Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Történelmi visszatekintés száz év elteltével

Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése eldöntötte az I. Világháborút és a Monarchia sorsát is. Az USA hadba lépésével távolabbi célokat követett. A háborús konjunktúrát nagyon jól kihasználta, adós államból hitelezővé vált és a világgazdasági, pénzügyi központja is az Atlanti-óceán nyugati partjára költözött. Van rengeteg pénz és egy felszínes kultúra.

tortenelmi 1

Németország a maga részéről bejelentette a korlátlan „tengeralattjáró háborút”. Erre volt a válasz az amerikai hadba lépés 1917. elején. A hajók elsüllyesztését az amerikaiak hadüzenetnek értelmezték. A tágabb összefüggésekre Churchill is rámutatott emlékirataiban. Jól előkészítették, mint a „béke angyalai” és a „demokrácia őrei” 1916. májusában békeközvetítésre ajánlkoztak. 1917-ben számolni kellett a franciák problémáival a nyugati fronton, továbbá Oroszország várható kiesésével és a keleti fronton, ami a háború megszüntetését vetítette előre. Az Egyesült Államokat az érdekei inkább kapcsolták az Antant Hatalmakhoz. IV. Károly spanyol közvetítéssel több alkalommal próbált javaslatokat tenni az amerikaiaknak, ellentéteket tisztázni és leveleket is írt Woodrow Wilson amerikai elnöknek. Megbízottaknak a közvetlen tárgyalására viszont nem került sor. A tárgyalásokat, helyesebben a leveleket valahogy kiszivárogtatták és angol, francia lapok közölték, elérték, hogy a király ezen akciója is megszakadjon, sajnos léteztek ellenérdekelt körök. Azt kellett elhitetni Wilson elnökkel és a kongresszussal, hogy:

  1. Ausztria-Magyarország teljesen a németek hinterlandja, befolyási övezete lett és fog is maradni, amíg létezik.
  2. A Monarchia „elnyomott népei” alig várják, hogy a német és magyar uralom alól felszabaduljanak, de akkor, ha az önrendelkezést akarták elérni,  hová tegyék az elcsatolt részekről a három, három és félmillió magyart, és a szudéta vidéki németeket! Kérdezhetjük mai szemmel. Száz év után sem tudják feldolgozni a nagy győzelmet.

Gondoljuk, hogy sokak által ismert az elnök 14. pontja, békejavaslata. Az amerikaiak nem csatlakoztak az Antanthoz, hanem csak társultak. Így lett a Központi Hatalmak ellen harcoló ellenfél neve ekkortól: Szövetséges és Társult Hatalmak, de egyre több ország csatlakozott a győztesnek hitt táborhoz. 1918. májusára már 700 000 amerikai katona harcolt Nyugat-Európában, de érkeztek gyarmati erők, ausztrálok és 1918. augusztusára már a németek is belátták, hogy a háborút elvesztették. Ekkor próbáltak volna az amerikai elnök 14 pontjába kapaszkodni.

tortenelmi 2

Wilson amerikai elnök 1918. január 8-án hirdette meg híres pontjait az igazságos békéről. A mi számunkra a 10. pont érdekes! Ausztria-Magyarország népei számára az autonóm fejlődést akarták biztosítani. Ekkor még az amerikaiak nem gondoltak arra, hogy a Monarchia szétesik, vagy hogy a Habsburg örökséget felosztják kis szövetségeseik között. Még egy föderációs tervvel is elkészültek az amerikaiak szakértői. Az angolok is nagyjából elfogadták az USA terveit. Két-három hónapra minden megváltozott: a szétverés, a Monarchia felborulására irányuló szándék került előtérbe.

Emigráns politikusok, a Monarchiából származó hadifoglyok kongresszust tartottak Rómában. 1918. április 8-tól deklarálták, hogy nem akarnak tovább osztrák-magyar uralom alatt élni. A döntések híre és hogy a nagyhatalmak partnernek fogadják el a nemzetiségek vezetőit a Birodalomban is hatott. 1918. nyarára a gazdasági helyzet valósággal katasztrofális lett, aratás is már csendőri, rendőri felügyelet mellett folyt, a hátországnak a maradék jutott. Az üzemekben szaporodtak a sztrájkok, a frontokon a parancsmegtagadások. Hegyekben, erdőkben a zöld káderek, a katonaszökevények számai szaporodtak.

tortenelmi 3

A közrend fenntartására „Assistenz” zászlóaljakat, sőt ezredeket vezényeltek (inkább a németeket és a magyarokat). A frontokra már nem kívánkoztak a férfiak.

A nagyhatalmak politikájában győzött Seton-Watsonnak és körének monarchia ellenes propagandája, az emigráns szakértők „expertek”, itt Eduard Benesre kell gondolni, T.G. Masarykra (ők már 1915-ben sem nemzeti tanácsot létesítettek Párizsban). Itthon azonban 1917. végéig, 1918 elejéig (talán?) lett volna remény, hogy a nemzetiségeket a wilsoni tervek kielégítik. A mi lett volna, ha azonban nem képezi a történeti kutatások tárgyát. Volt egy folyamat, amelynek során a nagyhatalmaknak a vezetői eljutottak, hogy a legjobb megoldás a Monarchia fölszámolása. Berlinben, Bécsben és Budapesten is, 1918. végén sokan reménykedtek, hogy a Wilson-i 14 pont alapján tárgyalhatnak majd. Az elnök pontjait leközölték a lapok, de mást és mást olvastak ki belőle a különböző népek. Az USA felelős vezetői már nem tekintették tárgyalási alapnak a 14 pontot, új lapot nyitottak a térségünk történetében.

Hodgyai Mátyás