Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Trianoni határkő az Árpád-kori köveknél

Nemzeti Összetartozás Napunk környékén ismét alkalom adódott felkeresnem Körösszeget (Cheresig). Ifjú, kerékpáros barátaim (Eco-Mountain Transylvania Egyesület – Székely Zoltán elnök) meghívására és szervezésében karikáztunk ki a Körösszeg határában, illetve Románia és Magyarország trianoni határán álló, romjaiban is monumentális toronyhoz. Csak ez a szabálytalan hatszög alapú építmény maradt meg abból a kis várból, melyet a XVII. század legelején romboltatott le Bocskai István hajdúseregével. A magányos torony a mai Románia területén van, de az egykori vár romjainak egy része magyar földben pihen. Az idő lehámozta a toronyról a faépítményeket és a tetőszerkezetet is. Első látogatásom alkalmával (az 1990-es évek eleje) még állt az észak-nyugati falon az akkori műemlékvédelmi hivatal azonosító, információs táblája is, miszerint ezen falak alatt ölték meg 1290-ben IV.(Kun) Lászlót, az utolsó bizonyosan Árpád-házi királyt szeretett kunjai. Kinek állhatott érdekében eltávolítani ezt a táblácskát, nem tudni…

trianoni 4

Csoportkép a körösszegi várromnál
Fotó: Kovács Edina

Természetesen most is körbejártuk a romokat, ösvényt taposva a derékig érő növényzetben és kimerészkedtünk a legközelebbi trianoni határkőhöz is, ahonnan átláttunk és ráláttunk Körösszegapáti és Berekböszörmény takaros magyar házaira és templomtornyaira. A határhoz simuló biztonsági zónát (szántás – fâşie) teljesen benőtte a gaz. Bezzeg nem így volt ez anno, amikor még mozgalmas élet volt a határőrkaszárnyában és környékén is. Akkor is Nagyvárad–Biharszentandrás–Köröstarján–Körösgyéres–Vizesgyán–Körösszeg útvonalon érkeztünk kerékpárokon, de már jóval Körösszeg előtt elkezdődtek az igazoltatások. Többszöri nyilvántartásba vétel után jutottunk ki az országhatárra. Most csak Körösszegen futottunk össze a határ és a rend éber őreivel. Ők is A két lépésre nevű ABC teraszán hűsöltek. Mivel nem nagyon érthették ázsiai nyelvünket, előbb csak mutogatással próbálkoztak kapcsolatot teremteni, de miután érthetően is elmondtuk jövetelünk célját, csak a csoport vezetőjét írták fel és még útba is igazítottak, nehogy elcsángáljunk, mintegy megkönnyebbülve, hogy csak román turisták vagyunk.

trianoni 2

Elégedettséggel tapasztaltam, hogy az egykori határőrségi laktanya legalább annyira romos, mint az egykori vár. Az az egy kilométernyi földút Körösszeg és a torony között helyenként ugyanolyan sáros, mint először volt. A békésen kapálgató, román nénikékkel való eszmecsere után fordulhattunk is vissza. Az első 25 km aszfaltpályát felmondva Mácsapuszta (Mácsa Árpád-kori településből lett puszta – Livada de Bihor) felé vettük a kormányokat, de most már dűlőutakon. Az érni készülő búza- és felmagzott repcetáblák közötti nyári hőségben és délibábos zsongásban vezetőink észrevétlenül elkavartak. Eme útvesztés, mint minden szerencsés véletlen, nagy felfedezéshez vezetett. Egy csodálatos kis ökoszisztéma alföldi képe tárult elénk. Az Álcsi-patak völgyének környezetvédelmi területére keveredtünk. A halásztóvá duzzasztott patak felső szakaszán kisebb tavak, láposok, nádasok bújnak meg a völgyben. Itt láthattuk és hallhattuk a rikácsoló bíbiceket, az elegáns kiskócsagokat. Egy háromnyelvű (román, magyar, angol) információs tábla szerint kanalasgémeket és cigányrécéket is láthattunk volna. Mi egy menekülő róka fejét még tudtuk azonosítani a nádasban. Miután megdézsmáltunk egy-két út menti cseresznyefát, ismét aszfaltos úton gurultunk Várad felé. Egy barátságos sárgarigó is elkísérte a csapatot a világháborús bunkerekig. Mindent összevetve a kellemes és vidám túra végén, közel 55 km megtétele után, egyesek már nem szívesen ültek a nyeregben.

Egri Ferenc

Czárán Gyula Alapítvány – Bihari Turista Club