Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Rimler méltó utódja

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) híres nagyváradi történelmi családokat és személyiségeket bemutató, kéthetente megrendezett előadására múlt hét csütörtökön is sor került. A délutánt ez alkalommal dr. Soós István volt polgármester emlékének szentelték a szervezők.

 Dukrét Géza és Pásztai Ottó

Dukrét Géza és Pásztai Ottó

 

A magyar kultúra ünnepének hetében, az idei rendezvények első programjai között tartotta meg a PBMET szokásos előadását a nagyváradi vár I. épületének tanácstermében. A találkozót Dukrét Géza, a társaság elnöke nyitotta meg, majd Pásztai Ottó helytörténész, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete egyik alapítója dr. Soós Istvánról (1895. május 7.–1983. március 15.) tartott előadást.

Pásztai bemutatójában korabeli sajtóforrásokra is támaszkodva, részletes adatokkal szolgált Nagyvárad méltán szeretett és becsült polgármesterének életéről és munkásságáról. A Marosludason született jogász középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte, majd a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban fejezte be. Ezt követően a nagyváradi Királyi Jogakadémián folytatta tanulmányait, és Kolozsváron szerzett doktorátust. Előadásában Pásztai „a városépítő Rimler Károly méltó utódjának” nevezte Soóst, aki titkárként kezdte meg közel harminc éves közigazgatási karrierjét a nagyváradi városházán, és ekképpen a lakosság érdekében, mindvégig kitartva az impériumváltások közepette tevékenykedett: 1926-ban városi tanácsos, 1928-ban polgármesterhelyettes, 1932-ben alpolgármester, majd polgármester lett.

Nevéhez fűződik két jelentős kiadvány, melyeket maga fordított románról magyarra: Törvény a vasárnapi munkaszünet és a törvényes ünnepek szabályozásáról (Nagyvárad, 1925) és Tudnivalók az új községi választásokról (Nagyvárad, 1925). Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után 1940 és 1944 között Nagyvárad kinevezett polgármestere volt, aki a németek megjelenésével a zsidókérdés felszólításukra történő rendezését elutasítva lemondott tisztségéről. Közigazgatási pályafutásának végeztével festékgyárban, majd biztosítási ügynökként dolgozott, hogy eltartsa családját (feleségét és lányát, Juditot).

Az előadáson jelen volt Soós egyik anyai leszármazottja is, aki a találkozó végén családja óhaját továbbította az egybegyűltek felé: megköszönte az elismerést és a szép szavakat, de a polgármester emlékének állítandó tábla elhelyezésének gondolatát közös megegyezés alapján a család elutasítja.

(szamos)