Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Teltházas volt az újévi koncert

Hangulatos és jó kedélyű, igazi esztendő eleji optimizmust és utószilveszteri mosolyt sugárzó újévi hangversenyt tartott a Nagyváradi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara meghívott vendégművészeivel: Ozaki Sinja karmesterrel, valamint Paula Iancic (szoprán) és Petre Burcă (basszus) énekes szólistákkal.

A japán Ozaki mester, a marosvásárhelyi zenekar állandó dirigense, már mondanunk sem kell, a váradi közönség szívébe is belopta magát, és most első alkalommal az újévi koncertet is ő vezette, pontosan, elegánsan és diszkrét szellemességgel. Nyitányként a Rossini-kortárs Ferdinand Hérold Zampa c. operájának bevezetője csendült fel.

A Kolozsvári Román Nemzeti Opera rutinos szólistája, Petre Burcă valóban színpadra született, nemcsak énekelt, de játszott, továbbá egy személyben volt kedvcsináló narrátor és tréfamester, s ahogy ő maga is mondta, végre egy basszusé volt a főszerep és nem egy tenor kápráztatta a közönséget. A szolgaszerepű basszus öniróniájával idézte fel Mozart Don Giovannijából (amely egyébként zeneileg kiragyogott az egész este „táncos” zeneszerzői közül) a hódító nőcsábász főhős szerelmi listáját soroló Leporellót, illetve A sevillai borbélyból Don Basilio alakját.

Paula Iancic, aki még a Kolozsvári Zeneakadémia hallgatója, de máris operaszerepek megformálója, megcsillogtatta kiváló hangi kvalitásait egyebek mellett Lehár Vilja-dalával és Puccini Bohéméletének második felvonásbeli Musetta-áriájával. A színpadi rutint, amit még nyilván nem lehet zsenge kora miatt számon kérni a fiatal hölgytől, duett partnere, Burcă pótolta, kimozdítva alapállásából a néha kottába kacsintó Iancicot.

Volt román és német énekszó, de Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének magyar (illetve ahogy Burcă mondta: „svéd”) nyelven elhangzó nagysikerű kettőse, a Te rongyos élet még a közönséget is dalra fakasztotta. Szintén a soknyelvűség jegyében, még japánul is elhangzott rövid újévi köszöntő.

Az ígéretekhez híven volt némi Strauss-muzsika is, de hál’ istennek sok más zene is akadt. A Déli rózsák keringőt, illetve Chabrier Espana-ját leszámítva (előbbit kissé lapos tálalása miatt, utóbbit pedig technikai nehézségei végett) talán feledhetjük.

Telthazas

A humor végig alapelem volt, ehhez adta magát Josef Strauss Feuerfest-polkája Marius Bulzan hangos kalapács-üllő szólójával, a karmester felé repülő haragos pezsgődugók Champagner-polkás slusszpoénja, illetve a vonósok székről felguggolós cinikus tánceleme a Kék Duna keringő enyhe karikírozására. A líraibb pillanatok közé tartozott Nagy Kálmán koncertmester Massenet-szólója (Thais Meditáció).

Természetesen a ráadások sem maradhattak el, ifj. Johann Strauss Kék Duna keringője után, az énekesek Lehár A víg özvegy c. operettjéből énekelték Hanna és Daniló népszerű kettősét (Minden vágyam…). Végezetül felcsendült a közönség ütemes tapsára id. Johann Strauss legismertebb műve, a Radetzky-induló.

A koncerten nem akadt üres szék, a hangversenyre oly mértékű volt az érdeklődés, hogy már csütörtök délelőttre elfogytak a jegyek mindkét másik – pénteken, illetve szombaton megismételt – előadásra is.

Tóth Gábor