Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nincs könnyű és nehéz műfaj

Molnár Júlia színművész A titokzatos Karády Katalin című önálló estjének vasárnapi előadását megnézte annak írója és összeállítója, Nemlaha György is, akivel az előadás előtt beszélgettünk.

– A Karády-műsor miatt van Váradon?

– Igen, meghívtak, korábban sajnos nem tudtam jönni a bemutatóra. Mi igen régen ismerjük egymást, én még nem dolgoztam be a színházba, már akkor ismertük egymást Meleg Vilmossal. Volt egy elég hosszú korszak, amikor elég sok, és azt hiszem, a közönség számára is emlékezetes előadásban dolgoztunk A Csókos asszonytól a Zsuzsi kisasszonyig és különféle kabarékig sok minden volt, amiben én itt dolgoztam.

nincs

– Könnyű a könnyű műfaj?

– Szerintem nincs könnyű műfaj meg nehéz műfaj, csak jó műfaj van. Ez közhely, de valóban így van, mert pocsék operákat is ismer az ember és  gyönyörű operetteket vagy isteni kabarékat is. Ez felfogás és előadás kérdése, neveltetés kérdése, előítélet  kérdése, én nem hiszek ezekben a kategóriákban. A magyar színészettörténet a bizonyíték rá, hogy Major Tamás ugyanolyan jó volt kabaréban, mint Honthy Hanna prózai darabban, Kabos Gyula drámában, mint más zenés vígjátékban. Nem szabadna ilyen kategóriákat fölállítani, és minden intézmény saját magát köti meg, ha úgy gondolja, hogy a műfajokat nem lehet fölvállalni. Igenis minden műfajt művelni kell, mert nem a műfaj az, ami a színházat meghatározza, hanem az, hogy ez hogy szólal meg. A színház az olyan, mint a vendéglő, és az a jó színház, ami a jó konyha: van benne húsleves is, káposztás cvekedli is, van benne rántott hús és palacsinta, és ki mit akar. Minél gazdagabb a választék, annál jobb a színház.

– Jelenleg terveznek-e újabb együttműködést Nagyváraddal és min dolgozik jelenleg?

– Évek óta ide be nem tettem a lábamat, az utolsó munkám a Fényes Szabolcs váradi születésnapi est volt, amit én próbáltam, és ezt most nem nagyképűségből mondom, hogy ha én nem forszírozom, nem jött volna össze, mert itt senkinek nem jutott eszébe akkor ez még. Azóta ez a színház más utakon jár, nem nekem a tisztem eldönteni, hogy mennyire járható ez az út, hanem a közönségé, de ismerem a helyzetet. Ma már, az internet korában az ember odamegy a jegymesterre, és látja, hogy hány zöld és piros hely van a nézőtéren. Ez sajnos azt mutatja, hogy talán nem a legjobb utakon megy ez a színház előre.

– Jelenleg min dolgozik? 

– Sok mindenen dolgozom hálistennek, van egy darab, amit most fejeztem be, az Elnémult harangok című történelmi dráma, ami egy múlt századi regénynek az adaptációja, azóta nem is játszották. Ezt dolgoztam át, a József Attila Színház fogja játszani. Nyáron Szilágyi Tibor rendezésében Veszprémben fog menni majd egy operett, amit a Kállai István barátommal dolgozunk át, a Tokaji aszú című Eisemann-operett. Nemrég volt Veszprémben egy est, a veszprémi színház produkciója, amit én állítottam össze  Levelek a lövészárokból címmel, ami egy első világháborús dokumentumtörténet. Van egy fölkérésem egy önálló estre, amit  Haumann Péter, Hirtling István és  Malek Andrea készítenének majd, egyelőre ezek a konkrétumok, de például egy rádió is felkért állandó munkatársnak, ami mostanában kellene induljon.

Fried Noémi Lujza