Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Partra lépek – Kolláth Zsolttal

Kolláth Zsolt elsőkötetes budapesti poéta, Partra lépek című versgyűjteménye a magyar fővárosban jelent meg. A legnépszerűbb internetes közösségi oldalon pedig szépen terjednek is a költemények, amelyekhez újdonságként videoklipek is készülnek. Zsolttól egyébként nem áll messze a videoklipkészítés és a zene, hiszen „munkaidőben” kőbányai zenestúdiójában dolgozik hangmérnökként. A Cultus Digital Stúdió szakijával, a fiatal pesti poétával néhány éve baráti kapcsolatot ápolok, innen a közvetlen hangnem.

DSC_0099

– Nagyváradtól és Bihar megyétől kissé távol esik Budapest, ahol élsz. Mégis élő kapcsolat van közted és Bihar között. Nemrégiben jártál is a bihari megyeszékhelyen, milyen érzéssel érkeztél Nagyváradra és Erdélybe?

– Az egyik szalontai zenész fiatalember barátom és alkotótársam révén már szinte hazajárok ide. A barátságom vele közel tíz éve kezdődött egy dal elkészítése közben.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire szerteágazó kapcsolat és baráti kör alakul ki közöttünk és az ő barátai között. Tavaly például az egyik közös barátnőnk születésnapi bulija és az ünnepelt kedvéért több mint 750 kilométert, közel tíz órát utaztam. De megérte… Idén októberre meghívott élete legnagyobb eseményére, az esküvőjére is.

De ez csak az egyik oldala Erdélyhez való kötődésemhez. Tavaly Arthur Madsennel és a Children of Distance együttes tagjaival hárman ötállomásos „közös könyvbemutató turnét” tartottunk Székelyföldön, igaz akkor Budapesttől csak 700 km-re jutottunk el. Székelyudvarhely, Marosvŕsárhely, Gyergyószentmiklós, Kézdivŕsŕrhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyszalonta – itt bármikor találnék egy barátot, akinél álomra hajthatnám a fejemet…

– Milyen érzéseket vittél innen haza magaddal?

– Nagyon jó, szívet melengető érzést. Sajnos a politika sokszor megijeszti az embert, hogy így utálják a románok a magyarokat, meg úgy utálják a magyarokat, a magyarok meg a románokat… De én azt vettem észre, hogy ameddig nem fordulsz ellenségesen a másik ember ellen, ők szeretettel, vagy maximum közömbösen fordulnak feléd. Mindig ajándékokkal és meglepetésekkel teli bőröndökkel indulhattam haza a távoli Budapest felé. Hol könyvet, vagy éppen pálinkát, hűtőmágnest, esetleg CD-lemezt kaptam ajándékba…

– Verseidből kitűnik egy látszólag zárt világ, amit azonban sajátos megvilágításban, egyedi őszinteséggel társz az olvasók elé, akik így meg is ismerhetik életed egy-egy fordulópontját. Nem félsz ennyit megmutatni magadból?

– Egy író barátom annyira szépen tette fel számomra ezt a kérdést, hogy a második kötethez engedélyt is kértem tőle, hogy szavait idézzem: „Ki lelkét ily őszintén világ elé tárja merészen – így meg úgy meg amúgy egészen” – írta Andabates. A válaszom: nem félek… Építek ebből az őszinteségből, figyelemből, szeretetből is.

A fordulópontot nagyon jól látod, köszönöm. Az első verseskötet három szakaszból áll, három gyönyörű grafikai alkotással. Kiss Andrea festő barátnőm, amikor felkértem, hogy alkosson a három szakaszhoz három „szemlehúny” képet, már másnap csörgött a telefonom, vállalta, egy héten belül ezek el is készültek…

A kérdéshez visszatérve: az életem három eddigi legnagyobb fordulópontja – persze a kötethez kötődően – az első fejezet az „Úton” a kedvesemhez való közeledést, a szerelem kialakulását, az „Együtt” a beteljesedést, a „Tőled” pedig a megszürkülés, az egymástól való távolodás érzéspillanatait mutatja be. Néha boldogan, néha el-, vagy éppen visszavágyódóan, vagy a végén már visszaemlékezve…

– Milyen indíttatásból kezdtél el írni?

– Már tízéves koromban írni kezdtem. Persze ebben nagyon sok szerepe és szeretete volt az akkori irodalom tanárnőmnek. De talán még nagyobb szerepe volt az első „szerelmeknek”. Buta kecskerímek voltak ezek, majd ahogy haladtam előre az iskolákkal, tágult előttem a tér, bővült a szókincsem és a baráti köröm. Egyre többször merült fel a kérdés a baráti körömben is: „Na, mikor írtál verset?”, vagy eleve: „Nálad van a legújabb alkotásod?”

– Mit gondolsz, a visszajelzések alapján sikerült eljuttatni az olvasókhoz azt az üzenetet, amit szerettél volna?

