Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nem szállnak magukba

Nevetséges epizód volt az a kis toporzékoló megátalkodottság, amivel a magyarországi baloldal üdvöskéje megpróbálta húzni-halasztani az április 6-i országgyűlési választások eredményének végleges kihirdetését. Az egyik fővárosi szavazókörzetben nagy felhajtással újraszámoltatta a voksokat, mert sem a szemének, sem a számoknak nem akart hinni: a fideszes jelölt megelőzte őt, még ha csak pár szavazattal is. A demokrácia már csak ilyen: akire eggyel többen voksolnak, az a győztes, mögötte áll a többség, a nép zöme. (Megírta a pesti bulvársajtó: a szocik csinos Ágnes asszonya színésznőnek készült hajdanán, de csak bukott politikus lett belőle.)
A csonkaországi balliberálisok az elmúlt négy évben csúfot űztek az ellenzékiség fogalmából is: csak rombolni és gyalázni voltak hajlandók és képesek. Minden ocsmányságot rámondtak itthon a kormányra és támogatóira, minden követ megmozgattak külföldön, hogy lejárassák őket. A történet ismert, nem idézem fel részletesen. Nekünk itt, innen nézve az fájt a legjobban, hogy úgy áskálódtak a 2010-ben szabadon és törvényesen megválasztott kormányzat és kétharmados parlamenti többsége ellen, hogy közben bőven hullott a trágya Magyarországra, annak egész népére, a nemzetre és annak határon túl élő részeire is. Egyebek mellett ezt a magatartást is büntették a választók most, amikor újfent a jobboldalnak adtak felhatalmazást a keresztény-polgári-nemzeti értékek mentén való kormányzásra. Mert ez a „minél rosszabb nekik, annál jobb nekünk” típusú bolsevik attitűd nem szimpatikus. A nemzet- és hazaárulással határos internacionalista nyüsletés és szövetkezés és intrika szintén nem.
„A vesztes baloldal hörög, uszít, hüledezik és nem gratulál” – a választások után közvetlenül ezzel a címmel jelent meg egy találó helyzetelemzés, amelynek szerzője észrevette azt is, hogy „a fába szorult baloldal azt sem tudja már, mit találjon ki, hogy a Fidesz győzelmét kicsinyítse”. De hamar ocsúdtak – tán külföldi intésre? –, és folytatták ott, ahol abba sem hagyták, mert már minden csatornán ömlik megint a rosszindulat, manipuláció, suttogó és üvöltő propaganda, hiszen közelednek az újabb alkalmai a „demokráciaféltésnek”: az európai parlamenti választások május végén, majd pedig az önkormányzatiak októberben.
Dénes László