Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Többszörösen hátrányos eset

tobbszorosen 5

Egy igen nehéz helyzetben levő édesanya kereste meg szerkesztőségünket minap és segítségünket kérte abban, hogy elkalauzoljuk egy orvosi bizottsági meghallgatásra, ahova évente el kell elvigye súlyos fogyatékkal élő tízéves kisfiát. Az érmihályfalvi Kerepesi Júlia ugyanis nagyon keveset ért románul, ezért gyakran kellett szembesüljön azzal, hogy beteg gyermekével (aki szintén nem ért semmit románul) megaláztatásoknak legyen kitéve.

A Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság székhelye

A Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság székhelye

Ilyenkor sokaknak eszébe juthat az a kisebbségjogi törvény, ami (legalábbis papíron) kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a lakosság legalább húsz százaléka magyar anyanyelvű, ott kötelező a kétnyelvű ügyfélszolgálat a hivatalokban, egészségügyi intézményekben.

 

Nyelvi jogok csak papíron

A valóság azonban az, hogy ezt a nyelvi törvényt Nagyváradon többnyire nem tartják be. Az elkeseredett asszony elmesélte azt is, hogy volt eset, amikor a beteg gyerekkel együtt kiküldte a rendelőből az orvos, akihez mentek, azzal, hogy akkor jöjjön majd vissza, ha megtanult románul, vagy ha van valaki vele, aki tolmácskodik. Érthető tehát, hogy ez az anya minden baja mellett igencsak szorongva készült a következő orvosi bizottsági ellenőrzésre is, melyre a Nagyváradi Gyermekvédelmi és Szociális Igazgatóságon került sor.

Júlia kisfia, Patrik most tízéves. Agykárosodással és több születési rendellenességgel jött a világra, azonban csak egyéves korában vették észre, hogy a gyerek egyik agyféltekéje alig fejlődött ki, emiatt epilepsziás rohamai vannak, asztmás, hallássérült és vizelési rendellenességei is vannak. Patrik szép, gondozott kisfiú, aztán ha megmozdul, megszólal, kiderül, valami mégsincs rendben vele. Júlia egyedül neveli a gyereket. Mikor kiderült, hogy a kisfiú menthetetlen beteg, apja elhagyta őket. Nem vállalta a beteg gyerek ápolásával járó emberfeletti küzdelmet.

Júlia elmondta, a törvényszabta gyerektartást fizeti ugyan volt férje, de azontúl nem hajlandó egy vasat sem adni a gyerek műtéteinek költségeire, vagy egyáltalán a megélhetésüket segíteni. Márpedig ez a megélhetés nehéz és egyre nehezebb lett, mert Patrik felügyelete, ápolása teljes embert kíván, így az asszony kénytelen volt otthagyni a cipőgyárat, ahol dolgozott. Ha lehet, napszámot vállal, ha akad, aki addig vigyáz a kisfiúra.

Patrik amúgy iskolába is jár, ha éppen nem beteg. Helyzetéhez képest meglepően szépen, tisztán beszél, de látszik rajta, fél az idegenektől, a világtól, melyből beteg kis lényével ő egyedül csak az édesanyja egyszemélyes világmindenségében érzi biztonságban magát.

tobbszorosen (2)

Figyelmességmentes intézmények

Júlia emberfeletti erővel küzd a gyerek egészségéért és azért, hogy egyáltalán meg tudjanak élni, mert van bizony, amikor az orvosi költségek, a patikaszerek ára a betevő falat rovására megy. Érmihályfalván sokan ismerik és segítik őket. Nemrég a helyi Móka színjátszó csoport, a Csilinka Gyermekkórus, a Nyíló Akác Néptáncegyüttes tartott jótékonysági előadást Patrik megsegítésére, s a befolyt összegből fedezni tudták a kisfiú egyik műtétjét. Azonban újabb és újabb műtétek szükségesek még, hogy Patrik életben maradjon és a körülményekhez képest jól érezze magát.

Érthető, hogy mindezek mellett a durva elutasítások, melyeket amiatt kapott, mert nem tud jól románul, igencsak elkeserítették az anyát.

