Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Rabok legyünk vagy magyarok?

Ma, március 15-én jeles ünnepet ülünk. Nemzeti ünnepet. A magyar nép emlékezetes harcának kezdetét, a vérrel és karddal vívott ádáz küzdelmének kitörését, a szabadság iránti vágyának kiteljesedését. A szabadság eszméjét ünnepeljük, ugyanakkor azokra is emlékezünk, akik életüket áldozták a szent célért, a szabadságért. Együtt lázadt fel a nemzet, az eltérő hangokat elnyomta a forradalom zaja.

Ma a dicsőn emlegetett 1848. március 15. emlékére a magyarság együtt ünnepel… Ünnepelhetne. De napjainkban ez már nem szokás, mert különböző politikai alakulatok igyekeznek kisajátítani az ünnepet, „rátelepednek” március 15-re, és azt mondják, csak az az igazi ünnep, amit ők tartanak, a többiek pedig csak „zavarnak” a hasonló rendezvényeikkel.

Nagyváradon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – csakúgy, mint az előző években – külön ünnepel. Bár mindkét fél azt mondja, ő engedne „a közös cél”, „a méltó megemlékezés” érdekében, ez csak handabanda. Az RMDSZ nem akar közösködni, ragaszkodik a bő két évtizedes hagyományhoz, hogy ő domináljon „a történelmi magyar egyházakkal és a civil szervezetekkel közösen”, míg az EMNP számára is csak a politikai kommunikáció részét képezi a közös ünneplés felvetése. Lelkük rajta, eldönthetik, mit, mikor, hol és kivel akarnak. De valamit nagyon szem előtt kellene tartaniuk: miközben sokszor a politikai tömbösödés, a pártideológiák mentén zajló megosztás ellen szónokolnak, éppen ők azok, akik a magyarok egyik legnagyobb ünnepén megosztják a magyarságot. Szekértáborokba kényszerítik azokat, akik kimennek ünnepelni a nagyváradi főtérre, a Szacsvay Imre-szoborhoz, Petőfi Sándor szobrához.

Sokan és egyre többen vannak, akik nem akarnak egyik csapathoz sem csatlakozni, csak méltón ünnepelni és fejet hajtani. Éppen ezért egyik rendezvényen sem vesznek részt, távolmaradásukkal jelzik rosszallásukat, és valahol némán, méltóságteljesen és őszintén megemlékeznek a hősökről, a márciusi ifjakról, a forradalom és szabadságharc ártatlan áldozatairól, a vérbefojtott küzdelem után kivégzett mártírokról.

Ez ma Nagyvárad 2017. március 15-én. A megosztott magyarság egyik kis süllyedő szigete.

De ne higgyük, hogy az anyaországban bölcsebbek: Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi beszédére az ellenzék „füttykoncerttel” készül. Igen, ki akarják fütyülni a kormányfőt beszéde idején azért, mert azt mondják, máskor nem áll nagyközönség elé, így nincs más alkalmuk rá. Pedig mehetnének napestig fütyülni a parlament elé a Kossuth térre, a Miniszterelnöki Hivatal elé, vagy akárhová, akármikor. De nem március 15-én, nem az összmagyarság egyik legnagyobb ünnepén!

Rabok legyünk vagy magyarok? – parafrazálhatjuk Petőfi ismert verssorát. Az biztos, hogy ma sokan büszke magyarok akarnak lenni, és nem egyik vagy másik tábor rabjai, ünnepségeik statisztái.

Borsi Balázs