Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Törd a fejed, kispajtás (vagy: kis pajtás?)!

Hiánypótló munkát jelentetett meg a Magyar Tudományos Akadémia 2015-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában. A Magyar helyesírás szabályai immár 12. kiadásához érkezett.

Tord a fejed - A magyar helyesiras szabalyai

Az első ilyen jellegű munka a Magyar helyesírás és „szóragasztás” főbb szabályai 1832-ben jelent meg, amihez az előszót még Döbrentei Gábor „titoknok” jegyzi. A nyelv persze állandóan változik és változik a nyelvről való felfogásunk is, így a szabályzat sem lehet örök, hiszen időről időre (20–30 évenként) szükség van a mindenkori szabályzat módosítására.

Az előző, a 11., 1984. évi kiadás három évtizeden át szolgálta használóit. A mostani mögött közel egy évtizedes munka áll, aminek során a Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottság munkája azzal a tanulsággal zárult, hogy a helyesírás állandósága, a kikristályosodott írásgyakorlás lényegének fenntartása sokkal fontosabb társadalmi érdekké vált, mint bármikor azelőtt. A társadalmi érdek azt diktálta, hogy a szakmai vitákban megszilárdult hagyomány minden értékét megőrizze. Nem kívánok szakmai kérdésekbe belemerülni, ez talán a magyar szakos tanárok év eleji pedagógiai gyűlésének tárgya lehetne, azonban néhány érdekességet meg szeretnék osztani a nagyobb közösséggel is.

A Magyar helyesírás szabályai című mű három részből áll: Szabályzat, Szótár, Tárgymutató. A szabályzat az írás és helyesírás alapelveit tükrözi. A nyelv hanganyagában nem történt változtatás, megmaradt a 40 betűs latin ábécé és a 39 hang. A j hang kétféle jelölése (j, ly) a viták ellenére is bennmaradt, csak az ly használatát teszi a szabályzat egyértelműbbé. Továbbra sem tartoznak a magyar ábécéhez az idegen nyelvekben használatos betűk (q, w, y), de a szabályzat pontosítja a betűrendbe állításnál elfoglalt helyüket. Viszonylag sok az újítás a különírás és egybeírás szabályainál, hiszen a különírás és egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket: az összetett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk az összetételi tagok elválasztására. Helyesírásunk így értelemtükrözőbbé válik. Az eddig a képzőszerű utótag kategóriájába sorolt (pl. -fajta, -féle, -szerű) elemeket szabályos utótagnak tartjuk, tehát az ilyen alakulatokat összetett szavaknak tekintjük. Mivel az szóösszetétel határán a szóelemző írásmód érvényesül, ezért az észszerű, gipszszerű, viaszszerű szavak szóhatárán kiírjuk mind a két kétjegyű mássalhangzót. A toldalékolásban például az egyszerűsítő írásmód alkalmazandó, pl. orra (=orr + ra). A szabály ezúton azonban nem érvényesíthető a tulajdonnevekre, így hát az új szabály szerint ezután Széll-lel, Tarr-ról, Bernadett-től, Mariann-nal, Bonn-nal, Blikk-kel és Szerelmes szonett-telt írunk. Az új szabályzat szerint két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is kötőjellel kapcsolt összetétel. Például: C-vitamin-adagolás, Kossuth-nóta-éneklés, Nobel-díj-átadás, sakk-készlet-gyűjtemény, tarokk-kártya-játékos stb.

A hagyományos írásmód szabályai szerint jegyzett nevek toldalékolása is változik, így például a régies betűre, vagy x-re végződő személynevekhez ragokat kapcsolunk, ezek a ragoknál a régies betűt és az x-et változatlanul hagyjuk, és a ragok v-je helyett a név végén ejtett hanghoz idomult mai formát írjuk. Például: Kossuthtal, Móriczcal, Babitscsal, Félixszel, Alexszel, Madáchcsá. Az idegen személynevek írásában is változás történik, az idegen nevek névkiegészítőjét (de, ten, van, von stb) nagy kezdőbetűvel írjuk, ha a családnév címszóként szerepel, illetve kiemelten a szöveg élén áll. Például: De Gaulle, Van Dyck (flamand festő), Von Dyck (német matematikus). A teljes névben azonban általában a kis kezdőbetűs írás a helyes, például: Charles de Gaulle, Sir Anthonis van Dyck, Walter von Dyck.

Bizonyos esetekben a szabályzat sokkal liberálisabb, enyhébb, mint az előző. Azoknak a h végű főneveknek, amelyeknek a kiejtése ingadozik (düh: dü, méh: mé) a -val, -vel, -vá, -vé ragos alakját írni is kétféleképpen lehet (dühvel – dühhel, méhvé– méhhé).

Változott a keltezés írása is, valamint az összetett szavakról alkotott eddigi szabályzat. A szabályzathoz szótár is csatlakozik, amely szintén megújult, hiszen a 11. kiadáshoz képest mintegy 8000 szóval gyarapodott, új szavak, kifejezések kerültek a szótárba, illetve a szótár kiegészült határon túli magyar földrajzi nevek, intézmények, valamint a határon túli magyar szavak felvételével, ami szintén régi adóssága volt a szabályzatnak, hiszen ez nemcsak a magyarországi, hanem valamennyi magyar nyelvhasználónak szól. S mivel a nyelv szavainak nem csak születése, virágzása, hanem úgymond elavulása is van, a 12. kiadásból a szerzők elhagytak olyan szavakat, amelynek kiiktatása szerintük szükségessé vált (pl: csillagláb, bilgeri, átíró könyvelés, agárkutya). Bizonyos esetekben sor került egyes szavak írásának megváltoztatására pl: árboc – árbóc, satanizmus – sátánizmus, nagyra törő – nagyratörő, tenyérbe mászó – tenyérbemászó, élethalál harc – élet-halál harc, napéjegyenlőség – nap-éj egyenlőség, örökkön-örökké – örökkön örökké, penésszerű – penészszerű, viasszerű – viaszszerű, Bernadettel – Bernadett-tel, Ivettel – Ivett-tel, e-mail – e-mail v. ímél, spray – spray v. spré v. szpré. Ezeket a változtatásokat a szerzők szerint az élet diktálta és a kiadvány a nyelvben már meghonosult formákat akarta „törvényesíteni”.

A szabályzat tartalmaz még olyan, kizárólagosan szakmai jellegű dolgokat, amivel a tisztelt olvasót nem szeretném untatni, de mivel a nyelv közkincs és minden magyarul beszélőnek használati eszköz is, úgy gondolom, hogy ezekkel fokozottabban kell törődnie nemcsak a pedagógus társadalomnak, hanem a nyelvet gyakorló, vagy a nyelvet munkaeszközként használó társaimnak is. Különösen pedagógus társaimnak tudom ajánlani az immár a könyvkereskedésben is kapható szabályzatot, hiszen megoldást kell találni a kezdődő tanév előtt például arra is, hogy az új szabályzatot hogyan tudjuk egyeztetni a régi szabályzat szerint írott tankönyveink helyesírási normáival. Abban a reményben írtam e rövid, de nem átfogó ismertetést, hogy a téma közérdeklődésre tarthat számot és nemcsak szakmai, de polgári körökben is.

Rákóczi Lajos, tanár