Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Spórák közt

Nekem azt tanították, hogy lopni bűn, meg hogy csúnya dolog, nem is illik. Utánanéztem, hogy mit jelent a lopás fogalma, mert most nagyon kifosztottnak érzem magam. Egyszerű emberke vagyok, olyan egy a sok közül, de úgymond érző lény. Íme a meghatározás: „A lopás. A lopás fogalma: Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. A lopás mint vétség büntetése: A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a lopást kisebb értékre, vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást 1) bűnszövetségben, 2) közveszély színhelyén, 3) üzletszerűen, 4) dolog elleni erőszakkal, 5) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, 6) hamis vagy lopott kulcs használatával, 7) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, 8) zsebtolvajlás útján, 9) másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva követik el. A lopás mint bűntett büntetése: A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha 1) a lopást nagyobb értékre, 2) a kisebb értékre elkövetett lopást – az előző bekezdés 1)-4) pontjában meghatározott módon, – kulturális javak körébe tartozó tárgyra, – vallási tisztelet tárgyára, illetőleg vallási szertartásra vagy más egyházi célra rendelt helyiségből a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra, – temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt vagy holttesten lévő tárgyra követik el.”

Az a baj, hogy nekem a múltamat, a jelenemet és a jövőmet lopdossák. Az erkölcsömet rabolják, és erőszakosan kényszerítenek egy tőlem nagyon távol álló szemlélet elfogadására. Ezt a lopást nem is büntetik. Vavyan Fable így fogalmazza meg a gondolataimat: „Mostanság mindent lopnak, jó s rossz ötletet, zenei, filmes, irodalmi témát egyaránt. Nem is besurranó kémek többszörösen titkos módján, hanem a piaci légy pofátlanságával teszik ezt, nyúld le, ne szégyelld jeligére. Ilyen spórák közt az ember nem maradhat nagyvonalú.” Nekem pedig el kell fogadnom, mert nincs más választásom. Meg sem kérdeznek, vagy ha mégis, akkor sem veszik figyelembe a véleményemet. Nem elég, hogy – Emőd Tamással – „A tünt idők holt városába járok / éjféli kék házak között… / Hova lettek a régi uccatáblák, / hová a régi lányos ablakok?” „Korzó, kávéház, zöld-arany Köröspart, / piros templomgömb kék tetők felett.” „A Bémer- téren három banda húzta/ s fölé a nyár fülledt-kék ege dűlt, / a Kálváriát szőllő koszorúzta, a Bazár-kertben Dankó hegedült” „De ki tud felsorolni / Annyi kedves arcot és nevet? / Barátom, lassan rájössz: emlékkönyvvé /És fényképalbummá vált a szíved!” „Volt Víg-Várad, volt Vég-Várad, / volt vítt tár, mint a végvárak, / hírnek-hadnak kaput tárat, / népvásárnak nyitott járat.” És itt a jelenünk. Sem a lótuszvirággal ékesített fürdőink, sem a megszokott korzónk, sem a „kiböjtölt” színházunk, sem a régi Körös-partunk, a központban zene helyett manele, az ismerős utcanevek helyett ismeretlen hősök, temetőink helyett virág nélküli parkok, kínai kövezettel ékesített terek. Nem a mi ízlésünk, távol áll a mi világunktól, de az erőszak győzedelmeskedik. És mi lesz a jövőnkkel? Elpusztulnak a lótuszok, kocsmává alacsonyodik a korzónk, elnéptelenedik a színházunk, kedvenceink a falunapok komédiásává válnak, feltúrják a partjainkat, muzsikálássá válik az óbégatás vagy nyekergés, idegen uralkodók nevei virítanak az utcatáblákon, „apáink drága arcán” acsarkodó kölkök hancúroznak, a homokágyban lerakott és kilazult kínai kövek cipősarkot, bokát törnek. És mindezt templomok emelésével és sűrű keresztvetéssel fűszerezve alakítják.

Wass Albert keserve a napjainkig, sőt még azon túl is elkísér: „Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké. De aki beáll cselédnek, szolgának egy úrhoz, egy gazdához, akitől fizetést kap, kommenciót, pénzt és mindent, hogy élni tudjon, s még attól is lop: az akkora gazember, akkora egy bitang tolvaj, hogy még az ördög is restell kezet fogni vele!”

Csepregi Eszter Gyöngyi, Nagyvárad