Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Tovább harcolnak a Szent László szoborért a váradiak

Hónapok óta követhetjük nyomon mind a helyi sajtóban, mind a közösségi portálokon azt a történetet, mely során váradi polgárok egy csapata próbálja kiharcolni, hogy a felújítás alatt levő Szent László térre ismét odakerüljön a városalapító szent király szobra. Az események sodrásában aláírásgyűjtésről, polgári találkozókról, politikusok cselszövéseiről lehetett hallani, de sajnos, amit nagyon sokan vártak, annak bejelentése, hogy a városalapító magyar uralkodó szobra méltó helyére kerül vissza, mindeddig nem került sor. A váradi római katolikus püspökség vérszegény és kissé kényszeredett próbálkozása is kudarcba fulladt, majd ezt követően az RMDSZ és a váradi EMNP is betársult a civilek mellé, azonban úgy tűnik, szemfüles „érdekvédelmi” politikusaink, csak saját arculatukat akarták fényezni kissé ezzel a történettel, ugyanis egyikük sem ért el semmilyen eredményt eddig az ügyben. A közel 8000 aláírásra érkezett önkormányzati válasszal (mely elutasító volt) a polgárok elégedetlenek, ezért személyes meghallgatásra jelentkeztek Nagyvárad polgármesterénél, de utolsó pillanatban derült ki, Ilie Bolojan nem tudott (nem akart?) múlt hét csütörtökön találkozni velük. A szoborkálvária jelenlegi helyzetéről kérdeztük Sztuflák Gyula Edét, aki magára vállalta a szoborért küzső polgárok képviseletét.

Sztuflák Gyula Ede

Sztuflák Gyula Ede

– Sztuflák úr, amikor ez az internetes mozgalom a Szent László szoborért elkezdődött, ön hitte, hogy fél esztendő alatt ilyen messzire eljut az ügy?

– Mikor az egész ügy elindult, csak annyit tudtam, éreztem, hogy most talán volna rá esély, hogy Szent László királyunk szobra visszakerüljön az őt megillető helyére, az egykori Szent László térre. Pár nap leforgása alatt annyian csatlakoztak a közösségi oldalhoz, olyan volt az érdeklődés a média felől is, hogy nyilvánvalóvá vált számomra, nincs visszaút, ezt végig kell csinálni. Megmondom őszintén, hogy még ekkor sem tudtam, hogy milyen nagy fába is vágtam a fejszémet és azt sem gondoltam, hogy fél év múlva még javában tart az ügy és, hogy ez mennyi akadályba, ellenállásba, félrecsúsztatásokba is fog ütközni.

– Miben bízott mikor elkezdték ezt az akciót?

– Eleinte úgy képzeltem, hogy ez egy olyan ügy, ami mögé felsorakozhat minden váradi magyar, politikai párt, civil és kulturális szervezet, a történelmi magyar egyházak. A teljes magyar összefogásban bíztam és román részről is vártam, hogy olyan váradi románok csatlakoznak idővel hozzá, akiknek szavuk van, akik letettek valamit már az asztalra. Utólag el kell ismernem, hogy túl naiv voltam, hiszen nem így alakultak a dolgok. Pozitív példának Kolozsvárt hoznám fel, ahol teljes az összefogás azért, hogy a város neve magyarul is ki legyen majd írva. Először csak online aláírásgyűjtésben gondolkodtunk, amit közösen beszéltünk meg a közösségi oldalon kialakult csoporton belül. Ebből lett végül kézi aláírásgyűjtés is, mert úgy gondoltuk ez hatásosabb lesz.

Ha azt vesszük alapul, hogy az aláírások összegyűjtésében, illetve a köztéri aláírásgyűjtésben a nehezét 5-10 ember vállalta akkor elégedett vagyok. Nagyobb összefogással sokkal több aláírás is összegyűlhetett volna, de amint az elmúlt pár hétben tapasztaljuk, sajnos azt hiszem, nem az aláírások számán múlik a dolog. Itt szeretném megköszönni nyilvánosan minden polgárnak, aki aláírt, és külön azoknak, akik segítettek a gyűjtésben.

– Az internetes csoport ugyan kapott választ az önkormányzattól a beadványra, de ez önök szerint nem volt kielégítő. A váradiak hozzáállásáról mondana véleményt? Az internetes hozzászólások milyen véleményt tükröztek?

