Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Szalontai szőlőskertek (12.)

Sorozatunk befejező részében adjunk egy kis ismétlő-ízelítőt, nézzük, mi mindent termesztenek még napjainkban is azok a hajdúvárosi szőlősgazdák, akiknek génjeiben még fellelhető, mélyen él a gazdálkodószellem. Bizonyos részük általában negyven-ötven lóerős kis traktorokkal szánt vagy szántat, készíti elő a magágyat a különböző vetemények számára. A fiatalabb generáció igyekszik kis kerti gépekkel „modernizálódni”. Főképpen az öt vagy hét lóerős benzines-forgókapákat vásárolják. Igen ám, de valójában azok boldogulnak igazán ezekkel az újszerűnek mondott kis „herkentyűkkel”, akiknek már van tapasztalatuk a gépkezelés területén is. A bökkenő általában ott adódik, amikor a tapasztalatlan kezdő nekimegy a jó kötött talajú hajdúvárosi parcellának, mert azt bizony az általában életlen gyári kések nem bírják, de még a motor sem. A találékony szerelő azonban sok mindent megold: a gyárilag életlen késeket vékony pengéjűre köszörüli vagy cseréli. Ezek aztán kitűnő szolgálatot nyújtanak a talaj előkészítésében a vetésre, valamint a sorok közötti kapálásban is igencsak nagy előnyt jelentenek. De ne feledjük, mindezek csak abban az estben áldásosak, ha azt kitűnően hozzáértő szakember végzi, amelyhez tegyük hozzá; a forgókapa késeit még akkor is tanácsos megélezni, ha könnyű talaj kerül megművelésre.

szalontai_12-es reszhez.

Mindezek után jöhet a vetés: a jól előkészített magágyba könnyen húzhatja a kertész a barázdákat, vetheti bele a magot. Hogy mi mindent termesztenek még napjainkban is a nagyszalontai szőlősgazdák, azt csak érzékeltetni lehet: sárgarépa, petrezselyem, paprika, paradicsom, krumpli, káposzta a menők. Az utóbbi termelői közül megemlítjük Balogh Árpád nagyszalontai gazdát, aki többek között a Tókert egyik tekintélyes paprika, valamint káposztatermelője (képünkön). A múlt év nyarán tettük tiszteletünket nála, érdeklődtünk, elárulna-e néhányat „kulisszatitkaiból”. „Szép dolog a kertészkedés –, de hát ezt is teljes szívvel, lélekkel érdemes csinálni, mint bármit a világon. Mindezek mellett nagy szerencsénk, hogy van áramunk, be van vezetve a villany. El lehet intézni, általában az egész szőlőskertbe is be lehet vezetni – természetesen legálisan a helyi villanytelep közreműködésével. Jómagam is éltem a lehetőséggel, én oldottam meg a bevezetés munkálatait, de megérte. Többek között a káposzta is komoly locsolást, vízutánpótlást igényel, amelyet villanymotoros-pompával oldok meg” – tájékoztatott Balogh Árpád termelő.

A különböző zöldségek felsorolásából ne hagyjuk ki a babot sem, amelyet tájainkon „paszulyként” ismernek, és gazdagon termesztik, melynek friss hajtásait igencsak kedvelik a szőlőskertben élő vadnyulak. Többször hallottam a bosszankodó háziasszonyoktól: „Ej, de megfőzném, csak foghatnám meg!”. De van megoldás. Bizonyos távolságra, méternyi magasságú karókra zörgős nejlonzacskókat kötöznek-tűznek, melyeket a leglanyhább szellő is megmozgat, megzörget, a „szegény” nyuszikák pedig nem tudván, hogy mi a csuda az, jó messze elkerülik.

Vannak őzikék is, azokat a facsemetéket ültetők nem kedvelik, mert télen a fák kérgeit „teszik rendbe”. De ki ne tudná, hogy a fiatal fák kérgeire nemcsak az őz, de a nyúl is ráfanyalodik. Ezért hát a tél beállta előtt, hogy védve legyenek, bekötözik a fiatal fákat. Legújabban védőhálóval kerítik be a terjedelmesebb, hektárnyi alma és körteültetvényeket, amelyet nyárára, vagyis egész évre, évekre kerítésként is alkalmaznak.

Summa summarum: összegzésként adjunk számot, vajon milyen jövő elébe néz a nagyszalontai szőlőskert vagy, ha úgy jobban tetszik, a város szőlőskertjei? Bizonyára, az előző számokban arról a tényezőkről is szóltam, amelyek eléggé borúlátó, pesszimista képet festenek. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Egy biztos, számítások vannak; néhány helyen szép kivitelezésű kis villaszerű építményt „rittyentenek”, amely túlmutat egy csinosnak mondható pajtaépítményen. Közelükben személygépkocsik parkolnak, tehát lakott a „rezidencia”. Tehát, egyáltalán nem valami gazdátlanság jelei mutatkoznak. Ellenben a távolabbi területeken annál inkább. Az embermagasságú gyom azonban valami olyasmit sugároz, hogy majd; „most nem éri meg a terület művelésével foglalkozni”.

Hát íme, a tizenkét részbe ennyi fért bele: egy dolog biztos, napjainkban a változások szelei fújdogálnak. Bízzunk benne, hogy szépet tartogat az eljövendő, az utánunk következő generációk részére. Azonban ha szőlőt mindegyre kevesebbet termesztenek, azért kívánjunk bort, búzát, békességet!

(Vége)

Sára Péter