Érkezésünk előtt felhívtuk a gyermekvédelmi igazgatóság vezetőjét, Szarka Árpádot, akitől megkérdeztük, ilyen esetekben, ha a páciens nem ért románul, mi a teendő? Kiderült, az intézménynek van olyan szociális munkása, aki magyar, és így érkezésünkkor már várt is az illető hölgy minket, és fordított az anyának és a beteg gyereknek.

A sajtó képviselőjét azonban nem engedték be a bizottság irodájába, így várakozás közben volt időnk szétnézni az intézményben. Arra voltunk kíváncsiak, megtaláljuk vajon az ilyen helyeken amúgy törvény szerint „járó” magyar útmutató táblákat? Hát nem találtuk. Azaz találtunk egy papírlapra nyomtatott névtáblát az egyik osztályvezető ajtaján, melyen magyar szöveg is volt, és találtunk egy rikító piros táblát az orvosi bizottság irodájának ajtaja felett, melyen közlik a pacientúrával: „Ebben az intézményben nem fogadunk el figyelmességeket!” S ezzel ki is merült a magyar feliratok jelenléte itt. Mint ahogy az is kérdés, vajon miért nem közölték eddig Júliával, hogy joga van magyar szociális munkás tolmácsolását igénybe venni?

tobbszorosen EGYESRE

Havi 39 lejnyi támogatás

A több mint félórás bizottsági meghallgatás során azonban a benn levő orvos (orvosok?) úgy vélték, a gyerek állapota nem romlott tavaly óta, tehát ha addig nem adták meg az anyának a hivatalos gondozói státuszt, úgy az idén sem fogják.

Júlia hiába próbálta magyarázni, hogy hiszen pont azon van, hogy Patrik állapota ne romoljon tovább, és nem érti, pont ezért vonják meg tőle a felügyeleti státusszal járó támogatást? De süket fülekre talált.

Nem tisztünk felülbírálni egy orvosi bizottság döntését, az azonban önmagáért beszél, hogy a többszörösen hátrányos helyzetben lévő, gyógyíthatatlanul beteg gyerek a bizottság határozatának függvényében havi 39 lejnyi (azaz 8 eurónyi!) támogatást kap egy EU-s országban. Ennyivel járul hozzá a szociális védőháló Romániában, 2017-ben egy ennyire beteg kisgyerek eltartásához, gyógyításához.

Márpedig Patriknak még több orvosi kezelésre lesz szüksége. Most készülnek az urológiai beavatkozásra, ennek a műtétnek az árába szálltak be a jótékony művészek és a közönség pár hete.

Hogy ezután mi lesz, hogy lesz, nem tudni. Júlia harcol kisfia életéért, közben állandóan retteg, szorong, hogy az eddigieknél nagyobb baj ne legyen. Elmondja, soha eszébe sem jutott magára hagyni gyermekét, akármilyen fogyatékos, akármilyen beteg is. Az ő gyermeke. Mindig fogni fogja a kezét, míg élnek, mondja, s a kisfiú fáradtan baktat mellette, görcsösen ragaszkodva anyja kezébe.

Júlia és Patrik, míg élnek, fogni fogják egymás kezét

Júlia és Patrik, míg élnek, fogni fogják egymás kezét

Pár óra múlva Szarka igazgató úr felhív és elmondja, utánanézett Patrik esetének és a törvények értelmében jár élelmezési támogatás, mivel szociális esetnek számít. Ezt az összeget a mihályfalvi polgármesteri hivataltól kell igényeljék, és visszamenőleg meg kell kapják, amióta Patrik iskolába jár.

Meddig bírja még az asszony az emberfeletti küzdelmet? Akadnak-e majd még olyanok, akik segítenek még nekik? Milyen lesz a holnap? Sok a kérdés. Mert nagyjából ennyi a szociális „védőháló” ma Romániában. Havi 39 lejt és persze a megaláztatást, ha valaki nem beszéli az állam nyelvét.

Szőke Mária