Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Tisztelt Reggeli Újság szerkesztősége!

A március 10-én Váradon megrendezett Csinszka-könyvbemutató kapcsán lenne jó pár észrevételem, amit szeretnék megosztani az újsággal.

Mint amatőr Ady-kutató és Ady-rajongó természetesen nagy várakozással tekintettem az új könyv elé, Budapestről utaztam le emiatt, kíváncsi voltam, mi újat tud felmutatni egy újabb Csinszka-könyv.

Meg is vásároltam, azóta több részt elolvastam és a véleményem lesújtó, csak úgy, mint a Vastag Andrea által megtartott pénteki előadásról is.

Kérdem én, a hallgatóság 90%-ban idős emberekből állt, a legtöbben 70–80 év között, és egy ilyen összetételű hallgatóságnak arról kell beszélni, hogy milyen szexuális erőszakokat követett el Szendrey Júliával a második férje, és hogy emiatt kapott az nagy valószínűséggel méhrákot?

A váradi irodalomkedvelő társaságnak, akiknek nagy része idős ember volt, végig kellett hallgassa, hogy Babits homoszexuális hajlamú volt, mert egyszer részt vett egy orgián, amit az írónő – gondolom – szorgalmas levéltári kutatásai alapján nevekkel felsorolva betéve tud, s most rendkívül fontosnak tartotta ezt ismertetni a tisztelt publikummal.

Ady első csucsai látogatásáról azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy milyen büdös lehetett, amikor megérkezett, mert ittas és másnapos volt. Csinszka pedig nem volt hisztéria szagú, mint ahogy Ady leírta a levelében, hanem a költő csak a saját szagát érezte!

Az írónő szemrebbenés nélkül darálta mindezeket, miközben kellemetlen magas hangszínű hangja, mint egy sértett feminista, Ady iránti lenézéssel és utálattal átitatva hasogatta a terem megdöbbent csendjét.

Volt olyan kijelentése, amikor többen összenéztek, és hüledeztek, és látszólag kényelmetlenül is érezhették magukat a nem várt, a sokakat nem is érdeklő bulvár média szintű vagy pszichiátriai szintű mélységekbe zuhanó túlrészletezett információk miatt.

Közben diavetítés is volt, amiből gyakran fel is olvasott az írónő, hosszú, unalmas levél részleteket, vagy Csinszka későbbi –szerintem középszerű verseit – amiket úgy állított be, hogy Csinszka egy nagy  költőnő volt, akit Ady ölt meg azzal, hogy verte, idegileg kikészítette, ettől magas vérnyomást kapott, majd 15 év múlva meghalt.

Egyik mondata, így hangzott: Léda verte Adyt, Ady verte Csinszkát, Csinszka verte Márffyt.

Közben félmondattal elárulta a kedves írónő, hogy az alkoholizmussal kapcsolatban neki is van egy családi tragédiája. Na ekkor már kezdtem érteni, honnan ez az Ady ellen irányuló, erősen tendenciózus lejárató attitűdje.

Olyan erős csúsztatások voltak az egész előadásban, hogy néha nem hittem a fülemnek…

(Pl. Csinszka félbevágott arca teljesen összeillik Adyéval, bár ez mégsem jelenti azt, hogy összeillenek.)

Ekkor már vártam, hogy mikor jön elő valaki egy kamerával, hogy megkönnyebbüljünk, mert közlik, hogy ez csak egy kész átverés show volt.

A könyvébe beleolvasva csak a megdöbbenéseim folytatódtak, amikor pl. hosszú oldalakon azon „ügyvédkedik” magában, hogy vajon Ady és Csinszka éltek-e nemi életet a mátkaságuk alatt. Mivel semmi sem biztos, idézget innen, onnan, és a végén mindig oda lyukad ki, semmit nem lehet biztosan tudni, mert ez se, az se valószínűsíti, de azért ő ír róla jó pár oldalon keresztül.

Gondolom, mint monográfiának titulált mű, meg kellett lennie a bizonyos elvárt vastagságnak a könyvnél.

A könyv hátulján Raffay Ernő kezdő tudósnak nevezi a hölgyet, akiről nem titkolta a méltatás során, hogy egy családot alkotnak, és egykor tanítványa volt az egyetemen.

Ha esetleg eljutna hozzá írásom, én csak azt üzenném neki, hogy hosszú még az út előtte, hogy egyáltalán még csak kezdő tudósnak is nevezhesse magát.

Nem is szaporítanám a szót, ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert első olvasatom szerint szóra sem érdemes.

Ady zsenialitását, nagyszerűségét, és örök dicsfényét úgy hiszem Vastag Andrea Csinszka könyvbe bújtatott csúfondáros „ráfogásai” nem tudják elhalványítani.

Stílszerűen egy Ady-idézettel zárom a levelemet, egyik prózai írásából, ami Benedek Marcel Ady Breviáriumának (I.) utolsó mondata:

„Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe se jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet s kiváltképpen nem a nagyon világosnak tetszőt.” (Ady Endre)

Üdvözlettel,

Lesti Éva
Budapestről