Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Szoboravatás Ottományban

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Partiumi Autonómiatanács közös szervezésében avatták fel szombaton Szentjóbi Szabó László mellszobrát a költő szülőfalujában, Ottományban.

szoboravatas 1

Az Érmellék nagy szülöttei között számon tartott, de Kazinczy, Kölcsey, Ady mellett a magyar irodalomtörténetben- és oktatásban kevésbé jelen lévő költő, drámaíró, Szentjóbi Szabó László leginkább történelmi alakként jelenik meg a jelenkor traktátusaiban, úgy, mint a magyar jakobinus mozgalom részvevője és egyben áldozata is. Az akkor alig 27 esztendős fiatalembert 1794-ben felségárulás vádjával fővesztésre ítélték, amit várfogságra „könnyítettek”, de három hónapi rabság után, 220 évvel ezelőtt meghalt Kufsteinban, nyughelye máig ismeretlen.

A református kisnemesi Szentjóbi Szabó családban, Ottományban született tehetséges ifjú Debrecenben, Nagyváradon, Nagybányán és Pesten tanult, majd hivatalnokként próbált boldogulni. Művelt, tájékozott, felvilágosult, szépreményű értelmiségiként ígéretes pályának nézett elébe. Költészetében, prózai műveiben a polgári haladás eszméit hirdette, a magyar felvilágosodás és nyelvújítás izgalmas korszakának szereplőjeként Csokonai, Kazinczy, Batsányi és Bessenyei kortársa, aki a Martinovics-féle összeesküvésbe mintegy belekeveredve-keverve vált a hatalmi önkény áldozatává. 1995-ben emléktáblát állítottak neki az ottományi református templom falán, szombaton pedig felavatták a falu egyik kis terén a mellszobrát is.

szoboravatas 2

Ünnepi beszédében Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke Szentjóbi Szabó László alakját, pályáját, életművét, küzdelmét, tragikus sorsát a kor történelmi keretei közé helyezve vázolta a szoboravató közönsége előtt. Méltatta a költő emlékét ápolókat, a helybéli és mindenkori hagyományőrzőket, a magyar múlt becsületét visszaadókat, felidézte az általa két évtizeden át püspökként vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület ezen a téren elért eredményeit. Szentjóbi Szabóról szólva kijelentette: méltán nevezhetjük őt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korai hősének és előhírnökének, akire az irgalmatlan császári önkény a nemesi ellenállás és magyar felvilágosodás vértanúságát osztotta rá. Az EMNT elnöke az ő példája nyomán is arra intett, hogy mostani posztkommunista korunkban, jogainkért való két és fél évtizedes küzdelmünkben, a magyar kisebbségi megalkuvás mostani kísértései közepette kövessük őt, legyünk gerinces és hívő szívű magyarok, akik nem térünk le az ő útjáról. „Vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit” – idézte a Szentírást (Róm 13,12), hogy azzal zárja beszédét: járjunk mi is úgy, ahogy a világosságnak a fiai.

A szobor leleplezése előtt szót kapott még Szabó István helybéli nyugalmazott tanár és az albertirsai Szentjóbi Szabó Andor, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a költő emlékének ápolásában, életművének népszerűsítésében. Takács Péter kolozsvári konzul a magyar kormányzat üdvözletét tolmácsolta, az emlékünnepségen közreműködött a szalacsi Örökzöld asszonykórus, az ottományi Nefelejcs férfikórus, verset Darabont Réka mondott.

szoboravatas 3

Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotását Tőkés László és Takács Péter leplezték le, végül az EMNT és az EMNP tisztségviselői, Albertirsa város küldöttsége, helybéli tisztségviselők és magyarországi vendégek helyezték el a tisztelet koszorúit a talapzaton.

A szoboravatót követően a községközpontban, Szalacson került sor a Partiumi Autonómiatanács helyi szervezetének alakuló ülésére, amelyet a tervezettel és a programban feltüntetettel ellentétben nem művelődési házban, hanem a helyi gazdaegylet épülete melletti magtárban tartottak meg, a szalacsi RMDSZ-es önkormányzat elutasító hozzáállása következtében. Tőkés László a nemrég learatott, kicsépelt és raktárba hordott kenyérnekvalóra mutatva emelte ki: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek.” (Ady) Az erdélyi és partiumi magyarság autonómiáját megmaradásunk és továbbélésünk egyik alapfeltételének nevezve átadta a frissen alakult szervezetnek a Partium zászlaját – írta beszámolójában Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája.