Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Rétegkultúra lett a néptánc

Fiatalok és idõsek is érkeztek arra a múlt heti, vetítéssel és néptánccal egybekötött Tengertánc címû elõadásra, amely immár második alkalommal nyújtott betekintést az érdeklõdõknek a magyar népi tánckultúra rejtélyeibe, és amelynek a nagyváradi Vura Vinotéka adott otthont.
A jól felépített és mindenki figyelmét lekötõ elõadást Kádár Elemér táncoktató, mûvészettörténész tartotta, aki az eseményt a témába vágó vetítéssel és a Kerekes Dalmával bemutatott táncokkal tette kerekké. A vendégeket Pálfi Noémi, a Vura Vinotéka programszervezõje köszöntötte, hangsúlyozva, hogy ez alkalommal a bor, a tánc és a zene egy helyen jött össze. A vendégek véleménye az volt, hogy ez az elõadás-sorozat Várad polgári gondolkodását elõreviheti, és néptánc-hagyományaink vissza kell hogy kerüljenek a köztudatba, mert ezek életünk meghatározó tényezõi. Kádár Elemér mostani, második elõadásának elején röviden összefoglalta az elõzõ rendezvényen elhangzottakat, mivel ez annak a folytatása volt. Õseinktõl napjainkig vezette le a tánckultúra kialakulását. Mint hangsúlyozta, a tánc az emberiséggel egyidõs, de lehet még régebbi is. Ez tulajdonképpen az úgynevezett mozgásnyelvbõl alakult ki, és akkor még nem a szórakozásé, hanem a kommunikációé volt a fõszerep. Az õskorban táncoltak szellemekkel vagy örömünnepek alkalmával, de néhány ezer évig a tánc nem volt páros. Csoportosan ropták, a nõk és a férfiak külön-külön. A középkor végén, a reneszánsz korban alakultak ki a kör- és füzértáncok. Az elõadó felvonultatta térségenként és idõben (történelmi korok küszöbein átlépve) is a tánckorszak haladását, kitérve annak vallásos jellegzetességeire is. Táncjelenetek vetítésével ábrázolta, miként alakult ki a körtáncok szabályos szerkezete, majd a párokra szakadása, a forgó karakterû táncok.
„A magyar néptáncok nem tárgyalhatók a többi néptánctól külön, mivel ezek az összeurópai kultúrával párhuzamosan fejlõdtek”– fogalmazott az elõadó, aki ezután a késõi rokokó kor és a polgári forradalom idején kialakult táncokra is kitért. A barokk kor stílusait is felsorakoztatta, gyakorlatban is szemléltetve a táncok úri és népi változatait. A világháborúk idején külföldi hatások is érték a magyar tánckultúrát. Intézményesült a zenés, táncos toborzás, hogy lássák a fiatalok, milyen jó dolog katonának lenni. Akkor alakultak ki a verbuváló táncok, melyet verbunknak neveztek el, és mindez a 19. században csúcsosodott ki. Ekkor érkezett be a csárdás is. Az elõadó érdekességképpen azt is elmondta, hogy Petõfi Sándor Szendrey Júliával kalotaszegi csárdást táncolhatott. Kádár Elemér zárógondolatában kifejtette, hogy a 20. század végére kihalt a magyar néptánckultúra, és bár van azért jelenkora és jövõje, ám rétegkultúrává vált.
Sükösd T. Krisztina

Pálfi Noémi és Kádár Elemér

Pálfi Noémi és Kádár Elemér