– Az az igazság, hogy az interneten sok mindenkit érdekel egy dolog, sok hozzászólás van, de mikor vállalni kell a valóságos szereplést, a tettek mezejére kellene lépni, már kevesen maradunk. Mindenkinek van persze elfoglaltsága, gondja-baja, családja, ezért nem szeretnék ítélkezni senki felett. A néhány soros válaszban újra csak az merül fel, hogy az önkormányzat elvesztené a lehívott pénzt, ha változtatna a terveken. Holott mi a tér felújítása után kértük, hogy a tervezett három román személyiséget ábrázoló szobor mellett kapjon helyet a városalapító szobra is. Nem értjük azt, hogy egy városalapító miért nem érdemli meg, hogy a főtéren álljon a szobra? Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy Szent László király szobrának a főtéren van a helye, hiszen a főtér mindannyiunké, románoké, magyaroké de ugyanakkor, mint városalapító ez a szobor is mindenkié lenne.

– Ilie Bolojan váradi polgármesterhez is feliratkoztak meghallgatásra. Találkoztak vele?

– Pont  az előbb elmondottakat akartuk Ilie Bolojan polgármester úrnak is elmondani és bár volt hozzá időpontunk a polgármester úr nem jelent meg más, közbejött elfoglaltságra hivatkozva, maga helyett egyik tanácsosát küldte el. Mi leszögeztük, hogy csakis a polgármesterrel szeretnénk személyesen beszélni, és abban egyeztünk meg, hogy mikor biztosan ráér telefonon értesítsenek erről minket.

– A következő akciójukról mondana valamit? Úgy tudjuk, a Szent László napokon találkozhatnak Önökkel az érdeklődők. Mondana erről bővebben valamit?

tovabb harcolnak 1

– Június 26-án 10 órától a nagyváradi vár Bethlen-termében a Szent László Napok keretén belül találkozhatnak velünk, civilekkel, a tisztelt váradi polgárok. Egy kötetlen beszélgetésre hívunk minden érdeklődőt, aminek a témája elsősorban az ügy eddigi alakulása, de főleg a hogyan tovább kérdése. Gondoljuk sok mindenkinek van ötlete, jó gondolata, amit megoszthatnának velünk. Nem utolsó sorban szeretnénk azt is látni, hogy egy ilyen rendezvényen, ahol várhatóan sokan megjelennek, hány váradi polgárt foglalkoztat még ténylegesen ez az ügy. Tehát tisztelettel várunk mindenkit.

– A további tervekről néhány szót most, ha sikerül beszélni  a polgármester úrral is?

– Igen, bízunk benne, hogy a polgármester úrral is sikerül majd találkozzunk. Bár nem ez volt a cél, de most már sajnos úgy érezzük, hogy ezt az elutasító magatartást, amit sajnos tapasztalunk, nemzetközi szinten is ismertetnünk kell. Felmerült annak a lehetősége, hogy Nagyvárad testvérvárosait is megszólítsuk ebben az ügyben,   főként Debrecenre gondoltunk, de akár a lengyel nagykövetségnek is elküldenénk egy beszámolót levélben, hiszen ne felejtsük el Szent László király lengyel születésű volt, ugyanakkor a sírjánál nagyon sok lengyel személyiség is megfordult, magyar királyok fogadtak a váradi várban a lengyel királyokat, mint ahogy sajnos egy festmény félresikeredett utánzata is hirdeti ezt a városháza nagytermében.

– Végezetül, mit üzen a váradiaknak, akik itthon és külföldön is támogatták az ügyet?

– Először is szeretném mindenkinek megköszönni az eddigi támogatást és arra szeretném biztatni a váradiakat, éljenek azok Nagyváradon, vagy a világ bármely pontján, hogy álljanak még jobban az ügy mellé, próbáljunk meg egy még nagyobb összefogást elérni. Ugyanakkor szeretnénk, ha egyházaink, választott elöljáróink is jobban az ügy mellé állnának, jobban odafigyelnének arra, hogy mi a váradiak akarata, mert bár szép dolog, hogy a központi híd a Szent László nevet kapta, de azt hiszem, minden váradi álma, hogy Szent László királyunk szobra újra a Szent László téren álljon.

Köszönöm és további jó munkát kívánok az ügyhöz.

Kérdezett: Farkas László