Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nem mind arany…

Csütörtökön megjelent jegyzetemben állítólag belerúgtam a Horthy-családba – egyik ismerősöm szerint. Visszaolvastam a Palmas sub pondere crescit című írást, s merem állítani: épp ellenkezőleg, óvatosan, udvariasan, indulatmentesen fogalmaztam, sőt elfogulatlanul is, épp abból a megfontolásból, hogy a Horthy-korszak és a Horthy-család megítélése manapság nemcsak kényes téma, de épp annyira komplex feladat is. Ráadásul bármely minősítés ilyen-olyan érzékenységeket sérthet, már csak abból adódóan is, hogy még nincs meg a kellő történelmi távlat ahhoz, hogy nyugvópontra kerüljön a téma. Vannak, akik még emlékeznek, tapasztalatból ítélkeznek pozitívan vagy negatívan, s vannak, akik politikai meggyőződésük, pártszimpátiájuk alapján. Rögtön meg kell említenem, hogy kaptam olyan olvasói reagálást is, miszerint fél kézzel (csak a jobbal) nyúltam a témához, holott a Horthy névvel jelzett korszak a magyar nemzet történelmének egy sötét fejezete, maga a Horthy-család pedig méltatlan ahhoz a kultuszhoz, amit manapság köréje építenek az egyik oldalon.

A két, nyilván végletes megítélés közé szorulva, csupán a száraz történeti tények ismeretében, közvetlen tapasztalatok híján annyit azért le merek írni, hogy a közel negyedszázadot felölelő Horthy-éra a kényszerpályák, elkerülhetetlenségek, fatalizmusok korszaka volt, maga Horthy Miklós pedig jó katona, de csak középszerű államférfi. A fia pedig, akinek nemrég a Hegyközben szobrot állítottak, egy szerencsétlen sorsú, különösebb érdemeket nem szerzett honfitársunk volt. A kérdés innentől fogva számomra az: kinek kell és kinek érdemes szobrot állítani? Tovább menve: ha a szobor szótár szerinti jelentése „térbeli művészeti alkotás”, akkor kérdezem: milyen művészi értékkel bírnak, sőt bírnak-e egyáltalán azok a műalkotások, amiket itt és most, amott és tegnap, a múltban és a jövőben állítottunk és állítani fogunk? „Térbeli művészeti alkotásnak” lehet-e tekinteni, köztéren elhelyezni és az utókorra hagyományozni egy szobrot vagy más plasztikát csak azért, mert „ajándékba kaptuk”, „nem került pénzünkbe”?

Dénes László