Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Sine ira et studio

Magyarországi szélsőjobbos körökben lámlám-példaként terjed ezekben a napokban a nagyváradi Reggeli Újságban szerdán megjelent, Trianoni gyász a fideszes barackfa alatt… című jegyzet, amelynek szerzője jobb ügyhöz méltó vehemenciával, buzgalommal és szent elfogultsággal ront neki annak a magyar kormánypártnak, amelyik mind a mai napig több bizalmat élvez a nemzet részéről, mint bármelyik versenytársa.

Pedig a Fidesznek igazán nem volt könnyű dolga, amióta kereszténydemokrata partnerével együtt megkapta a magyarországi szavazók voksainak jelentős többségét. Ellenség kívül, ellenség belül, uszulás balról, uszulás jobbról, elvárások és követelések minden irányból… Ehhez képest teljesen súlytalan és jelentéktelen az a médiabalhé, amit mostanában egyesek a Trianon-évforduló kapcsán és annak kísérőjelenségei ürügyén kreáltak. Az agyoncsépelt közhelyek pufogtatása helyett talán célravezetőbb lett volna csak emlékezni, emlékeztetni, majd rögvest előremutatni és bátorítani. Ám az írástudók egyike-másika idegesen rángatott elő különféle erős kifejezéseket, hogy haraggal és részrehajlással bélyegezzen meg olyan aspektusokat, amiknek a mögöttesére már nem volt rálátása, különböző okokból. Így aztán nagy garral mosták össze a fogalmakat: a gyászt az ünneppel, a történelmet a geopolitikával, az összetartás kívánalmát a széthúzás tényével, a nemzetféltést a médiaglobalizációval, a szabadelvűséget a szabadossággal, a stílussikolyt az ártatlan dudolászással. Az okot az okozattal. (Mert nem a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban dőlt el Nagy-Magyarország és vele együtt Erdély sorsa, hanem már jóval azelőtt szerte a Kárpát-medencében és a különféle hadszíntereken, kancelláriákon, páholyokban.) Mentségül azt hozták fel a maszatolók, hogy a véleménye hangoztatásához mindenkinek joga van; elfelejtve persze: disztingválni és jóhiszeműnek lenni azonban kötelessége a mindenkori közvélemény-formálónak. Visszafogottnak lenni meg pláne, hogy ne essen bele a médiahisztériázás bűnébe.

A gyászhoz például valóban nem illik a harsányság, annál inkább illik viszont az összetartozás, s innentől már csak egy lépés a nemzeti összetartás óhaja és imperatívusza. A jelenlegi magyar Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor fogalmazott karakánul június 4-én: „Az összetartozáshoz, az összefogáshoz nekünk végre nem Mohács kell, nem Trianon, hanem közös akarat, tartás, keresztény erkölcs, emberi minőség és céltudatos szervező erő.”

Dénes László