Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Romba dőlnek a nagy megvalósítások

Éppen egy héttel ezelőtti lapszámunkban margittai kollégánk, Demián Zsolt azon dohogott, hogy milyen rossz munkát végeznek azok a cégek, amelyek önkormányzati felkéréseknek tesznek eleget, vagy megnyernek egy-egy tendert különböző munkák elvégzésére. A Rossz munkához idő kell című írásban a szerző meg is jegyzi: tulajdonképpen örülhetünk, hogy az elmúlt években épített dolgok nem dőltek össze.

Nos, vasárnap Nagyváradon nem álltunk ettől messze, de csak azért, mert összedőlni nem tud egy parkká alakított domboldal, de egészen egyszerűen lecsúszni, le tud. Fölcsuszamlás történt ugyanis a Kálvária dombon, ahol tavaly decemberben átadták az új parkot vadonatúj sétányokkal, kilátókkal, pihenőkkel, kőfalakkal, csúszdákkal, dísznövényekkel stb. Most minden a természet erejének áldozata lett. Tudnivaló volt, hogy a Kálvária dombnak a Sebes-Körös felőli oldala instabil terület, eleink, őseink sem építkeztek oda. Sőt amikor a nagyváradi önkormányzat eldöntötte, hogy újjáépítteti és kibővítteti az ottani parkocskát, ezzel a problémával kezdeniük kellett valamit. A kivitelező cég képviselője a tavaly decemberi átadáson el is mondta: nagy erőfeszítésükbe telt stabilizálni a terepet. Hát most kiderült, sikertelenül.

A váradi városháza nagyvonalúan kezeli a park pusztulását, igyekszik elbagatellizálni a problémát. Felelősséget nem vállal senki. Csak a kivitelező cégre mutogatnak, amelynek ötéves jótállást kellett vállalnia munkájáért, és most úgy tűnik, azt akarják a városházi illetékesek – bár senki semmi konkrétumot nem mondott –, hogy a cég alakítsa ki újra a parkot. Kérdőjeles ennek a tervnek a sikere, ugyanis az eredetileg közel kétmillió eurós beruházást most a kármentesítéssel kell kezdeni, majd újra megépíteni mindent a cég saját költségvetéséből. Kíváncsian várjuk, mi lesz ebből. Valószínűleg pereskedés az önkormányzat és a cég között, ez pedig évekig is elhúzódhat. Addig pedig marad minden ebek harmincadján.

Szerencsére a fölcsuszamlásban senki sem sérült meg.

Ez az eset azonban nagyon is jól illusztrálja a váradi önkormányzat és az ez által foglalkoztatott cégek hozzáállását, munkájának minőségét.

A Reggeli Újság az utóbbi években rengeteget cikkezett az elrontott, félresikerült megvalósításokról, de a hivatalnokok csak legyintettek aggodalmainkra, kritikáinkra, s a városvezetőség a „baráti médiát” felhasználva igyekezett mindent komoly eredményként eladni. Pedig emlékezhetünk, hogy amikor átadták a hírhedt gyorsforgalmi utat a Füstös híd és az Alsó Körösoldali (ma Făcliei) utca között – ami tulajdonképpen még el sem készült, mert a vasútállomás hátoldalánál hiányzik egy 600 méteres összekötő szakasz –, máris javítani kellett, éppen a Kálvária domb alatti részen, illetve valamivel odább, mert leszakadozott az úttest, és megroppantak a támfalak. Ugyancsak alig készült el Nagyvárad új Főtere (ma Unirii tér), máris javítani kellett még idén tavasszal, és azóta is meg-megjelennek a munkások, toldozgatják-foldozgatják a Szent László téri kőplaccot. Igaz, bármekkora hírverést is csaptak a városházi vezetők a főtéri átalakításnak, végül még azt sem vállalták, hogy hivatalos átadót vagy avatót tartsanak. De emlékezhetünk arra is, hogy a rogériuszi új piac megépülte és nagy csinnadrattával megtartott átadása után újabb ötszázezer lejt kellett költeni az épületre. Azt sem felejtettük még el, hogy a váradi élményfürdő megnyitásával hónapokat késtek, mert javítgatni kellett ezt-azt (hivatalosan soha senki nem mondta meg, mit kellett kicserélni, megjavítani), valamint mert a személyzet verbuválását sem voltak képesek idejében megkezdeni és levezényelni. Ugyancsak az átadás utáni hetekben még kellett dolgozni az Aradi úti és Dévai úti felüljárókon, amelyeken az avatóünnepség után jókora repedések jelentek meg, ismét lezárták, hogy megerősítsék azokat és eltüntessék az aszfaltréteg hibáit.

„Aki sokat markol, keveset fog”, tartja a népi szólás. És ez nagyon igaz az Ilie Bolojan vezette váradi városvezetőségre is. Meglehet, hogy sok mindenbe belefogtak és sok beruházást be is fejeztek, de fentebbi rögtönzött felsorolásunkból is kitűnik: a minőséggel bizony nagyon nagy bajok vannak.

Csak a Jóisten kegyelmének köszönhető, hogy eddig nem történt katasztrófa, és nem sérült meg senki a tróger módra kivitelezett munkálatok miatt. Ideje lenne, ha a polgármester és csapatának tagjai tükörbe néznének és elgondolkodnának azon, a saját családtagjaikat is érheti baj!

Talán nem kellene kampánycéllal építtetni csak azért, hogy lássa a világ, Bolojan mennyi mindent megoldott, miközben a fejünkre dőlnek a nagy megvalósítások.

Borsi Balázs