Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Öröm és hálaadás Nagyszalonta református templomában

Advent 4. vasárnapján az öröm és hálaadás ünnepére gyűltek össze a nagyszalontai református templom hívei, ugyanis az épülő új iskola és szórványkollégium külső munkálatai teljesen elkészültek, és az eddig megtett útért hálával tartoznak Istennek.

Az adventi koszorú negyedik gyertyáját Micula Stella hegedűtanárnő gyújtotta meg, miközben tanítványai Csodálatos kegyelem című hegedűjátékát hallhatta a gyülekezet.

orom 1

Mikló Ferenc esperes lelkipásztor igehirdetésének alapigéje a János evangéliuma 1,19-23 volt. Önmagunkkal szembesítő kérdésére kereste a választ. Karácsonyi várakozásunk fontos kérdése az önmeghatározás: gyülekezet tagjaiként mit tudunk elmondani önmagunkról? Az ige Keresztelő János élettörténetén keresztül tanít minket az önmagunkkal való szembenézésre. Tudjuk, hogy Keresztelő nem az emberek szimpátiáját kereső, alkalmazkodó férfiú volt, hanem vállalta a kockázatot a bűn és a bűnös ember leleplezésével, még Heródes királlyal szemben is. Így ostorozta népét Isten igazságáról szóló üzenetével.

Mi lehet annak az oka – tette fel a kérdést az igehirdető -, hogy a mai igehallgatók életéből éppen a jánosi jellemvonások hiányoznak. Karácsony küszöbén, Istennek való hálaadásunkban, az Ige tükrébe nézve kell válaszolnunk a feltett kérdésre. Nem könnyű a válaszadás, mivel a legnehezebb kihívás, hogy önmagunkról reális képet adjunk. Keresztelő János szavai számunkra is kemények és mégis gyógyítóak, egyszerre félelmesek és hívogatóak, mert mögöttük a Krisztus-esemény áll. A mi adventi várakozásunknak is a beteljesülés a tétje: kire várunk, ki nekünk Jézus Krisztus, az Isten Fia? Jelenti-e számunkra a megtartót, a gyógyítót, az üdvösséget hozó Jézust, aki önmagunkkal szembesít és kiigazít, ahol, amiben szükséges. Advent 4. vasárnapja legyen a kiigazítás lehetősége, hiszen ha tudjuk, hogy Istenéi vagyunk, akkor az emberek bármilyen képet festhetnek rólunk, Isten előtt másmilyen valóságban állunk. Tolnay Klári színművésznő vallomásával zárult az igehirdetés: „Jézus a titkom, az erőm, az életem, a feltámadásom.” Ilyen örömteljes titkot jelentsen számunkra az advent, majd a karácsony ünnepe.

orom 2

A hegedűsök két rövid játéka után – A Tél, Csendes éj, Micula Stella vezetésével – , az esperes-lelkipásztor beszámolt arról, hogyan érkeztek el az új iskola és szórványkollégium építésének mai fázisáig. Visszaemlékezett a kezdetekre, a lebontásra váró épületekre, majd a kiásott mély alapra, az erős fundamentumot tartó oszlopokra, a felnövekvő szintekre, s az eddigi munkálatok elkészültére. Mivel külsőleg teljesen befejezettnek tekinthető az épület, hálát kell adnunk Isten kegyelmének munkálkodásáért mindezekben, mely sok rosszindulatot is legyőzött. Felolvasta az Emberi Erőforrások Minisztériumától, Soltész Miklós államtitkártól kapott levelét, melyben megköszöni az eddigi támogatás összegének pontos elszámolását. Örömmel adta hírül, hogy megköttetett a szerződés a munka folytatására is. Egyedül Istené a dicsőség, hogy már itt tart az építkezés, mert Isten áldása, kegyelme, segítsége által történt mindez.

Ezt követően a furulyások és gitárosok adventi-karácsonyi énekes műsora következett. Hat énekszámmal dicsérték Istent, mélyítették az advent örömét és hangolták rá a gyülekezetet az elkövetkező karácsony ünnepére. Köszönet illeti mindezért Fazakas Eszter lelkésznőt, aki évek óta hűségesen tanítja és oktatja a gyerekeket és fiatalokat, aminek eredményéről bizonyságot tettek most is a gyülekezet színe előtt. Soli Deo Gloria! Istené a dicsőség!