Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Nem tudnám elképzelni az életemet írás nélkül”

A napokban jelent meg TÓTH ÁGNES nagyváradi prózaíró, költő, újságíró új könyve, Pokol az emeleten című publicisztikai regénye, a Litera Print Kiadó gondozásában. A borítón Rob Ibolya képzőművész World center című alkotása látható. A kötetről az írónőt kérdeztük.

nem tudnam

– Pár hónapja jelent meg a Macskadombi versek című gyermekkötete, és máris új könyvvel jelentkezik, mégpedig egy egészen más műfajjal, publicisztikai regénnyel. Milyen elképzelésből, indíttatásból született meg ez a könyve?

– Mivel rendkívül izgalmas életutat jártam be újságírói pályám során, és rengeteg érdekes emberrel, emberi sorssal és kalandos eseményekkel hozott össze az élet, úgy éreztem, meg kell örökítenem mindezt az utókor számára. Már csak azért is, mert mindezek a romániai rendszerváltást követő évtizedben történtek. És mivel az idén lesz negyedszázada a fordulatnak, úgy gondoltam, ez egy megfelelő alkalom arra, hogy egyfajta dokumentumot tárjak az olvasók elé az akkor történt dolgokról, egy új típusú, szabad, a számomra úttörői újságírásról.

– Miért éppen ezt a címet adta a könyvének?

– Nos, ez a cím a legtalálóbb azokra az eseményekre, amelyeket bemutatok, s amelyeknek feltárása során magam is megjártam a poklot. Akik elolvassák majd a könyvet, meg fogják érteni. De hasonló címmel volt egy riportom is a diófási pszichiátriai intézetben tett látogatásomról, ahol az emeleten a súlyosan pszichés betegeket ápolták, és ami maga volt a pokol…

– Bár verseket és novellákat írt, az újságnál mégsem kulturális, hanem szociális és oknyomozói riportok kerültek ki a tolla alól.

– A véletlen sodort bele. Kenéz Ferenc kollégám rám bízott vagy 30 olvasói levelet, hogy olvassam át és válaszoljam meg azokat. Néhány levélben olyan megdöbbentő tényekről számoltak be egyes olvasók, amely ügyek megoldatlanul maradtak, hiába kérték a hatóságok segítségét és amelyek sürgős orvoslást igényeltek. Elindultam nyomozni. A helyszínen egyszerű halandóként tébláboltam napokig, kérdezősködtem, figyeltem, és miután meggyőződtem a panaszos igazáról, és már dokumentumok is voltak a kezemben, visszamentem az újságírói igazolvánnyal „érdeklődni” az esetről. A felelős személyek mindent tagadtak, de miután elébük tártam a bizonyítékokat, színt kellett vallaniuk. És mivel sikeresen megoldottam néhány ügyet és meg is írtam az eseteket, egyre többen fordultak hozzám segítségért.

– Rengeteg szegény emberen, árva gyermeken, hajléktalanon segített ily módon.

– Igen, sokszor akaratom ellenére is, mert a róluk írt cikkeim után az olvasók lelkes tábora segélyekkel megrakodva keresett meg a szerkesztőségben, amit átadtam a riportalanyaimnak. Azt hiszem, egy addig ismeretlen műfajt hoztam létre a lap életében. Mégpedig „az újságírás karitatív tevékenységgel ötvözve” elnevezésűt. Akkori riportjaim szörnyű élethelyzeteket tártak fel, hiszen árvák, drogosok, hajléktalanok, kiskorú bűnözők, szökött gyerekek, éhhalállal küzdő családok, kórházban felejtett gyermekek sorsát kísértem figyelemmel. Eleinte sokkoló hatással voltak rám ezek a találkozások, de a bennem lévő nagyfokú empátia és az, hogy segíthetek a rászoruló embereken a riportjaimmal, örömmel töltött el. Viszont ezt sem lehet a végtelenségig csinálni. Mert ki segít a segítőnek? Hiszen egy idő után lemerül. Pár év után úgy éreztem, hogy szélmalomharcot vívok, egy hatalmas feneketlen zsákot próbálok megtölteni. Valósággal kezdtem belebetegedni. Akkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom. Szerencsémre épp akkor kaptam felkérést a Duna TV-től, hogy legyek a tudósítójuk, és én elfogadtam. A Partiumot bejárva kilenc évig tudósítottam őket a romániai magyar kisebbség kulturális, egyházi, köznapi, gazdasági és politikai életéről. Riportok, hírek, dokumentum -és portréfilmek születtek meg ez idő alatt. Tehát egy másik műfajban is kipróbáltam magam és nagyon szerettem. Csakhogy az egész napomat lefoglalta. Sokszor egyetlen egyperces hír előállításán 7-8 órát kellett dolgozni. Egy ötperces riporton még többet.

– És mikor ért rá könyveket írni? Úgy tudom, mintegy 12 könyve jelent meg.

– Nekem mindig is íráskényszerem, közölnivalóm volt. Már gyerekkoromtól kezdve szerettem mesélni, fogalmazásokat, kitalált történeteket írni. Ilyenkor felszabadultam és megkönnyebbültem. Öröm töltött el. Mikor a munka mellett volt egy kis időm, vagy ha éjszaka nem tudtam aludni, akkor írtam. Volt bőven anyagom. Miután pedig nyugdíjas lettem, jobban ráértem. Az írásnak szinte minden műfajában kipróbáltam magam. Versek, színdarabok, novellák, regények, gyermekversek, humoreszkek, szatírák, a publicisztikáról nem is beszélve. Nem is tudnám elképzelni az életemet írás nélkül.

Az alkotás öröme átsegít a mindennapi problémákon.

– Mi ad ihletet? És milyen tervek vannak a tarsolyában?

– Szinte mindenről eszembe jut valami, ami aztán elindít egy gondolatsort és az különböző formában ölt alakot. Vagy vers, vagy novella, vagy egy kis kroki formájában. Terveim is vannak persze. Bár már másfélszáz felnőtt verset írtam, még sosem jelent meg verseskötetem – a hat gyermekverskönyvemen kívül. Tehát szeretnék egy felnőttvers-kötetet is kiadni. Aztán ha szerencsém lesz, az idén újabb gyermekkönyvem jelenik meg egy magyarországi kiadónál, de ezt még nem akarom elkiabálni. Sok helyre vagyok meghívva író-olvasó találkozóra. Ha egészségem és erőm engedi, el is megyek ezekre az összejövetelekre.

– Köszönöm a beszélgetést.

Tóth Hajnal 

Pokol az emeleten

Tóth Ágnes Pokol az emeleten című publicisztikai regényét mutatják be február 18-án, kedden 18 órakor a váradi Tibor Ernő Galériában. A borítón Rob Ibolya képzőművész alkotása látható. A könyv végén lévő képmellékletben dokumentum-, illetve riportfotók találhatók. A Litera Print Kiadó gondozásában megjelent kötetről a szerzővel Szűcs László, a Várad és az Erdélyi Riport lapok főszerkesztője beszélget. Fellép Trifán László zeneszerző, előadóművész és Kinda Péter nagybőgőművész, akik az írónő megzenésített verseit adják elő. Felolvas S. Bodor Mária bábművésznő. A könyv a helyszínen 30 lejes áron megvásárolható. Mindenkit szeretettel várnak.

Pokol az emeleten - borito 001