Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Női zeneszerzők II.

(folytatás tegnapi lapszámunkból)

 

Louise Farrenc (1804–1875) francia zeneszerző, zongoraművész és tanár. Mivel ígéretes zongoraművészi tehetségnek tűnt, mint zeneszerző, szülei Anton Reicha-hoz küldték zeneszerzést tanulni. Nem teljesen tisztázott, hogyan kerülhetett Reicha osztályába, mert abban az időben ez a lehetőség csak férfi növendékek számára volt elérhető. Az 1820-as és ’30-as években kizárólag zongoradarabokat írt, néhány ezek közül Robert Schumann dicséretét is elnyerte.

Louise Farrenc

Louise Farrenc

1842-ben kinevezték a párizsi Conservatoire zongora tanszékének professzorává, ez Európa legrangosabb állásai közé tartozott, melyet ő 30 éven keresztül töltött be. Ennek ellenére Farrenc tiszteletdíja eleinte kevesebb volt, mint férfi kollégáié. Csak később kapott pozíciójához méltó fizetést és elismerést. 1861-től férjével, Aristid Farrenc-kel elkezdtek Le Trésor des Pianistes című, 23 kötetes antológián dolgozni, amely 1500-1850 között megjelent billentyűs hangszerre írt műveket tartalmazott. A darabokat életrajzi, történelmi és zenetudományi adatokkal egészítették ki. Mendelssohn, Schumann, Chopin és Liszt kortársaként alakította ki saját klasszikus-romantikus stílusát, amelyben nemcsak Haydn, Mozart és Beethoven zenéjének mély ismerete és szeretete, hanem régi zenei kutatásai is tükröződtek. Összekötötte a klasszikus hagyományokat a romantikus hangszereléssel. Clara Schumann-nal és Fanny Mendelssohnnal ellentétben elismerték mint zeneszerzőt, halála után mégis szinte elfeledték. Zongoradarabokon kívül kamarazenét, vokális és zenekari műveket is komponált.

 

Német múzsák

Fanny Mendelssohn (Fanny Hensel) (1805–1847) német zongoraművész, zeneszerző, Felix Mendelssohn-Bartholdy húga, Hamburgban született. Gyermekkorában ugyanolyan kiváló zenei képzésben részesülhetett, mint Felix. Később azonban édesapja Felixet támogatta zenei ambícióiban, Fanny zeneszerzői próbálkozásait – bár rendkívül tehetséges volt ő is – inkább csak megtűrte, semmint segítette. A testvérek házi koncertjeiken elkápráztatták a közönséget zongorajátékukkal. Édesapja ezt írta Fannynak 1820-ban: „Talán Felix számára a zene hivatássá válik, míg te csak büszkélkedhetsz vele, és sosem fog létfenntartásod alapjává válni”. Nagyrészt ennek a szülői hozzáállásnak a következménye lehetett, hogy hosszú éveken át Fanny viaskodott önmagával: kiléphet-e nő létére a nyilvánosság elé, vagy szerényen meg kell húzódnia öccse árnyékában? Szerzeményeit eleinte csak házi koncerteken mutathatta be. Néhány dalát Felix neve alatt tette közzé. Utolsó éveiben kezdett – férje, Wilhelm Hensel festőművész bátorítására – saját nevén publikálni. Legjelentősebb műve az év 12 hónapját zeneileg bemutató Das Jahr című zongoraciklus (1841).

