Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Tízdolláros történelem

Az alábbi történet, melyet egyfajta korjelenségként vagy éppen okulásként megosztunk olvasóinkkal, ott kezdődött, hogy három évvel ezelőtt a Reggeli Újságban megjelent egy cikk, melyben arról írtunk, hogyan tették rendbe a volt Olaszi temetőben levő Gerliczy kápolnát és sikerült beszélnünk is az egykor híres, váradi nemesi család legidősebb, még élő tagjával, a jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban lakó Gerliczy György báróval. A Gerliczyieknek ma is akad némi nosztalgikus kötődésük Nagyváradhoz, az idősebb nagyváradi magyarok között bizonyára sokan akadnak, akik még Gerliczy utcaként ismerik a nagyállomástól nem messze levő egyik utcácskát. A régi magyar nemesi családról elnevezett kisutca ma Pescăruşului néven van feltüntetve a hivatalos utcanévjegyzékben. Az egykori Olaszi temető szélén pedig egy nemrég felújított kicsi kápolna található, a Gerliczy-kápolna.

A Gerliczy kápolna a volt Olaszi temetőben

A Gerliczy kápolna a volt Olaszi temetőben

A kommunista érában ez a kápolna, akárcsak az egész sírkert, ebek harmincadjára jutott. Pár esztendővel ezelőtt – a váradi római katolikus püspökséggel együttműködve – a Gerliczyek ma külföldön élő leszármazottai segítették a kápolna rendbetételét. Ezekről tudósítottunk hátrom éve egy riportunkban, s a cikk felkeltette a külföldön élő, ám váradi kötődéssel rendelkező olvasóink figyelmét is.

Pár héttel ezelőtt egyik régi olvasónk, a váradi Vígh József keresett meg bennünket, hogy van egy innen elszármazott hölgy, aki jelenleg Németországban él, és fel szeretné venni a kapcsolatot az egykori magyar nemesi család tagjaival. A hölgy, B. Éva és férje ugyanis olyan értékes, régi, 1815-től datált dokumentumok birtokában vannak, amelyek az egykori Gerliczy kúria számadásait, birtokviszonyait tartalmazzák, ugyanis mint kiderült, Éva asszony apósa a báró egykori könyvelője volt még a világháború kitörése előtt. S mivel a B. család olvasta a cikket, hogy az egykori nemesi família Amerikában van, úgy vélték, apósuk emlékére és tiszteletére visszajuttatják az értékes dokumentumokat a bárónak és családjának.

tizdollaros1

A dokumentumokról szóló levelezés

Szerkesztőségünk segítségével a B. család fel is vette az amerikai leszármazottakkal a kapcsolatot, és lelkesen mindent megpróbáltak, hogy az egykori okmányokat visszajutassák. Mint Vígh úrtól megtudtuk, el is küldték a majdnem kétszáz éves dokumentumokat Amerikába. Azonban a modern idők szele megérinthette az egykori kékvérűeket is. A feladók teljes közömbösséget és egy sértőnek is vehető válaszlevelet kaptak, amiből kiderült, az egykori váradi báró családját ma már nem érdeklik a régmúlt dolgok, és a sok értékes dokumentum „viszonzásaként” nem egy emberséges köszönőlevelet, hanem 10 (tíz) amerikai dollárt küldtek, úgymond postaköltségként azoknak az embereknek, akik azt hitték, nemes gesztust gyakorolnak magyar nemesekkel.

Akármelyik régiségkereskedő komoly pénzeket adott volna az okmányokért, de B.-ék úgy gondolták, nem nyerészkedni kell az ilyen okmányokkal, hiszen ezeknek az eszmei értékük is nagy, már amennyiben van, aki ezt megbecsülje.  Mint kiderült a ma 86 éves bárónak ez (ki tudja miért) nem volt fontos, és leszármazottainak sem értek többet tíz dollárnál a múlt ezen előkerült bizonyítékai.

Szőke Mária