Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Pártkatonák, jól fizetett zsoldosok

A trianoni diktátum ellen voltam aláírást gyűjteni Budapesten, a Magyarok Világszövetsége szervezésében. Volt kevés szabad időm, hát elmentem segíteni. És ha már ott voltam engedjétek meg, kedves sorstársaim, hogy néhány benyomást, észrevételt megosszak veletek. Hiszen tagadhatatlan, hogy ilyen alkalomkor sok emberrel el lehet beszélgetni, ha csak pár szó, mondat erejéig is

Hogy jól mentek a dolgaink, szaporodtak az aláírt, kitöltött ívek, nem is nagyon volt időnk másra figyelni, mint igazgatni az aláírókat, beszélgetni az érdeklődőkkel. Ám egy adott pillanatban azt vettük észre, a közelünkbe megjelentek a FIDESZ aktivistái is. Szórólapoztak, Sorosoztak százzal, amúgy nyeglén, jókedvűen néztek, tekintgettek felénk. Nyilván tele zsebbel, kasszával, puha paplanokba, meleg lakásokba töltve az éjszakát, lehettek önhittek, fennhéjázóak. Nagyvonalúan osztogathatták szórólapjaikat, kegyesen mosolyogva, ránk, a világra, a jövő-menőkre. De ami egy aláíró! – annyit sem küldtek hozzánk, ők: a „nemzetiek”!

Mit ad Isten mindjárt utánuk a helyszínen termett a DK. Szagot fogtak azok is, bizonyára hallották, hogy lám milyen jól megy a fagyoskodó pénzteleneknek! Persze, hogy a Párbeszéd mellé telepedtek. Látszott, hogy nagy az egyetértés, megtalálták egymást!

Valaki hoz ívet tőlük: „Egyetért-e ön azzal, hogy ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, és nem viselik szavazatuk következményeit?”

És voltak aláíróik, jól táplált budapesti barna bőrűek, közel-keleti kinézetű, ám nem arabok. Ősz, bizonyára múltbeli pártnomenklaturisták, jól öltözött budapesti nyugdíjasak. Na, meg az összeszorított szemöldökű, szájú, ellenséget kereső proletárok. Szúrós tekintetükkel készen az utolsó harcra, övéik, mármint mi ellenünk!

Egy bátrabb odajött hozzánk és kérdezett Trianonról. Ám szinte választ sem várva áttért a „megosztó szavazásra”! nekem szegezve a kérdést, hogy helyesnek tartom-e, hogy „ha nem Magyarországon fizetjük, mi erdélyiek az adókat, illetékeket, mégis szavazhatunk Magyarország jövőjéről?”   Persze, hogy elmondtam neki helyesnek tartom, hiszen ugyanahhoz a nemzethez tartozunk. Valójában a nemzet jövőjéről szavazunk, annál is inkább, hogy a mindenkori nemzet több mint az állam, az ország, aminek határait már annyiszor tologattak és tologathatják még idegen hatalmak, hogy sokkal ildomosabb egy és oszthatatlan nemzetről gondolkodni, beszélni. Baj volt az érvelésemmel, nagyot legyintett és megfordult, hogy elmegy, de még visszanézett. – Én már megettem kenyerem legjavát mondta teszek az egészre! –Kár volt a megevett kenyérért, szóltam vissza neki. Már csak a szemével nem kegyelmezett (már megette kenyere javát), még egy nagyobbat legyintett, de gyengére, erőtlenre sikeredett az is, és ment dolgára.

Gábor Ferenc, Köröstárkány