Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Szeressétek az öregeket”

1991-ben az ENSZ  közgyűlése október 1-jét az idősek világnapjává nyilvánította. Azóta,  picit jobban odafigyelve a szépkorúakra, az ENSZ tagállamaiban általában október elején szeretettel emlékeznek meg az idősekről.

Ebbe a sorozatba illeszkedik a Szalacson e hónap elején – nem kötelező módon – megtartott kedves, szívmelengető ünnepség.

Az ötlet „atyja” Benke Judit szalacsi illetőségű református hitoktató tanár volt. Elhatározta, hogy a szalacsi iskolások (alsó és felső tagozatos diákok) bevonásával megszervezi a település időseit köszöntő ünnepélyt. Az elhatározást tett követte: titokban, hogy a köszöntendők ne nagyon tudjanak róla előre, előkészített egy remek kis zenés- irodalmi összeállítást az október 13-i vasárnap délutánra. A polgármester, Horváth Béla hozzájárult ahhoz, hogy a kultúrotthonban kerüljön sor az eseményre, a helyi történelmi egyházak vezetői, Pitó Lajos római katolikus plébános és Szabó Zsolt református lelkipásztor vállalták, hogy szintén köszönteni fogják a megjelent szépkorúakat. Kiderült az ünnepség kezdetekor, hogy nemcsak nagypapák, nagymamák, de unokák is bőven megjelentek.

Színpadra lépett a 23 gyerekből álló énekkar, illetve a szavalók. Benke Judit tanárnő köszöntötte a megjelent elöljárókat, majd a hála, a tisztelet és a szeretet jegyében üdvözölte az idősebb generációt. Beszédének központi gondolata az idősek felől a fiatalabb generáció felé áramló, illetve a tőlük visszafelé irányuló szeretet volt. Pál apostol szavait idézve állította: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, a szeretet nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat, mindent elfed, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” A tanárnő ekként fogalmazott: „A mi generációnk feladata lehetővé tenni időseink számára az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani számukra a pihenés éveiben. Érezzék, hogy nem hagyjuk magukra őket, hogy fontos részei életünknek. Szüleink és nagyszüleink mosolya rengeteg erőt sugároz felénk, a kitartásuk, szeretetük felbecsülhetetlen kincs számunkra. Kérjük a Jóistent, adjon még számukra sok-sok lágy, simogató tavaszt! Köszönjük a példamutatást, köszönjük az emberi értékeket! Jó egészséget, hosszú, boldog, békés életet minden idős embertársamnak!”

Pitó Lajos helybeli plébános az idős kor nehéz pillanatairól is szólt egy Szatmár megyei ártatlanul bebörtönzött pap sorsának vázolásán keresztül. „Erőimet csendben lemérem / Vagyok-e még eszköz Isten kezében” – ekként kezdődött az idézett pap verse. A plébános hozzáfűzte: „Ne veszítsük el a reményt! Forduljunk Istenhez, ő segíteni fog, hogy mi, idősek is tovább segíthessük családjainkat, unokáinkat, gyermekeinket nehéz mindennapjaikban. Kívánok számotokra erőt, egészséget, Isten áldását!”

Szabó Zsolt református lelkész figyelmeztetett: az öregség nem az első ráncokkal és az ezüstös hajjal kezdődik. Akkor vesszük észre, hogy itt van, amikor egyre több dologhoz igényeljük a külső segítséget, amit eddig önmagunk is el tudtunk végezni. Az elerőtlenedés, a betegségek súlyosbodása vagy megjelenése sokszor rettenetes dolog. Sok terhe van az emberi élet alkonyának. „Nincs emberem! – sóhajt fel az idős, magatehetetlen ember, úgy érezvén, hogy csak önmagára van utalva. De azt nem mondhatja: nincs Istenem! A hajlott hátú, aranyszívű, ezüsthajú idős ember Isten hajlékában otthon érzi magát. Áldás az idősekre!” – fejezte be beszédét a tiszteletes.

Horváth Béla polgármester fiatalember létére tisztában van azzal, mennyi mindent köszönhetnek az idősebbeknek a mai fiatalok is. A mostani, eléggé bizonytalan, sokszor kilátástalannak tűnő rohanó világban a nagyszülők rengeteget tehetnek és tesznek a fiatalokért. Ha kell, nevelők, ha kell, óvónénik, ha kell, bébiszitterek, de esetenként az édesapa-édesanya szerep is az övék, ha a szülők éppen külföldön dolgozni kényszerülnek. „Becsüljétek, szeressétek az öregeket!” – hangsúlyozta a polgármester, majd egy nagyszerű, Óbecsei Istvántól való idézettel fejezi be mondanivalóját: „Simogassátok meg a deres fejeket / Csókoljátok meg a ráncos kezeket, / Öleljétek meg az öregeket! / Adjatok nekik szeretetet! / Szenvedtek ők már eleget, / A vigasztalóik ti legyetek!/ Én nagyon kérlek titeket:/ Szeressétek az öregeket!”

Hatalmas tapssal köszönték meg a jelenlévők az elhangzott beszédeket, majd megkezdődött a műsor. A kórus szebbnél szebb, szívhez szóló, ismert dalokat adott elő, a gyerekek pedig elmondták az alkalomhoz illő szavalatukat. Elhangzott a Tábortűz, a Kell ott fenn egy ország, az Amíg a földön ember él… nevezetű mű; a versek közti összekötő szöveg minden szavából szeretet áradt az idősek felé. A Szeretet áradjon köztünk! című dal egyben a műsor befejező énekszáma lett, ami után meglepetésként a szereplő gyerekek szendviccsel kínálták a most már őket is ünneplő időseket, azaz minden megjelentet. Szép délutánt, felejthetetlen felemelő pillanatokat kaptunk ajándékba mindannyian, akik részt vettünk ezen a bensőséges, családias, sallangmentes rendezvényen. Köszönet a szervező(k)nek!

Bokor István, Szalacs