Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Palma sub pondere crescit

A régi latin szólás pontos fordítása: súly alatt növekszik a pálma, s arra utal, hogy a személyiséget a nehézségek, megpróbáltatások edzik, a lélek gyarapodása csak terhek felvállalásával érhető el. Megvan a mondásnak a természettudományos, azaz botanikai magyarázata is, de ezt most mellőzve jelzem: a hegyközpályi szoborállítás és az azt követő cirkusz mentén jutott eszembe, hogy bizony néha nemcsak saját terhünket kell elhordoznunk bölcsen és alázattal, hanem a másokét is. Akik talán megfontolatlanul, megtévesztve vagy önnön erejüket túlbecsülve vesznek a vállukra ezt-azt.

Van véleményem a pályi Horthy-szoborról és felállításának indokairól, körülményeiről és kicsengéséről, de még alszom rá egyet-kettőt. Mert megvárom, hogy elhangozzanak az összes pro és kontra érvek, és lássuk, milyen irányt vesz az „érintettek” viszonyulása. Itt van mindjárt ezen az oldalon egy olyan olvasói vélemény, aminek több sorával magam is egyetértek, többel nem, illetve én másként világítanám és árnyalnám a dolgokat. És ha csak erre a szövegre szorítkozom most, akkor egy dolgot mindenképpen érdemes a helyére tenni: a világháborúk megítélése a történészek feladata, a sajtó e témában már csak annyit tehet, hogy felidézi és ütközteti a különböző álláspontokat (pl. arról, hogy ki kit támadott meg és miért), a katonai és politikai főkolomposok beskatulyázása szintén történészi, illetve politikai felelősség, bár egyes esetekben jogi is. Sajnos a román média ismét hamis húrokat penget a pályi szoborállítás kapcsán (olykor uszít, máskor félretájékoztat, de úgymond nehezére esik disztingválni is a két Horthy, apa és fia között), ám ezt már megszokhattuk. Mert például a jelenlegi román törvények alapján nemhogy a hősi halált halt ifj. Horthy szobrát nem lehetne ledönteni, hanem még az apjáét sem, ha netán valaki merne ilyet felállítani valahol Romániában. Az más kérdés, hogy micsoda perpatvart és vegzatúrát vonna maga után egy ilyen szoborállítás.

Olvasónk alighanem fején találta szöget ebben a mondatában: „Tehát találni kellett egy Horthyt, hogy ezzel megemlékezzenek valójában a Horthy-korszakról.” Magyarán: Miklóshoz nem volt elég kurázsijuk a kezdeményezőknek és végrehajtóknak, Istvánnal helyettesítették a kormányzót. Ha már úgyis kormányzóhelyettes volt. Ebből kiindulva a vitának talán inkább arról kellene szólnia, hogy mi helyesebb: egy vitatott korszaknak adózni ünnepléssel és személyi kultusszal, vagy vitathatatlan értékeinket felmutatni lépten-nyomon.

Dénes László