Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nemzettársaink – budapesti reflexiók

A trianoni diktátum ellen voltam aláírást gyűjteni Budapesten, a Magyarok Világszövetsége szervezésében. Volt kevés szabad időm, hát elmentem segíteni. És ha már ott voltam engedjétek meg, kedves sorstársaim, hogy néhány benyomást, észrevételt megosszak veletek. Hiszen tagadhatatlan, hogy ilyen alkalomkor sok emberrel el lehet beszélgetni, ha csak pár szó, mondat erejéig is.

Aláírásgyűjtő társaim budapestiek, bizonyára „jobb dolguk” is lenne ugyanúgy, mint nekem, mint ácsorogni, meggyőzni, fogadni a lenéző, gúnyos mosolyokat, feléjük villanó gyűlölködő, megvető rosszakaratú mosolyokat, emberi megnyilvánulásokat. Nekik is megvannak a mindennapi gondjaik, bajaik ezért váltják egymást. Egyikőjük hetente háromszor jár dialízisre! És mégis ott van, segít, magyaráz türelemmel, elnéz, hallgat, ha kell, fegyelmezetten, igazi úriemberként.

Megvannak testi, személyes fájdalmaik, gondjaik is. És mégis ott vannak a helyükön napról, napra. Ingyen, bérmentesen „csak úgy!” Pedig nem kis áldozathozatal egész nap kint állni, azok szomszédságában, akiket bizonyára busásan honorál a pártkassza, hiszen van a magyar népnek pénze még önmaga ellen is. Jut az államkasszából magyar-ellenes, magyar-gyűlölő fasisztáknak is. És velük ellentétben a Világszövetségnek egy fillér sem!

Nos, több száz sorstársunk áldozatot hozott, vállalt a kettős állampolgárság kiharcolásáért is, és most is kiállnak nem csak önmagukért, hanem a náluknál kevesebbekért is. Nem naivak, már nem önmagukért álmodoznak, nem a bemocskolt mának, inkább a nemzet múltjához méltó jövőt szeretnének utódaiknak. És azoknak is, akik nem mernek, már nem tudnak lelkesedni!

És mi lesz, ha nem sikerül, kérdezi tőlünk több, a világba, önmaga életébe belefásult, beletörődött pesszimista. Ha nem jönnek össze az elegendő számú aláírások, mi lesz akkor? Mi akkor is maradunk a tudattal, hogy a felszínen, a köztudatba tartottuk, a közvélemény, az emberek szeme elé raktuk, hogy Trianon nem lehet örök, nincs kőbe vésve. A mi szívünkbe nem is lesz soha. A bennünk élő Trianon, áldozathozatalra sarkall, késztet, nem pedig belenyugvásra, beletörődésre!

Naivak ne legyünk, értünk senki nem fog tenni, ha mi nem teszünk önmagunkért. Dőre hit, hogy majd Bukarest, Brüsszel, netalán Budapest, kiharcolja igazunkat. Nem tudunk a világ ellen menni, nincs hozzá sem erőnk, sem pedig időnk. De önmagunkért, mieinkért tudunk tenni, ha akarunk áldozatot is hozni. Talán sokak részéről elég egy aláírás is!

Melyik párttól vannak, szegezik nekünk a kérdést. Egyiktől sem, feleljük, mi nem keressük senki kegyeit, mi vagyunk olyan gazdagok, hogy másoknak is adhatunk. A pártoskodók fáradjanak át a másik oldalra, lehet válogatni közülük, mi itt a Magyarok Világszövetsége nevében vagyunk. Akkor aláírjuk!

Mi nem kerestünk sem jobb, sem pedig baloldali véleménynyilvánítót, nekünk magyarok írtak alá, sors és nemzettársaink. Mert aki magyar annak fáj Trianon!

Gábor Ferenc, Köröstárkány