– Tulajdonképpen nulla forint önköltséggel, a semmiből indítottam el a verseskötetet. A legnagyobb elismerést az jelenti, hogy egyetlen forint reklámköltség nélkül több tucat írói blogban szerepel versem vagy idézetek a verseimből. Ez hihetetlenül nagy örömmel és erővel tölt el! Az egyik budapesti gimnázium megkeresett idén, hogy a verseskötetemből, ha minden érettségiző tanulónak adnék egy tiszteletpéldányt, akkor a szabadon választható irodalomtételek közé beszerkesztenék a kortárs költészet kategóriába a verseimet… Ennél nagyobb elismerés létezik? Egy irodalomtanár-kollektíva megkeres és az eljuttatott üzenetet, érzést és gondolatot megértve szeretné ezt a diákoknak is továbbadni? Jövőre visszatérünk a kérdésre!

– Egy érdekes sorozatot kezdtél el: a Partra lépek című kötetedet a legkülönbözőbb helyszíneken örökítik meg az olvasók, a képeket pedig közzéteszed Facebook-oldaladon. Rendkívül kreatív megoldások születnek. Hány képnél tartasz már?

– Az igazság az, hogy nem is én kezdtem el a sorozatot, hanem az egyik színész barátom, Labos „Jana” János. Egy forgatás alkalmával a forgatás „üres perceire szánt”, magával vitt verseskötetet egy fotós nagyon ügyesen megörökítette. Ez volt az első kötet–olvasó-kép, ami az interneten immáron két éve napvilágot látott… Ezzel a képpel szinte egyidejűleg Hekiii rapper barátom otthon, nemes egyszerűséggel a teraszon készített egy kötetolvasós képet, ami egy lavinát indított el…

A mai napig több mint 400 képet kaptam, a világ legkülönbözőbb tájairól, szituációiból. Elvitték például a kötetemet a félig befagyott Niagara vízeséshez, de járt Ausztria legmagasabb pontján (imádtam azt a kommentet, amit hozzáfűztek: „Óhh, Ausztria! Csodás vidék, a kenguruk földje…”). Magyarországtól a legtávolabbi pontról, a nyolcezer kilométerre levő Új-Zélandról, vagy Cancun hófehér tengerparti homokjából, de az egyik kedvencem, a vécén ülve is készítettek már fotót a kötettel. Néha a legegyszerűbb kép a legzseniálisabb.

– A kötethez párosuló képek mellett egyedi ötlettel álltál elő: verseidhez videoklipeket készítetek. Milyen érzés mástól hallani azt, amit te belső hangtól vezérelve kiírtál magadból?

– Az első klippel Hőna Dávid barátom lepett meg. Születésnapom előtt pár nappal egyszer csak átjött hozzám és megkérdezte, hogy megmutathat-e egy videoklipet, ami szerinte tök jó… Arra gondoltam, hogy ha operatőri szemmel Dávid dicsér valamit, akkor az biztos jó dolog lesz, hát odaültem én is a laptop elé, és a legnagyobb meglepetésemre az egyik versemet – a kötet címadó versét – készítette el Horvátországban teljes titokban két másik zenész kolléga, a kedvese és a testvére segítségével. Megmondom őszintén, könny csordult ki a szemem sarkából…

A „vers-videoklip” azóta úttörő utat járt be, többen említették, másolták, ötletet merítettek, de az elsők mi voltunk a Magyar Állami Televízió 20 évvel ezelőtti „Vers mindenkinek” című műsora óta. A klip immáron túllépte a 12 ezres nézettséget, sőt készült még négy ilyen alkotás, az össznézettség pedig már közel 40 ezernél jár.

– S most hogy állsz az írással?

– Folyamatosan alkotok. Sokszor szoktam mondani zenész barátaimnak: „Zolit elvesztettük!” Persze találom név volt, ilyenkor ez azt jelenti, hogy „Zoli” már nem alkot… „A boldogság megöli a kreativizmust…” Ilyenkor mást kell keresni „Zoli” helyére az együttesben… Alkotok. Ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben boldog vagyok… Keresek, és ha meg is találom az új igazit, szerintem akkor is alkotni fogok, és elbújok egy kicsit néha a még nem létező dolgozószobámban, de készül a harmadik kötet, a második kötet pedig már készen is van! Több kiadó is megkeresett, zseniális ötleteket is adtak, a baba már a kilencedik hónapban van, de még erősödnie kell. Alkotunk még, ez egy igazi csapat, egy közös mű lesz…

– Sokan vannak manapság, akik hozzád hasonlóan szeretnének szólni közösségükhöz, de – egyelőre – nincs rá lehetőségük. Mit üzennél az ifjú tollforgatóknak?

– Írjon őszintén a szívéből, arról, ami megérinti, ami megihleti. A szó megtalálja a fület, eljut a hallgatóhoz. Alkossanak. Alkossatok!

Ami nagyon fontos még, hogy ott legyenek a legfontosabb konkurens platformon, a Facebookon, a Youtube-on! Ezeket bújják a fiatalok ma, ezeken lehet megmutatni irodalmi énjeink izmait.

– Ha ajánlanál egy regényt és egy verseskötetet, melyek lennének azok és miért?

– Most zavarba hoztál ezzel a nem várt kérdéseddel… Tehát kiktől is „tanultam”, kiket tekintek példaképnek? Szabó Lőrincre egy időben nagyon rákattantam, Radnóti Miklós csodálatosan írta le, ami őt körülvette.

B. B.