Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Régi szilvesztereink

Hej, de kellemes most, sok év távlatából visszaemlékezni régi idők szilveszteri mulatságaira. A korunk miatt, vagy azért, mert ilyenkor kiengedhető volt a fiatalos hév? Hogy a rendszer figyelő szeme ilyenkor nem volt annyira éber és mindenki feszegette a korlátokat, amikkel bizony jól körbe voltunk kerítve? Hogy ilyenkor, szilveszter tájékán kissé könnyebben hozzá lehetett jutni az amúgy hiánycikknek számító “party kajákhoz”, piákhoz? Igen, jól értették, kedves barátaim! Virslihez, kolbászhoz, pezsgőhöz, meg egyéb olyan dolgokhoz, amik máskor csak álmainkban léteztek. Már hónapokkal előtte szerveződtek a bulik a baráti társaságokban. Lázas egyeztetések időpontokról, helyszínekről, munkamegosztásokról. Azaz, beszerzési beosztásról. Mert mindenkinek volt ám feladata. Ki az ételt, ki az innivalót szerezte be apránként. De volt zenefelelős is. Hetekkel előtte készültek a magnószalagok, kazetták és jöttek át a vámon a lemezek. A magyar lemezek. Meg a mulatós zene első fecskéjének első lemeze. Igen, kérem. A 3+2 Csipkés kombinéjáról beszélek, meg az István a királyról. Meg a Loksiról, meg az Omegáról, Meg Komjáthy György műsoráról, amiből már mi is tudtuk, ki az a Modern Talking, Boney M és a többi akkori sztár. Szóval ment a lázas készülődés. Aztán lassan behordtuk a hozzávalókat a “kéglibe”. A lányok a házigazda mamájának irányításával kenték a szendvicset és sütöttek. Hogy mit? Mindegy volt, csak sok legyen. Aztán beindult a buli. A lakótelepek szinte mindegyik lakásából kihallatszott a jókedv, zene, mulatozás zaja. És valahogy akkor senkit nem zavart, hogy milyen nyelven nótázik, vagy épp gajdol a szomszéd társaság. Az sem zavart senkit, hogy “román szilveszter” és “magyar szilveszter” is volt. Csak épp a magyar himnusz alatt bezáródtak az ablakok és kicsit halkabban énekeltünk. Arra nemigen emlékszem, hogy az akkori román himnusz harsogott volna az ablakokból. Éjfélek után pedig ment tovább a buli. Sokszor hajnalig. Másnap délután következett a morzsázás. A megmaradt kaját el kellett ám fogyasztani. Ital, az nem nagyon maradt. De ki törődött vele. Aztán már családi szilveszterek jöttek, házaspárok gyerekkel, a napi megélhetési, munkahelyi gondokkal. No meg egyre kevesebb régi arccal, arcokkal a baráti társaságból. Elment, elmentek, átszöktek, elkapták. Ez volt az egyik fő téma. Egyre csendesebbek lettek a szilvesztereink. Azután elmaradtak. Mert megjött az új világrend. Az a kor, amikor az egykori barátokból már csak haverok lettek. Mert legtöbben elindultak pénzt hajtani. És a két dolog nem fér el egymás mellett. Mármint a barátság és a pénz. Voltak, akik megbotlottak, magukra maradtak, végleg lecsúsztak és már ritkán jutnak eszünkbe. Akik megmaradtak és “íveltek”, új, magukhoz való társaságot találtak. Új barátokkal keresik a nagy pénzt és költik el azt. Össze kéne futni egyszer, mondják egymásnak, ha néha találkoznak. Nincsenek már régi, baráti szilveszterek. De azért jól esett ezzel a pár gondolattal újraélni a régi, ifjúkori szilvesztereket. Szorongásokkal, gondokkal teli kor szilvesztereit.

Farkas László, Nagyvárad