Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Rémségek biznisze. Halloween vagy mindenszentek?

Egyre több vitát vált ki a néhány esztendeje tájainkon is divatba jött „ünnep”, a halloween. Az Amerikából begyûrûzött „rémséges buli” elterjedését sokan ellenzik, de sokan rajonganak is érte. Ezt a jelenséget próbáljuk röviden körbejárni az alábbiakban.

lámpás

A halloween, legalábbis ahogy megpróbálják ezt manapság régi babonákra, hiedelmekre hivatkozva magyarázni, egy õsi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsõsorban az angolszász országokban tartanak meg október 31-ének éjszakáján, de ez a furcsa divat mára már az egész világon elterjedt. Az „ünnep” õse feltehetõen a kelta hitvilág boszorkányainak és kísérteteinek ünnepe, az úgynevezett asamhain, amely a kelta halálisten, Crom Cruach kultuszához vezethetõ vissza, akinek emberáldozatot illett bemutatni. A legenda szerint október 31-én Samhain (feltételezhetõen ez a Sátán megfelelõje) összehívja ünnepelni a halottakat, akik különbözõ rémisztõ formákban jelennek meg, rossz lelkek, kísértetek, gonosz állatok figuráit veszik fel. A rituálé tiszteletére a papok a szent tölgy alatt áldozatot (lehetõleg ártatlan lelkû gyermekáldozatot) mutatnak be, majd körül kell táncolják a tüzet, hogy áldozatukat a holtak és rossz lelkek fejedelme elfogadja.
A kereszténység elterjedésével évszázadokig tilos volt ez az ünnep, késõbb halloween néven vált ismertté a téli sötétség kezdetét jelölve. A jelenkori, úgynevezett újpogány vallásokban (melyek a kereszténység elõtti, illetve keresztényellenes rituálékat akarják többek között feleleveníteni) is megtaláljuk a halloween ünnepét. A modern sátánizmus, a Sátán Egyháza alapítójának, Anton Szandor LaVey-nek a tanai szerint halloween a mai sátánisták legnagyobb ünnepe. Az amerikai társadalomban ez az ünnep futótûzként terjedt el, szokássá vált az is, hogy jelmezbe öltözött gyerekek járják a házakat és tréfás mondókákkal csokoládét kérnek azért, hogy az általuk megjelenített rémfigura aztán ne kísértsen a felkeresett házban.

Nejlonkoponya és egyéb bóvlik 
A furcsa ünnepbõl aztán, amerikai hatásra, végül is gyorsan vált a fogyasztói társadalomban igen jól jövedelmezõ biznisz itt Európában is. Az áruházakban ma már megdöbbentõen nagy a választék olyan termékekbõl, amelyekkel látványosan lehet ünnepelni a rémségeket, a sötétséget, és míg a társadalom egy része egyre erõteljesebben próbálja elutasítani ennek az irányzatnak a terjedését, akadnak olyanok is szépszámmal, akik jópofa, szórakoztató bulinak tartják ezt a szokást, ahol véres hullák, csontvázak, kísértetek álarcában lehet ünnepelni, lazítani. A váradi nagyáruházakban is meghökkentõen nagy választékot találtunk az amerikai õrületet majmoló termékekbõl, nejlonkoponya, rémséges maszkok, kísértet és zombi alakú ételek jó pénzért várják a vevõket.

Lámpás Jack legendája
Ami a töklámpás és a tökfaragás eredetét illeti, a legtöbb forrás egy ír legendára vezet vissza, mely szerint egy Jack O`Lantern, a részeges és bûnös életû kovács afférba keveredik az ördöggel, és miután meghal, se a mennybe, se a pokolba nem nyer bebocsátást. Könyörög hát az ördögnek, hogy legalább valami fényt adjon neki, ha már kóbor lélekként kell bolyongania itt a Földön, míg végül az ördög egy kivájt marharépába egy apró parazsat helyez a pokolban égõ tûzbõl, hogy ez legyen Jack lámpása, aki ezután bosszúból ijesztgeti az embereket. Jack lámpása tehát elõször nem töklámpa, hanem marharépa-lámpa volt, amit késõbb felváltott a tök, és az idõk során a töklámpás faragása is divattá lett.
A rendkívül jövedelmezõ biznisz mellett azonban furcsa dolgok is kapcsolódnak a halloweenhez. Az Egyesült Államokban például évtizedek óta nagyon sok, gyerekekhez, állatkínzásokhoz kapcsolódó bûncselekmény történik ebben a periódusban, és a rendõrségi jelentések szerint a divattal együtt ez is átgyûrûzött már Európába.

A halottak napjának megcsúfolása?
A római katolikus egyház nemcsak elítéli, hanem határozottan károsnak is tartja a halloween alkalmából tartott iskolai ünnepségeket, egyéb bulikat – tudtuk meg Fodor József általános püspöki helynöktõl: „Ennek az ünnepnek semmilyen keresztény alapja nincsen, sem hitre, sem az emberi értékek tiszteletére nem neveli a fiatalokat, sõt figyelve ennek a több mint furcsa ünnepnek a burjánzását, ma már határozottan úgy tekinthetõ ez, mint a keresztény mindenszenteknek és halottak napjának egyfajta kigúnyolása, megcsúfolása. A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az idõpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal.”
Veres Kovács Attila váradolaszi református lelkész, aki évekig tevékenykedett iskolalelkészként is, a töklámpás ünnepérõl ezt nyilatkozta: „A halloween nem tartozik a magyar hagyományvilághoz. Teljesen idegen tõlünk, mint tudjuk, az amerikai ír bevándorlók honosították meg. A globalizáció egyik népbutító alkalma, amely teljesen elhomályosítja keresztyén kultúránk halálról és az örök életrõl szóló tanítását. Azon felül azért is káros a hatása, mert éppen október végén »ünneplik«, amikor református anyaszentegyházunk lelki és szervezeti megújulását, a reformációt ünnepeljük. Az idegen hatásokat csak akkor szabad átvennünk tanintézeteinkben és egyéb magyar közösségeinkben, ha azok építõk.”
Úgy tûnik azonban, a divatos vagy annak vélt „ünnepek” mindezek ellenére terjednek. Szúrópróbaképpen megkerestünk pár váradi iskolát, hogy megtudjuk, hogyan állnak a halloween ünnepéhez, tartanak-e efféle bulikat. Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Gimnázium igazgatónõje elmondta, náluk az angol nyelvoktatáshoz és az angolszász szokásokhoz kapcsolódva lesznek ilyen bulik az V.–VIII. osztályos gyerekeknek, ahol lesz töklámpás-faragás is, azonban ezek mellett a mindenszentek ünnepének ismertetésére is nagy hangsúlyt fektetnek az iskola pedagógusai. Tóth Mártától, az Ady Endre Líceum igazgatónõjétõl pedig azt tudtuk meg, az õ tanintézetükben is lesznek halloween-bulik az V.–VIII. osztályokban, afféle mulatságos jelmezbál jellegû szórakoztató összejöveteleket tartanak, és töklámpás-faragásra is tanítják a diákokat.
Az ifjúság körében is egyre terjed a „rémes buli” szokása, ugyanis nagyon sok divatos szórakozóhelyen tartanak úgynevezett Halloween-partykat, ahol mintha a horrorfilmek szereplõi támadnának fel a jelmezekbe bújt bulizókban.
A vélemények és ellenvélemények tekintetében pedig csak bízni lehet abban, hogy a furcsa, vitákat kiváltó divat valóban ártatlan mulatság marad, és nem okoz sem lelki devianciát, sem az emberi és keresztény értékek tiszteletének eltorzulását.
Szõke Mária