Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Ott vannak, ahol a part szakad

Mint arról már többször is beszámoltunk, három esztendő telt el azóta, hogy Székelyhídon elkezdtek építeni egy háromhektáros parkot az új iskola és az ANL-lakások közötti területre. A tervezett zöldövezet a város egyik legalacsonyabban fekvő része, vagyis az Ér patak árterülete. A parkosítási lehetőség annak a pályázatnak az eredménye, amelyet a székelyhídi önkormányzat nyújtott be még a 2009-ben, a Környezetvédelmi Alaphoz (AFM), és amelyhez a városnak 15 százalékos önrésszel kellett hozzájárulnia. A tervbe körülbelül másfél kilométernyi sétányt, mintegy kétszáz facsemetét, egy 650 négyzetméteres játszóteret, valamint egy szigetet is belefoglaltak. Utóbbira a városvezetőség egy háborús emlékművét szeretne állítani, amely egykoron már létezett, de a forgandó történelem következtében lebontásra került – tudtuk meg legutóbb Béres Csaba polgármestertől.

Még át sem adták, már töredezik

Még át sem adták, már töredezik

Említettük, hogy a szigethez két hidat is terveztek, ezeken keresztül lehet majd megközelíteni a létesítményt.

A park tehát, mint mondtuk, az Ér árterületére épült. Ennek ellenére a projekt kivitelezésekor a munkálatokkal megbízott cég „elfelejtette” feltölteni azt, bár szerepelt a tervben. Utóbbi mintegy háromezer köbméter földet igényelt volna – mondta annak idején Béres. Az esőzés, a hóolvadás, a talajvíz meg is tette a magáét: mintegy két esztendővel ezelőtt a víz visszafoglalta, ami az övé, és elöntötte a félkész ligetet, melynek következtében az önkormányzat le is állította a további munkálatokat.

Bene Ilona urbanisztikai előadó

Bene Ilona urbanisztikai előadó

Béres arról is tájékoztatott, a székelyhídi önkormányzat perre ment a munkavállalóval, visszakövetelve az okozott kár ellenértékét. Bár arról nem szól a fáma, megtérült-e egyáltalán az okozott veszteség, vagy elúszott az is az árral.

Mintegy két hónappal ezelőtt újraindult a megfeneklett projekt. Ezúttal úgy nézett ki, a háromhektáros zöldövezet mégiscsak dísze lesz a városközpontnak, ha valóban a terv szerint fog folyni az építkezés. Felszerelték a világítótestek, illetve az ülőalkalmatosságok egy részét, elültették a facsemetéket, újabb sétányokat építettek, a játszótér kialakításának is nekifogtak. Ha minden jól megy, októberre be is fejezik – mondta akkor Béres.

. Még át sem adták, már töredezik

. Még át sem adták, már töredezik

Túl november közepén, kíváncsiak voltunk, hogy állnak a munkával.

Feltöltésnek azonban nyoma sincs ezúttal sem. Az aljban lévő utak is ugyanott vannak, ahol ezelőtt két évvel, ami azt jelenti, nemhogy háromezer köbméter földet nem látott a terület, de egy dekát sem. A park továbbra is az ingoványon egyensúlyoz, amelynek következtében már a sétánykövek is elmozdultak a helyükről. Kérdést intéztünk hát újfent Béres Csaba polgármesterhez, amelyre az elöljáró szintén kérdéssel válaszolt: „már mérnök is tetszik lenni?”

Ami állítólag fel lett töltve: szemmel láthatóan süllyed

Ami állítólag fel lett töltve: szemmel láthatóan süllyed

Nem, nem vagyok mérnök, csak újságírói szemeim nincsenek hozzá szokva, hogy azt lássam, amit az elöljárók akarnak láttatni velem. Vagyis azt, ami nincs.

De Béres szerint a tervet ezúttal szakszerűen vitelezték ki. Vagyis a feltöltés is megtörtént. Lehet nem az előirányzott földtömeggel, de hordtak oda földet. Az nem számít, hogy, mi laikusok nem látjuk.

Bár létezhet olyan mérnöki bravúr, mely szerint másfél kilométernyi sétányt megemeltek, teszem azt hévérrel, és alátöltöttek. Ki tudja.

Park a mocsárban

Park a mocsárban

A mocsárba épített utak azonban máris süllyednek, repedeznek, törnek.

Az ügyben megkerestük Bene Ilonát is, a város urbanisztikusát, de az általa mondottaktól sem lettünk okosabbak. Ugyanis a városrendezésért felelős mérnök állítása szerint a tervek kivitelezése és szemmel tartása nem az ő feladata volt. Az engedélyek beszerzésével neki megszűnt a munkálatok fölötti hatásköre. Arra a kérdésre, akkor mégis ki az illetékes, akitől érdeklődni lehetne a kivitelezés felől, a margittai illetőségű Gáll Emíliára hivatkozott, aki a Berettyó-parti városból ingázik Székelyhídra, és aki az invesztíciós osztályon dolgozik. Mint később megtudtuk, Gáll Emíliát nem lehet csak úgy megtalálni a városházán, mert közben iskoláit végzi Váradon. Azaz, próbálkozzunk máskor – javasolták a titkárságon.

Széthulló kövek a sétányokon

Széthulló kövek a sétányokon

Béres végül még hozzá fűzi: a patakon átívelő hidat, ezúttal is „elépítették” ugyan de korrigálni fogják, és ha Isten segít, és nem lesznek nagy esőzések, még víz alá sem kerül többé az övezet.

Vagyis magyarra lefordítva, ott vannak, ahol a part szakad.

Kérdés, hogy a Korodi Attila vezette szaktárca által kiutalt pénzek hol landoltak? Mert hogy nem ebben a beruházásban, az hétszentség. Ugyanis semmi sem változott az első nekirugaszkodáshoz képest, ha csak annyi nem, hogy a projekt körüli ügy egyre zavarosabb lett.

Sütő Éva