kijelentette, követni kell az Urat, hogy a boldogság állandósuljon. Elmondta, amikor panaszkodunk, amikor kárvallottnak tekintjük magunkat, tegyük fel a kérdést, mi mennyire vagyunk hibásak ebben. Isten szeret minden embert, mellettünk akar lenni, mint ahogy az elmúlt nyolcszáz évben, és a jövőben is.

 

Miklós Csaba Péter hegyközcsatári lelkipásztor köszöntötte a szép számban összegyűlt jelenlévőket – közel százan jöttek el az ünnepi istentiszteletre. Üdvözölte a Csatárból elszármazottakat is, valamint az egyházi képviselőket, politikusokat, környékbeli polgármestereket és lelkésztársakat. Bartalis János Isten kezében című, az ünnepi alkalomhoz igencsak illő versét olvasta fel a lelkipásztor. Köszöntőt mondott még Mészáros Károly helybeli főgondnok is. A magyar zászlót és a település lobogóját kitartóan fogta két cserkészlány az istentisztelet ideje alatt, a helyüket a csatári református kórus vette át, mely szép énekekkel töltötte be az istenházát.

 

Tóth Zsigmond Béla (a képen balra, kezében Csatár monográfiája) helybeli presbiter felkonferálta, illetve bemutatta a jelenlévőknek Orendt Mihályt (a fotón jobbra), aki egy könyvvel érkezett, méghozzá a sajátjával, melyben összefoglalja a település történetét, az elmúlt nyolcszáz esztendőt. A szerző örömmel és büszkeséggel ismertette e hiánypótló kiadványt. Elmondta, az általa megkérdezettek történetei teszik személyes hangvételűvé, színessé a könyvet, emellett természetesen vannak benne történelmi információk, tudnivalók. A könyvben bemutatja, milyen volt Hegyközcsatár régen, és milyen most. Csak a helyszínen volt kapható a monográfia, amit szívesen dedikált is az író.

 

leleplezes

Az ünnepség részvevői az istentisztelet után a templomból az istenháza kertjébe vonultak. A település nyolcszáz éves fennállása alkalmából a helyi önkormányzat egy emlékművet emeltetett az első és a második világháborúban elesett hegyközcsatári hősök tiszteletére. Vitályos Barna, az ünnepelt település polgármestere és Csűry István királyhágómelléki református püspök leplezte le a magyar huszárok „őrizte” emlékművet.

 

Az emlékoszlopon azoknak a hegyközcsatáriaknak a nevei szerepelnek, akik az első, illetve a második világháborúban az életüket vesztették el. Nevük felolvasásakor megkondultak a harangok. Megható és fájó pillanatok voltak ezek. Az emlékmű egyik márványlapján Sajó Sándor Magyarnak lenni… című versének egy részlete olvasható: „Féltőn borulni minden magyar rögre,/ S hozzátapadni örökkön-örökre!…”

 

„Isten tartotta meg Hegyközcsatár magyarságát” – jelentette ki fennszóval Mikló Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese. Hozzátette, az Úr kegyelméből emeltetett az emlékoszlop, és erre van szükség a jövő építéséhez is, hogy a magyarság továbbra is megmaradjon. Leszögezte, a közös múlt, jövő nem képzelhető el Isten nélkül. „Mi ennek a nyolcszáz évnek a tanulsága, mit üzennek nekünk ezek az esztendők?” – tette fel a kérdést Cseke Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő . Feleletképpen elmondta, a válasz az, hogy van dicső múltunk, de figyelmeztetett, ez még nem elég. Továbbra is meg kell tenni mindazt, amit tettek az elődeink is a közösségért. „Sokan a vérüket is adták azért, hogy itt legyünk” – hangsúlyozta. Szabó Ödön parlamenti képviselő rámutatott, miben rejlik a csatári erő: a holnapban való reménységben. Elmondta, noha háborúkat nem nyertünk, azonban a közösségben való hitünk megőrződött. „Az emlékoszlopon el kell képzelni azoknak a nevét is, akik maradtak, hogy gyermeket neveljenek, továbbvigyék az életet” – tette hozzá. „Nem sok település büszkélkedhet ilyen múlttal” – fogalmazott elismerően.

 

Vitályos Barna csatári polgármester meghatódva, könnyekkel a szemében mondott bátorító és ünnepélyes beszédet. Nem sok elöljáró büszkélkedhet egy ilyen nagy múltú településsel, kiváltképpen pedig azzal, hogy mandátuma alatt ünnepeljen egy kerek évforduló alkalmából. Kijelentette, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, illetve összefogásra bátorította az egybegyűlteket, hegyközieket, erdélyieket, magyarokat.

 

Farkas András hegyközcsatári római katolikus plébános megáldotta az emlékművet. Nem sokkal ezután ki-ki elhelyezhette a koszorúkat, virágokat. Nem mindenki tudta tartani magát: a csokrokat sírva tették le az emlékoszlop előtt többen is. Érzelmek vegyültek: mély szomorúság, illetve a hősökkel szembeni alázatos tisztelet, a büszkeség és a hála.

 

A délutáni sport- és szórakoztató rendezvényeken mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot. Többek között fellépett az Ámokfutók nevű magyarországi együttes frontembere, Kozsó a csinos táncosával. Az ismert számokat együtt énekelte a közönség a „slágergyárossal”, akit vissza is tapsoltak. Szívesen énekelt még az „ámokfutó”, illetve a koncert után örömmel engedte meg, hogy közös fotót készítsenek vele a rajongói.