Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Öltsétek fel a Hit fegyverét!”

Tegnap, advent első vasárnapján a nagyvárad-őssi katolikus templomban is meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját. Láber Ferenc plébános celebrálta az adventi misét, szólva az ünnepről és az ehhez kapcsolódó keresztény hagyományokról, illetve mindarról a spirituális lelkiségről, amely az adventet tartó keresztény embert ma is vezérli, figyelmezteti, erősíti.

Láber Ferenc plébános

Láber Ferenc plébános

Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik és vízkeresztig tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Katolikus hagyomány szerint az adventi koszorút négy gyertya díszíti. A gyertyák színe – egy rózsaszín kivételével – lila. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, szeretetet, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: az első a hitet, a második a reményt, a harmadik a szeretetet, a negyedik az örömöt. Advent első vasárnapjának fogalomköre a hithez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon a gyertyagyújtás közben érdemes végiggondolni hitünket, azt, hogy miben, mikben hiszünk, hogy hiszünk-e egyáltalán vagy pusztán kiüresedett rítusként gyújtjuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Manapság – mutatott rá a plébános – a modern világ embere a hitet gyakran félreértelmezi, sokszor összekeveri a reménnyel, mely kizárólag a földi életben való boldogulás eszközeit szeretné megkapni, elérni. Az igazi hit azonban más, hiszen az túlmutat a jelen, a racionalitás síkján, olyan lelkiségbe vezetve az embert, amely közelebb visz Istenhez.

A várad-őssi római katolikus templom

A várad-őssi római katolikus templom

Szépen felépített prédikációjában az atya találó fabulával szemléltette a hit erejét. A misén ismertetett kis történet szerint hatalmas erdőtűz tör ki egy vadonban, és az állatok fejvesztve menekülni kezdenek a tűz elől. Egyedül egy kicsi kolibri kezd el a tűz fele repülni. „Hova mégy?” – förmed a kolibrire a szintén menekülő oroszlán. „Megyek tüzet oltani”– feleli a kolibri. „Megőrültél? – kiált rá az állatok királya – Mit ér az a csepp víz, amit te oda tudsz vinni egy ekkora tűzvésznél?” Ám a kolibri nem fordul vissza, hanem ezt feleli: „Nem tudom, mennyit ér, én mindenesetre megteszem, amire képes vagyok, ami az én részem, hogy a tűzvészt, a pusztulást megfékezzem”. A történet arra mutat, arra int, hogy a hitetlenség „tűzvészében” az Istenben hívő embernek is – akármilyen kicsinek tűnik a hatalmas pusztulásokkal, gonoszságokkal szemben – meg kell tennie a maga részét, hogy megfékezze a pusztulás, lelki sötétség, istentagadó káosz terjedését.

Advent évről évre ilyen reménykedő, fényt és Krisztust váró hitbeli erőnk kell, legyen, ahogy a Szentírásban is olvassuk, advent első hetében tartsuk be az igei útmutatást, miszerint „Öltsétek fel a Hit fegyverét!”. Mert a hit lelki fegyvere, ereje lesz az az útmutató fény, amely az adventi sötétségből a Megváltó megpillantásáig vezet bennünket.

Szőke Mária