Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Omladozik a pénzügyi palota

A borongós őszi időben még lehangolóbb képet nyújt a váradi Fő utcán levő, jelenleg védőhálóval beborított egykori járóbeteg-gondozó épülete. Az egykoron bérpalotának épült impozáns ingatlan a főutca egyik dísze lehetne, mára azonban egy romhalmaz lett a megyeszékhely egyik szégyenfoltjává válva. Az épület miatt ugyanis hosszú idő óta folyik a pereskedés a római katolikus egyház és a megyei önkormányzat között. Értesüléseink szerint a következő tárgyalást október 9-én tartják, azonban a helyzet kuszaságát tekintve egyáltalán nem biztos, hogy döntés is születhet ekkor.

omladozik

A restitúció malmai lassan őrölnek Romániában

A történelmi magyar egyházak visszaigénylési procedúrái még mindig akadoznak. Úgy tűnik, amit egykor a kommunisták megkaparintottak, azt a mai román kormány sem akarja visszaadni. Böcskei László nagyváradi megyés püspököt kérdeztük arról, mi a helyzet a nagyváradi római katolikus püspökség által beadott visszaigénylésekkel kapcsolatban, beleértve a pénzügyi palota perét. Megtudtuk, a váradi püspökség összesen 157 visszaigénylési kérvényt nyújtott be 121 ingatlanra. A két szám közti különbség onnan ered, hogy egyes ingatlanokban több lakás van, amelyekre külön kérvények lettek benyújtva. 87 esetben született már döntés, ami természetben való visszaszolgáltatást, kártérítést vagy esetenként éppen visszautasítást jelent. Jelentősebb bírósági eljárás pillanatnyilag a pénzügyi palota és a jelenlegi Állami Filharmónia épülete ügyében folyik. Ezeken kívül még hat pere van a püspökségnek az állammal, ezek kisebb értékű ingatlanokra vonatkoznak. A tárgyalások következő fordulóit nagyobb részben jövőre tartják meg.

Kérdésünkre, miszerint kiéleződött a helyzet a visszaigényléseiket peres útra vivő magyar történelmi egyházak és a román kormány között, mire számít, számíthat a váradi katolikus egyház, a megyés püspök azt mondta: bár új, kedvező döntések még nem születtek, a püspökség mégis reménykedik abban, hogy a törvénykezők figyelembe veszik a bizonyítékokat, és a még hátra maradt ügyek megoldása ütemesebben fog haladni, mint eddig.

 

Hogyan lett palotából patkányfészek?

Ahhoz, hogy világossá váljon, hogyan is vált a Fő utca egyik legszebb bérpalotája 2013-ra egy omladozó patkányfészekké, érdemes ismerni az épület történetét és az ehhez kapcsolódó restitúciós huzavonát. A nagyváradi Fő utca 35. szám alatt levő pénzügyi palota visszaigénylésének procedúrája ugyanis évek óta zajlik. Az irgalmas rendtől elkobzott ingatlanról első fokon ki is mondták már, hogy annak jogos tulajdonosa a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, azonban a megyei tanács, mely az államosítást követően az ingatlant megkapta, óvást nyújtott be az első fokú ítélet ellen. A fellebbezők azzal érveltek, hogy az irgalmasok által építtetett egykori ingatlanban soha nem folyt liturgikus értelemben vett egyházi tevékenység, tehát az egyház így nem is formálhat jogot az épületre. Ez az érvelés nem csupán jogszerűtlen, de azt is igazolja, hogy a megyei tanács vezetői, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a kommunista érában elrabolt épülethez, vagy nem ismerik annak történetét, vagy egyszerűen nem vesznek tudomást a dokumentációval bizonyítható valóságról.

omladozik (1)

A bérleti díjból fedezték a szegények kezelését

A Betegápoló Irgalmas (Mizerikordiánus) Rend egy laikus férfi szerzetesrend, a legjelentősebb betegápoló katolikus férfi rend. Tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak. A rend, más szerzetesi közösségekkel ellentétben, soha nem rendelkezett földbirtokkal, a működéséhez, betegápoláshoz szükséges jövedelmek mindig kamatozó tőkepénzekből, bérbe adott ingatlanokból folytak be. A XIX. század végén a nagyváradi rend már csak úgy tudta fenntartani a kórházat, rendelőket, patikát (melyekben zömmel szegény sorsú embereket gyógyítottak ingyen), ha újabb ingatlanokat építtet, hogy ezek bérleti díjából fedezzék az egészségügyi tevékenységhez szükséges kiadásokat és a kórház fejlesztését. Ezért 1899. márciusában a rend akkori váradi perjele, Wimmer Julián doktor elrendelte: építsenek egy bérpalotát a Fő utca 35. szám alatt, hogy a bérbeadásból befolyó jövedelmekből fedezzék az egészségügyi intézményeik műszaki fejlesztését. Még mielőtt elkezdődött volna a tervezés, már megköttetett a bérleti szerződés az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumával. A Bihar megyei tanács fellebbezésében ezért hivatkozott arra, hogy a bérpalota nem templom vagy rendház volt.

A megyei önkormányzat képviselői nem hajlandók tudomásul venni azt a tényt, hogy az épületet Wimmer nem is azért építtette fel, hogy ott a rend működjön, hanem éppen azért, hogy azt bérbe adva jövedelmet biztosítson a betegápoláshoz, kórházfejlesztéshez.

A ma is meglevő dokumentációk igazolják, hogy az államosításig mindvégig és egyedül az irgalmasok rendje szerepelt az épület tulajdonosaként, és nekik a román királyi hatóságok is bért fizettek, miután Erdélyt Romániához csatolták. Márpedig ha akkor a román hatóságoknak szemernyi kételyük támadt volna az épület tulajdonlásával kapcsolatban, bizonyára nem fizettek volna bérleti díjat az irgalmas rendnek.

Szőke Mária