Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Széchenyi Zsigmondra emlékeztek

A magyar kultúra napi programsorozat keretében koszorúzták meg Széchenyi Zsigmond emléktábláját a gróf születésének 119. évfordulója alkalmából.

Huszár, Földes és Pásztai

Huszár, Földes és Pásztai

A Deák Árpád képzőművész készítette emléktábla a Nagyváradon született világjáró utazó, vadász, író szülőházának falán kapott helyet hat éve a Ritoók Zsigmond (ma George Enescu) utca 17. szám alatt a Partium Alapítvány, a váradréti RMDSZ-körzet és a Romániai Máltai Segélyszolgálat kezdeményezésére, az ötletgazda a segélyszolgálat vezetője, dr. Földes Béla volt, aki szintén megtisztelte jelenlétével az eseményt.

A koszorúzás pillanatai

A koszorúzás pillanatai

Huszár István, az RMDSZ váradi szervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, hogy Széchenyi szülőházát Péter I. Zoltán helytörténész azonosította be, a lakók pedig beleegyezésüket adták ahhoz, hogy a ház homlokzatára felkerüljön az emléktábla.

Csoportkép

Csoportkép

Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke röviden kitért Széchenyi életére, a magyar vadászati kultúra kimagasló alakjai közé sorolva őt, aki azon szerencsés emberek közé tartozott, akik valóra válthatták gyerekkori álmukat: távoli földrészek nagy vadaira vadászhattak. „Gyermekként flóbert kapott édesapjától. Érettségi után őzre, szarvasra, vaddisznóra vadászott. Tirolban zergére és fajdkakasra. Olaszországban kőszáli kecskére. Skóciában hódra” – sorolta Pásztai. Széchenyi Zsigmond 1967. április 24-én Budapesten hunyt el.

Huszár a koszorúzás előtt azt is felvetette, hogy vajon a vadászatnak mi köze a kultúrához. „A vad elejtését lehet tisztelettudóan is cselekedni. Széchenyi e tevékenységének leírását mintegy négyezer kötet őrzi, melyek most a budapesti Természettudományi Múzeum tulajdonában vannak. Széchenyinek 14 könyve jelent meg 52 kiadásban, az eladott példányszám 1,7 millió. Gyűjteménye átvészelte a második világháborút, nem úgy, mint a trófeáinak gyűjteménye. „Úgy gondolom, hogy Széchenyi Zsigmond a vadászati kultúra legnagyobb alakja, aki nemcsak fantáziából, hanem a helyszínről tudósíthatott, akár Alaszkában, akár Erdélyben, akár Egyiptomban, akár a Namíbiai sivatagban járt.

A koszorúzáson – mint eddig minden évben – „részt vett” Széchenyi szülőházának egyik idős lakója is, aki ablakából kihajolva hallgatta a felszólalókat, és a koszorúzás utáni csoportképen is szerepel.

Sükösd T. Krisztina