Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Téli idill…

Kaptatok az érköbölkúti szerpentinen hozzám öregedett Ladámmal. A havas reggeli táj önkéntelenül is Nyírő József világába terelgeti ébredező gondolataimat. Uz Bence mulatságos, vagy megindító hétköznapiságukban is különös kalandjai kavarognak a gondolataimban. Elmerengek azon, hogy Uz Bencének még egyenrangú társa a táj. Úgy is viseltetik iránta. Tiszteli és társként tekint legapróbb rezdüléseire is.

Ekkor, a hátam mögött rám villogó fénykürtre leszek figyelmes, majd ezt követi az autóba beszerelt trillázó hangos kürt. Talán így próbálja az újgazdag tulajdonos tudtomra adni, hogy őt megilleti az elsőség. A fekete csoda úgy suhan el mellettem, hogy a szélvédőre viharként kavarja a havat. A Lada szinte beleremeg az őt megelőző autóból bömbölőn áramló lakodalmas rockba. Néhány száz méterre előttem legördül az elektromos ablaka és a vezetőoldalról szalámi héjak röpködnek a friss hóba. Néhány perc múlva aztán a jobboldali ablakból szállnak az üres tejeskávés dobozok, majd újra a baloldali ablakból kenyérmorzsa, illetve zsírpapír teszi színesebbé a havas utat. Befejezték a reggelizést, konstatálom. Még néhány pillanat és a kocsi hamuzójának tartalma is az országúton terül szét. A csikkekből jól látszik, hogy az újgazdag tulajdonos csak márkás cigarettát szív. Közben a kocsi eltűnik Érolaszi lankás tájain és a havazás is teszi a dolgát, betakarja az útra szétszórt „klárisokat”.

Akárcsak Ana Ahmatova verseiben, itt is minden konzerválódik, és szinte semmi sem történik. Az Érmellék éli a megszokott hétköznapi életét. Semmi szenzáció, csak a szomszédom vett új autót…

 Rákóczi Lajos