Fanny Mendelssohn

Fanny Mendelssohn

Clara Schumann (1819–1896) német zongoraművész, zeneszerző. Clara egy híres zongoratanár, Friedrich Wieck lányaként született Lipcsében. Apja tanította zongorázni, tehetsége hamar megmutatkozott. 1827-ben találkozott először Robert Schumannal. Clara 8, Robert pedig 19 éves volt. Saját szerzeménnyel először 1829-ben állt elő, négy polonézt komponált zongorára. 1834 és 1836 között írt zongoraciklusáról Liszt Ferenc is elismerően nyilatkozott. Robert Schumannba tizenhat éves korában szeretett bele. Az akkor már híres zeneszerző két évvel később fejezte ki szándékait Clara apja előtt, aki ellenezte az esküvőt és lányát eltiltotta kérőjétől. A szerelemesek azonban nem adták fel: a barátokon keresztül tartották a kapcsolatot és Clara mindig zenei üzeneteket küldött a koncertjein Robertnek. Végül 1840-ben összeházasodtak. Clara volt az egyetlen előadó, aki teljes mértékben meg tudott felelni Schumann igényeinek, és úgy tudta előadni műveit, ahogy azt ő elképzelte. Clara eközben egymás után írta zeneműveit, de zeneszerzőként nem igazán tudott érvényesülni. Férje halála után Johannes Brahms jó barátja lett, akit tanácsaival segített a komponálásban. 1881-től elkezdte rendezni és kiadni férje műveit. Élete utolsó éveiben hallási problémái voltak. Elsősorban zongora- és kamarazene-darabokat, Bach nyomán prelúdiumokat és fúgákat komponált. Fennmaradt egy 14 éves korában írt zongoraversenye is. Robert Schumannal igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki, kölcsönösen átvettek egymástól témákat is, titkos zenei idézeteket használtak. Chopin és Mendelssohn hatásaként a hagyományos formákat elég szabadon kezelte. Később Beethoven és Mozart zongoraversenyeihez írt kadenciákat.

Clara Schumann

Clara Schumann

 

 

Angolszász és magyar hírességek

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta (1855–1924) erdélyi zeneszerzőnő, író, költő. Történelmi regényei, dalkompozíciói, operettjei ma is értéket képviselnek. A Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda egyik alapítója. Műsoros rendezvényeinek bevételéből segítette a Székely Nemzeti Múzeum épületének befejezését és a városban ma is működő toronyóra szerkezetének beszerelését. Népszerű, megzenésített költeményei tizenkét füzetben jelentek meg. Ő szerezte a Magyar ábránd című zongoradarabot.

Ethel Smyth (1858–1944) angol zeneszerző, karmester. Brit tábornok leányaként született Ethel, az egyik legkülönösebb zeneszerző volt. A kor női egyenjogúsítási mozgalmainak lelkes vezéralakja, tüntetések harcos vezetője, akit nem egyszer rendőrök állítottak elő. S közben ez a társadalmi konvenciókra fittyet hányó hölgy nagyon szép, de teljesen hagyománytisztelő, „viktoriánus” későromantikus zeneműveket alkotott. Miséjének nagy sikerű második előadása után a pályáját zenekritikusként kezdő George Bernard Shaw így köszönti: „Az ön zenéje gyógyított ki mindörökre abból a téveszméből, hogy asszonyok nem tudják elvégezni a férfiak munkáját a művészetekben…”, s befejezésül hozzáteszi: „Az ön zenéje férfiasabb, mint Händelé”.

Kodály Zoltánné Sándor Emma (1863–1958) zeneszerző, műfordító. Zongorázni és énekelni tanult, kapcsolatban volt az akkori Budapest zenei életének legfontosabb személyiségeivel. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály Zoltánnál. Szerzeményeivel Londonban és Párizsban is nyert pályázatot. Feleségül ment Gruber Henrikhez, majd 1910. augusztus 3-án Kodály Zoltánnal kötött házasságot. Népdalokat gyűjtött maga is, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre. Művei főként zongoraművek (Berceuse, Scherzo, Változatok).

Amy Beach (1867–1944) amerikai zeneszerző, zongoraművész. Ő volt az első igazán sikeres és még életében ünnepelt amerikai női zeneszerző. Már 4 éves korában egyszerű keringőket komponált. Hét évesen adott először koncertet közönség előtt. Magától tanult zeneszerzést, nagy mestereket tanulmányozva, és mint kiváló zongorista, koncertjeit lelkesen fogadta Boston közönsége. Tizennyolc évesen férjhez ment. Férje korlátozta koncertfellépéseit, de ugyanakkor bátorította őt a komponálásban. Részben neki köszönhető, hogy több mint 300 művet hagyott hátra, többek között a Gaelic-szimfóniát, egy zongoraversenyt, egy nagyszabású misét, számos dalt és kórusműveket. Ecstasy című dala olyan sikeres volt, hogy jogdíjából nyaralót vásárolt. Számos elismerésben részesült, és kétszer kapott meghívást a Fehér Házba. Ő az egyetlen női zeneszerző, akinek a neve egy gránit emlékművön szerepel Bostonban, olyan zeneszerzők társaságában, mint J. S. Bach, G. F. Händel, F. Chopin, C. Debussy, E. MacDowell.

Brugós Anikó,
a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Zeneművészeti Tanszékének tanársegédje

 

(folytatása hétfői lapszámunkban)