Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Tudomány vagy filozófia?

Nemrég egy nyilvános üzenetváltásnak voltam tanúja a facebookon.  Nem részletezem a kétszemélyes, feltűnően sznobízű – legalábbis az egyik részről – „eszmecsere” kiindulópontját és lefolyását, csupán a témára, a tudomány és a filozófia viszonyára vonatkozóan szeretnék egy meglehetősen elterjedt előítéletet eloszlatni. A kommunikálók kölcsönösen kedveskedő hozzászólásaiból – amelyek híres gondolkodóktól idézett szövegek öltözetében való szellemi kacérkodásnak is tűnhetnek –, könnyen kiolvasható az a felfogás, amely szerint a tudomány felsőbbrendű a filozófiához viszonyítva, mert a filozófia mindig egy csapásra akarja a végső igazságot, de minduntalan belebukik, ezzel szemben a tudomány lassan, de biztosan halad a valóság kimerítő és pontos leírása felé. Nos, egy ilyen vélekedés nemcsak gondolkodásbeli egyoldalúságról és tájékozatlanságról, hanem a filozófia iránti mélységes ellenszenvről is árulkodik.  Ami ebben leginkább vitatható, az a filozófiai és a tudományos megismerés merev szembeállítása, ill. a filozófia fölötti ítélkezés a tudomány nevében: a filozófia egyszerűen szükségtelen, a tudomány, mint egyetlen hiteles megismerési mód  egyedül hivatott a valóság feltárására és az ember problémáinak megoldására. Lám, a filozófia történetéből ismert szcientizmus (a tudományosság mítosza, a természettudományos megismerés szerepének eltúlzása) kísértete ma is él. Nem is kevés az olyan, magát entellektüelnek érző ember, aki erényt kovácsol a tudományba vetett hitéből, s ugyanakkor megveti a filozófiát.

Igen ám, de úgy néz ki, az élet egészen másfajta gondolkodást igényel. Nem véletlen, hogy azok, akik a legnagyobbat alkották a tudományban, filozofikusan is gondolkoztak.  A részterületek mélyebb struktúráinak feltárásában használt tudományos módszer (ha egyáltalán van ilyen, egyes tudományfilozófusok kétségbe vonják) mit sem ér az egészre való rálátás nélkül. Márpedig a filozófia éppen ezt jelenti: módszeresen, kritikusan elmélkedni – figyelembe véve a tudományos tényeket – az emberi tapasztalás egészéről, az ember és a világ viszonyáról, a dolgok legmélyebb alapjáról, az emberi létezés, cselekvés és gondolkodás alapvető előfeltevéseiről. Szó sincs itt végső megoldásról – a spekulatív, rendszeralkotó filozófiák is csak a világról és az emberről való gondolkodás adott szintjét rögzítették, amelyet később újabb filozófiák túlhaladtak –, sőt, a filozófia természetéhez tartozik a kérdések állandó újrafölvetése, a kérdésekre adott válaszok folytonos felülvizsgálata, a problémák nyitva hagyása. Különben a tudományos kutatásnak is számolnia kell azzal, hogy egy elméleti magyarázat újabb felfedezések esetén elégtelennek bizonyul, és szükségessé válik egy másik, talán annak gyökeresen ellentmondó elmélettel való helyettesítése. A megismerésnek tehát nincs biztos útja. A tévedés lehetősége mindig fennáll. Ezért sem a tudományban, sem a filozófiában nincs helye a nagyképűségnek. Az igazság nem valamilyen entitás, hanem egy adott gondolat elfogadtatása bizonyos gyakorlati és elméleti érvek által, az érvényes értelmezési kereten belül. Van azonban a filozófiának néhány olyan vonása, amellyel a tudomány nem rendelkezik (természetesen ettől még nem tekinthető a filozófia a tudománynál fontosabbnak).

Az egyik az önreflexió. A tudomány sohasem fog gondolkodni önmagáról. Kutatni a tudományban anélkül is lehet, hogy valamiféle általános meghatározását adnánk a tudománynak. Mihelyt egy kutató tudós el kezd gondolkodni azon, hogy mi is a tudomány általában, vagy hogy egyáltalán lehetséges-e a tudományos megismerés, abban a pillanatban filozofál (a „metatudomány” is filozófia, ill. tudomány és filozófia ötvöződése).  A filozófia maga az úton lévő gondolat, folyton újragondolja, újradefiniálja saját magát és más szellemi formákhoz való viszonyát. Ezért nem mindegy, hogy amikor a filozófiáról beszélünk, mit értünk tulajdonképpen filozófián. Én mint laikus például hajlamos vagyok a filozófiát  a világ átfogó szemléletén  alapuló  „lényegi megismerésként”, „lényegi beszélgetésként” (K.Jaspers), az emberi szellem „öntudataként” felfogni. A filozófia maga a gondolkodás szabadsága, a dolgok mélyebb értelmének kutatása, az egyén intim szembesülése a léttel, mint lényeggel. Egyszóval nem kell semmi más ahhoz, hogy filozofáljak (a „szakfilozófusokra” is érvényes ez), csak az elméleti tájékozódás, a lét, mint egész irányába való nyitottságom, fogékonyságom, és a lényeg megragadására összpontosító természetes, józan eszem. Egyébként „életfontosságú” kérdésekben jobb, ha tartózkodunk, minthogy elhamarkodottan, felületesen ítéljünk. Mindegy, hogy mire gondolsz, a fontos az, hogy kíséreld meg az eljutást az alapokhoz. A világ minden tudásának és bölcsességének ismerete sem helyettesítheti az egyéni gondolkodást. Érdemes megpróbálni. Hacsak nincs más dolgunk

Blága L. József