Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nincs időm!

Egyenes leszek. A címbeli kijelentés mindig hamisan hangzik számomra, valahányszor valaki érvként használja egy személyétől értelemszerűen elvárt cselekedet elutasítására, amikor felmentést akar ígérete be nem tartásáért, ill. azért, amit általában vagy adott alkalommal nem tesz meg. Ilyesmi fordul elő, ha az időhiányra hivatkozol annak megindoklásaként, hogy nem mehetsz el egy találkozóra, nem tehetsz eleget egy meghívásnak, nem veszel részt egy rendezvényen, nem javítasz meg valamit, nem teszel szívességet, nem írsz tudományos értekezést, nem nézel művészfilmeket, nem gondolkozol, stb.  Felmerül bennem: ha gyakran védekezel azzal, hogy „nincs időm”, nem lenne-e jobb, ha önvizsgálatot tartanál, és bevallanád magadnak, hogy tulajdonképpen nem is az időről van szó, hanem arról, hogy bizonyos dolgok nem számítanak? Talán így is nyilatkozhatnál : nem akarok találkozni valakivel, mert nem adok semmit a személyére, mert zavarnak az emberi kapcsolatok; nem leszek ott egy rendezvényen, mert nem érdekel, ami ott zajlik; nem segítek valakin (annak ellenére, hogy módomban állna) mert önző, érzéketlen vagyok; nem járok olyan helyekre, ahol a művészetet, ill. életünk nagy kérdéseit érintő tevékenység folyik, mert ez nekem nem jelent semmit, s amúgy az elmélkedés meg a szépérzék is távol áll tőlem, inkább vonz a ripacskodás, a könnyű, igénytelen szórakozás stb.

nincs idom

Azért bizonyos értelemben igazad van, az idő valóban nem a mi tulajdonunk, nem tárgy, amit birtokolni lehetne, sőt, érzésem szerint az idő te magad vagy. Ez azt jelenti, hogy létednek tartalmát minden pillanatban választásod határozza meg. Ha azt mondod, nincs időd valamire, annyi, mintha azt mondanád, számodra nem fontos az a valami, ill. van annál fontosabb. Nincs időd a barátodra? A barátodnak nincs ideje rád? Akkor nincs barátod, és te sem vagy barát. Nincs időd gondolkodni? Akkor a leghelyesebb, ha belátod, hogy nem szoktál hozzá, nem érzed a szükségét, vagy nincs meg a kellő képességed (ami önmagában nem teszi személyiségedet értéktelenné, a lényeg az őszinteséged és a jóhiszeműséged). Az idő tehát mindig az aktuális cselekvés, a konkrét történés ideje; létezésem minőségét, mikéntjét kifejező fogalom. Másrészt, tágabb összefüggésben az „időkrízis” társadalmi kötöttségeinkre utal, arra, hogy nem vagyunk önmagunk, mások rendelkeznek fölöttünk, a dolgok uralnak bennünket. Sokunkat teljesen felemészt az elemi létszükségleteink biztosításáért folytatott ténykedésünk, a mindennapi munkánk. S közben még jól is érezhetjük magunkat, vagy rosszabb esetben panaszkodhatunk. Ugyanakkor helyzetünk teljes mértékben a saját felelősségünk, hiszen azzal, hogy elfogadjuk, tulajdonképpen választjuk. Ezért lehet az időt a szabad, hiteles emberi egzisztencia módozatának tekinteni.  Nem mondhatom azt, hogy nincs időm, sem azt, hogy van, ugyanis mire kimondanám, már késő lenne. Nincs értelme kibúvót keresni. Ebben a pillanatban például csak egyet tehetek: elgondolkodni arról az emberről, akinek „nincs ideje”…

Blága L. József