Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Temetői tortúra

Tucatjával függesztik ki a váradi Rulikovszki temetőben azon sírhelyek listáját, amelyekre lejárt a tulajdonosok koncessziós szerződése, illetve amelyek évek óta gondozatlanok. A listázott sírhelyeket újraeladásra szánja a Nagyváradi Közterület-kezelő Zrt. (ADP) abban az esetben, amennyiben tulajdonosaik nem jelentkeznek idejében. Az intézkedést még ez év áprilisában jelentette be az ADP, s azóta a nagyváradiak egész tömege járult már a temető adminisztrációs irodájához, hogy ellenőriztesse hozzátartozói sírját. Az érintettek azonban – ahogy az mifelénk lenni szokott – egy hosszadalmas, költséges és bürokratikus folyamatot kell végigjárjanak, ha szeretnék biztonságban tudni szeretteik örök nyugvóhelyét. Az ügyintézés pedig egy valóságos tortúrával ér fel – állítják, akik már végigcsinálták a procedúrát. A Reggeli Újság egyik hűséges olvasója számolt be lapunknak személyes tapasztalatairól a temetői ügyintézésben.

temetoi3

Mint elmondta, felmenői az ötvenes években alakíttattak ki családi sírhelyet a Rulikovszki temetőben, amelyre akkor huszonöt évre szóló koncessziós szerződést kötöttek. A sírhelyre azonban a szerződés lejárta után több mint egy évtizeddel is temettek még családtagokat a kommunizmus idején, és ebből soha nem volt gond. Ráadásul a temetések számláján fel is tüntettek egy összeget „loc de mormânt” (sírhely) címszó alatt – tehát nyilvánvalóan fizettettek bizonyos összeget az adott temetkezési helyért. Ennek ellenére tavaly egy horribilis összeget – mintegy háromezer lejt – állapítottak meg a temető illetékesei, mint visszamenőleg kifizetendő koncessziós díjat. A tulajdonosok azonban ezt nem voltak hajlandók kifizetni.

Másik rendellenesség az ügyben, hogy a családi sírt annak a személynek a nevére jegyezték be, aki a legutolsó temetést intézte, függetlenül attól, hogy az illető nem a szűk értelemben vett családhoz tartozott. A még élő családtagok tehát elvileg nem is temetkezhettek volna oda, mivel a sírhely már nem az ő nevükön szerepelt – annak ellenére sem, hogy felmutattak egy bizonylatot, amely igazolta örökösi minőségüket. A kérdést végül az idén, másodszori nekifutásra oldották meg.

temetoi1

Ez alkalommal már jóval kevesebb, ezeregyszáz lejes díjat állapított meg ugyanaz a temetői adminisztráció, és ez az összeg már nemcsak visszamenőleg tartalmazta a koncessziós hátralékot, hanem több évre előre is. A sírhely tulajdonjogának visszaszerzését pedig egy ajándékozási szerződés révén oldották meg, amely közel kétszáz lejbe került a közjegyzőnél. A hab a tortán, hogy az érintettek kétszer is ki kellett fizessék ezt az illetéket, mivel előzőleg a temetőben nem kaptak megfelelő felvilágosítást arról, hogy az ajándékozási szerződés szövegének pontosan mit is kell tartalmaznia. „Tehát vissza kellett menni, a tortúrát még egyszer végigjárni, s csak ez után lehetett a sírhelyet kifizetni, amely kifizetés úgy működik, hogy az ember minimum másfél órát sorban áll”– jegyezte meg olvasónk.

A temetői parcellák nyilvántartásba vétele jelenleg is zajlik, s az illetékesek már több mint száz lejárt szerződésű vagy elhagyatott sírt azonosítottak, melyeket jövő évtől elárverezhetnek. A kérdésben forgó sírhelyek listáját a temetőben függesztik ki. Ha ezeknek tulajdonosai egy éven belül nem jelentkeznek a helyzet rendezésére, akkor a temető hivatalnokai egy értesítést küldenek a tulajdonosok utolsó ismert címére. Ezt követően újabb kilencven napot várnak, mielőtt árverésre bocsátanák a sírhelyeket. Abban az esetben, ha a tulajdonosok idejében jelentkeznek, visszamenőleg évi 31 lejt kell fizetniük a sírhelyekért a koncesszió lejárt dátumáig tartó periódusra.

Sz. G. T.