Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Rózsa Sándor 200 éve született

Az egyik legismertebb magyar betyár, Rózsa Sándor 1813. július 16-án a Csongrád-megyei Röszkén látta meg a napvilágot. Ha élete után kutatunk, felkészülhetünk a valóság és a misztikum keveredésére. Természetesen már a születése körül is találkozhatunk csodajelekkel. Viharban érkezett és állítólag világra jötte után lerúgta magáról a pólyát, így adva tanújelét későbbi rendkívüli erejének.

Édesanyját Kántor Erzsébetnek hívták, édesapját Rózsa Andrásnak. A családfőt hamar elveszítették, mert egyes források szerint lólopásért felakasztották, míg más mendemondák alapján, rablás közben Bácskán agyonütötték. Anyja sem az ő, sem öt évvel fiatalabb öccse, András taníttatásra nem tudott költeni, így sem írni, sem olvasni nem tanult meg soha.

Rozsa Sandor 1

A hírhedt betyár megmaradt fényképe

Vékony, tiszta ábrázatú legény

Első bűntettét Kiskunhalas határában követte el, Balotapusztán Darabos István gazdától két meddő tehenet lopott el, 1836-ban indult ellene eljárás. A rendkívüli testi erővel megáldott fiatalember az ellene kiadott körözőlevél tanúsága szerint „vékony, tiszta ábrázatú, szőkés hajú, olyan szemöldökű, kék szemű, hosszas orrú, bajuszos” legény volt. 23 éves korában a szegedi börtönbe került. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Összesen 60 bűnesetéről maradt feljegyzés, rablásai során körülbelül 30 fő – csendőrbiztosok, szolgabírók, ellenálló áldozatok – életét oltotta ki. Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, többek között a Veszelka családnál is gyakran talált menedéket. Tudni kell, hogy Rózsa Sándor romantikus színben megörökített életmódját akkoriban nagyon sokan követték, főleg azok a férfiak, akik foglalkozásuk révén a társadalom peremére szorultak. A 19. század során az alföldi, bakonyi, mátrai pásztorok, bojtárok egyre-másra álltak betyárnak, pokollá téve a hatóságok, valamint a lakosság életét. A híres betyár „karrierjét” főként az állatállomány dézsmálása, a tehetősebb gazdák kirablása és a törvény őreivel folytatott állandó harc jellemezte.

Karikás ostorral a szabadságharcban

1845-ben levelet küldött V. Ferdinánd királynak, melyben arra kérte az uralkodót, hogy – kegyelmével – biztosítsa számára a becsületes élet lehetőségét. Bécsben végül elutasították a betyár kérvényét, pedig azt állítólag maga Kossuth Lajos vitte fel a császárhoz. Három évvel később kapóra jött neki az 1848–49-es szabadságharc, az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) vezetőjeként Kossuth elfogadta Rózsa hasonló céllal írt petícióját. A betyár és mintegy 150 fős különítménye ekkor a honvédek oldalán belépett a háborúba. A karikás ostorral, pisztollyal felszerelt szabadcsapat elsősorban a déli szerbek ellen küzdött. A délvidéki honvédek vezetője, a legendás Damjanich János tábornok elismerően szólt a betyárseregről, amely a strázsai csatában rommá verte a szerb túlerőt. A gyermekkoruk óta kardforgatásra nevelt szerb granicsároknak esélyük sem volt a számukra teljesen ismeretlen fegyverrel, a karikás ostorral támadó magyar betyárokkal szemben, akik az ólomvégű ostorokkal kicsapták a szemüket, vagy a nyakuknál fogva rántották le őket a lóról. A strázsai csata után 637 szerb halott maradt a csatamezőn, miközben nincs arról adat, hogy egy betyár is meghalt volna.

A rabló alkalmatlan „pandúrnak”

Rozsa Sandor 3

Vérdíj

Hosszú távon azonban bebizonyosodott, hogy a rabló alkalmatlan „pandúrnak”, ugyanis a betyárok fittyet hánytak az OHB utasításaira, ráadásul tovább fosztogatták a Délvidék polgárait. Így aztán Rózsa Sándor már a szabadságharc bukása előtt törvényen kívülre került, majd 1849 után újra körözést adtak ki ellene. A katonai hatóságok páratlanul magas vérdíjat, 10 ezer pengőforintot ajánlottak fel a nyomravezető számára. A tekintélyes összeg dacára még sokáig kijátszotta a katonák és pandúrok éberségét, mígnem 1857-ben komája, Katona Pál elárulta őt.

Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult. Rózsa Sándor annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott.

A harisnyakötő betyár

Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit, akikkel postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A szerelvényen utazó vadászkatonák számos társát lelőtték, az ő térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a Csillag börtönből megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. január 12-én. Az 1872-es pere során (összesen 30 gyilkossággal vádolva) életfogytig tartó rabságra ítélték. Szamosújvárra 1873. május 5-én került, az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, és 1878 november 22-én gümőkórban meghalt. Sírja a szamosújvári, mai román temetőben található.

Rozsa Sandor 4

Rózsa Sándor felújított síremléke a szamosújvári román temetőben
Fotó: Borsi Balázs

Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. A korabeli források szerint csakis a gazdagoktól vett el, másokkal bőkezűen bánt, elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással. A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Mi több, barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak.

Emléke és emlékezete

Ha Rózsa Sándor nevét halljuk, ösztönösen a brit folklórból ismert Robin Hood figurája jelenik meg előttünk. Egy igazságosztó képe, aki a népet sanyargató gazdagok ellenében a szegényeket védelmezi, és rablásait azért hajtja végre, hogy nekik adhassa zsákmányát. Az 1848-as szerepvállalása és a Habsburg uralmat jelképező csendőrök elleni harca egy szabadságharcos imázst is kölcsönzött számára, aki bandájával – és az ottani demokratikus viszonyokkal – az egyenlőséget és a szabadságot testesítette meg. Ezek a motívumok nem csak a Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula által írt szépirodalmi művekben, vagy az Oszter Sándor főszereplésével készített filmsorozat jeleneteiben köszönnek vissza, hanem már az egykorú ponyvákban is, melyek szerzői legendás rablásokat és kalandokat tulajdonítottak a csongrádi rablóvezérnek. Évtizedek múltán ez a kétségkívül karizmatikus ember a pusztai életmód, a magyar virtus és szabadságvágy legfőbb szimbóluma lett. És vélhetően így emlékeznek majd rá a jövendő generációk is.

Összeállította: Juhász György

Rozsa Sandor 2

A kufsteini cellája