Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Se ágyuk, se fedelük

November elején, a fagyos éjszakák beálltakor az embernek ösztönösen eszébe jutnak azok a társadalomból ilyen-olyan ok miatt kiszorult emberek, akik a hideg téli időszakban is az utcán kell átvészeljék a nappalokat, és persze a fagyos éjszakákat. Az elmúlt hónapokban Várad utcáin, parkjaiban feltűnően sok a toprongyos, hajléktalannak látszó személy. A város szélén, több helyen sajátos hajléktalan „bázisok” alakultak, ilyet láthatni a rogériuszi negyed végén, a vasút és a fűtéscsövek közt húzódó részen, de a Petőfi parkban is tanyát vert egy hontalan emberekből verbuválódott banda. A nyáron végzett javítási munkálatok, melyek során kicserélték a városban a főnyomócsövek egy részét, nem kis riadalmat okoztak a csövek mentén tanyázó hajléktalanok között, akik megijedtek, hogy a munkálatok miatt télire megszűnik az eddig menedéket nyújtó, nem egyszer szószerint a túlélést biztosító hely számukra. Ezen a részen főleg fiatalok, köztük gyerekek húzódnak meg a kartonlapokból, nejlonból eszkábált „csőmenti” kalyibákban. Ők zömmel falvakból jöttek Váradra, a Bihar megyei települések nyomortelepeiről elindulva úgy vélték, a nagyváros több lehetőséget ad még a hulladékon élőknek is. Nagy részük ugyanis napi rendszerességgel guberál, s nem csupán az ócskavasnak eladható fémtárgyakat gyűjtik össze a szemeteskukákból, hanem az eldobott ételmaradékokat is. Egy székelyhídi cigánytelepről idekóborolt, talán tízéves kisfiú azt is elárulja, hogy érdemes ám a váradi bevásárlóközpontok környékén csatangolni, ott mindig dobnak el ennivaló maradékot, nemcsak a vevők, de a plázákban működő gyorséttermek is. A csövek mentén tanyázókat ritkán zargatja a rendőrség. A félreeső helyen nem szúrnak szemet ezek a sorstalan kitaszítottak, akik hamar megtanulják, hol lehet, és hol nem lehet mutatkozni. Mert van, ahol a rendőrség vagy a közösségi rendőrség egy-kettőre begyűjti őket, főleg az állomás és a rogériuszi piac számít ilyen szempontból veszedelmes helynek, mert ott rendszeresen járőröznek az egyenruhások. Pedig a piacterek azok a helyek, ahol maradékot, alamizsnát lehet szerezni. A hajléktalanok világában farkastörvények uralkodnak. Egy-egy „jobb helyre”, mint például az életet jelentő meleg csövek környékére csak akkor lehet tanyát verni, ha a már ott levők megengedik. Ezek az emberek ugyanis rettegnek egymástól. Az éhség és a nyomor nagy úr, így már arra is volt eset, hogy tíz lejért késeltek, egy pár cipőért pedig félholtra vertek itt hajléktalant a szintén hajléktalanok.

se agyuk 2

A társadalom szélén nincs kegyelem, igazi dzsungeltörvények vannak, melyek azonban kegyetlenebbek az állatvilág törvényeinél. A rendőrségi statisztikákból megtudjuk, hogy a csövesek ritkán kerülnek rendőrkézre lopás vagy rablás miatt. Az emberek ugyanis már megjelenésük miatt kerülik, gyanakodva figyelik a toprongyos büdös embereket, így valójában ritkán kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy ellopjanak valamit a járókelőktől. Más kérdés ebben a furcsa, embertelen világban az öregek helyzete, ugyanis egyre több idős ember kerül az utcára. Érdekes módon, ha egy-egy csövesbanda felkarolja ezeket az öregeket, általában lehetőségeikhez mérten vigyáznak is rájuk, ugyanis az öregek hasznot hoznak, kolduláskor sokkal többen adnak nekik pénzt vagy élelmet, mint a fiatalabb hajléktalanoknak.

se agyuk 1 (1)

Így, a tél kezdetén a hajléktalanok is félnek. Félnek a rájuk váró hidegtől, de a legtöbben már annyira el vannak fásulva, hogy nem is foglalkoznak azzal, hogy kitörjenek ebből a helyzetből. A rogériuszi hajléktanok hatos-tízes bandákba verődve húzzák meg magukat s a forgalmas boltok mellett lájmolnak. A legtöbbször a bejött pénzből némi ételt és kékszeszt vesznek, nagyon sokan ezzel az amúgy életveszélyes alkohollal próbálják felmelegíteni magukat. Ám akármilyen nehéz és sokszor halált hozó a szabadban töltött tél, a legtöbben rettegnek bevonulni a váradi menhelyre. Van, aki azért, mert semmilyen érvényes okmánya nincs, és van, aki azért, mert fél a hatóságoktól és furcsamód a hozzá hasonló hajléktalanoktól. Váradon az önkormányzat a Gém (ma Digului) utcában működtet egy hajléktalanszállót, ebben 96 személyt tudnak elszállásolni.

se agyuk 4

Kisgyerekeket, illetve családokat ez a menhely nem fogad be, ha vannak ilyen esetek, az a gyámügyiekre tartozik. A hajléktalanoktól annyit kérnek, ha jelentkeznek éjszakai menedékhelyre, ne igyanak előtte, ugyanis részeg személyeket nem engedhetnek be. Mint megtudtuk, az önkormányzat szociális munkásai a téli, hideg napokon sorra járják azokat a helyeket a városban, ahol hajléktalanok tanyáznak és felkínálják nekik a szállást, de sokan nem fogadják ezt el, mivel tilos inni. A nagyváradi Szociális és Közösségi Ügyek Hivatalának közreműködésével több esetben sikerült ideiglenesen állami gondozásba vétetni hajléktalanok gyerekeit, azonban akadnak olyanok, akik elutasítják ezt a lehetőséget, inkább kiteszik a nyomornak, esetenként akár a fagyhalál veszélyének is a kicsinyeket. Tavaly télen a megyeszékhelyen négy ember fagyott meg a szabad ég alatt. Hogy idén ez hogy alakul, persze nem lehet előre tudni, az azonban jól látszik, a szociális védőhálón itt is több a lyuk, mint a háló. És egyre több a hajléktalan.

Szőke Mária